- Miért csinálod ezt Lolly? - kérdeztem és közelebb léptem.
Lolly szeme ennek a mondatnak hallatán ördögi lágokban kezdett égni és a kezei ökölbe szorultak. Szinte üvöltött velem amikor mondta mit ért van ez.
- Hát nem érted mindent csak érted teszek! Csak miattad van minden! - kiabálta és elindult felém.
Hátrálni kezdtem, de mögöttem a korlát volt. Nemk tudtam tovább hátrálni, teljesen megvoltam rémülve Castiel pedig amikor megakarta fogni Lollyt, simán leütötte. Castiel csak feküdt én pedig nem tudtam mit csinálni csak erösen kapaszkodtam a korlátba. Lolly csak folyamatosan ezt hangoztatta és már szinte sírt.
Amikor oda ért hozzám, nekem ugrott és úgy ölelt meg.
A lábam alol kicsúszott a talaj és lefejeltem a korlátott. Csak feküdtem és Lolly aggódó tekintetét vizsgáltam. Egészen addig ameddig el nem szaladt. Valami meleget éreztem és ekkor Castiel karjai fontak körbe. Vérzett a fejem.
Castiel meleg könnyei végig csordultak az arcomon, nagyon rossz volt ezt látni. Aggódtam, felakartam emelni a kezem de nem tudtam, nehéz volt mindenem.
Amikor pedig Castiel megölelt és elkezdett kiabálni végleg elnyelt a sötétség.
Sokáig nem tudtam hol vagyok, csak sötét volt körülöttem. Nem emlékeztem semmire nem tudtam hogy az arcok amik néha bevillantak kik voltak, nem tudtam semmit. Néha még a saját nevem sem. Nem tudtam mennyi ideig voltam ott, de azt tudtam hogy magányos voltam, valaki hiányzott de nem tudtam ki az. Csak egy név járt mindig a fejemben, ami mindig ismétlödött, Castiel.
Mindig ezt hallottam de nem tudtam miért, vagy hogy minek, vagy hogy egyáltalán ki ö és mit is jelent nekem.
Sok idö után, valami elkezdett világosodni és lassan egy lámpát láttam meg. Egy korházban voltam. Vajon hogy kerültem ide és mióta vagyok itt? Nem tudom. Oldalra néztem és valaki feküdt a kezemen.
Egy vörös hajú, rockos srác volt, ki sírt szemekkel. Az arca megvolt dagadva és a szemei alatt hatalmas karikák voltak. Vajon miért van itt mellettem?
Valahogy nagyon kellemes volt az érintése és csak az hogy látom mosolyt csalt az arcomra. Nagyon fájt a fejem, aminek hatására felszisszentem és ezzel sajna megrándult a kezem is.
A srác felébredt és mosolyoga, könnyes arcal hozzám simult. Majd megcsókolta a homlokom, nagyon elvörösödtem és nagyon kellemes volt az érintése.
Gondolkodás nélkül lehúztam és megcsókoltam.
Amikor megcsókoltam, elkezdett hasogatni a fejem és hirtelen beugrott ö itt Castiel és szerelmes vagyok belé. Nagyon sok minden beugrott vele kapcsolatban, de a többi mind sötét volt.
Nem volt semmi a fejemben csak Castiel és ez a csók.
Kerek szemekkel nézett rám Castiel, majd viszonozta a csókom és elszaladt.
Hirtelen egy doki jött be, megvizsgált mindenhol, végül csak Castielel akart beszélni.
Cast amikor vissza jött kicsit szomorú volt.
Egy ideig csend volt. Majd megszólalt.
- Tudod ki vagyok? - kérdezte a szemembe nézve.
- Persze, Castiel vagy, akit szeretek és mindenem neki adtam. - mondtam, mire kérdön nézett rám
- Mennyire emlékszel még?
- Veled kapcsolatban sokra, de sajna a többi nagyon sötét és szinte semmi sincs, csak te.
- Valahogy most örülnék, de sajna nem lehet, a doki szerint amiatt hogy beverted a fejed szinte mindennek ki kellett volna esnie és ugy is tünt hogy kiesett de ezek szerint nem minden, aminek örülök. De sajna lassan vissza kell hoznunk mindent. Biztos hogy rajtam kivül nincs más az emlékeidben, pl hogy hogy kerültél ide? - mondta lassan és mellém öltt majd össze kulcsolta az ujjainkat.
- Nem nagyon - mondtam majd kicsit gondolkodtam és valami bevillant -Vagyis arra emlékszem hogy egy rózsaszín haju lány ugrott nekem, majd te sírtál és utána sötét. Sajna más nincs.
- Rendben, akkor elmondom hogy mi is van a dokinak te addig pihenj még, nagyon aggódom érted és nem szeretném ha minden rosszabb lenne, - mondta majd csókott nyomott a homlokmra és ki ment.
.jpg)
Amikor aludni akartam, ami nagyon nem sikerült, a dolgok lassan vissza jöttek, de sajna nem voltak tiszták eszembe jutott sok ember, nevek, történések, de ezek mind most voltak. Szinte 6 vagy 7 évnél régebbiek nem voltak.
Egészen addig minden meg volt hogy a zenekarommal befutottunk, de ennél régebbi semmi nem volt, úgy éreztem végleg elvesztettem hogy ki vagyok és hogy mi voltam. Mi voltam a múltban és ki voltam, miket tettem és hogyan, vagy mi volt?
Ùgy éreztem végleg elvesztettem a múltam és tényleg elvesztettem ki is voltam és egy részem végleg eltünt. Nagyon aggódtam. Aminek hatására felijedtem, amikor felébredtem, sokan voltak körülöttem. Itt volt Castiel, Meiko, Misaki, Lys, Nat és még sokan.
Sokáig beszélgettünk aminek hatására sok minden beugrott nekem még jobban mint csak sablon sztori ként. Sokáig volt ez, majd a sok infó után amikor már bele fáradt mindenbe az agyam akkor elaludtam, úgy hogy mindenki ott volt még.
Kellemesen aludtam és melegség ölelt át álmomban, valahogy úgy éreztem nem is akarom tudni mi volt a múltban. Jobb ugy nekem. Most valahogy minden olyan jónak tünt. Nem akartam tudni mi volt amúltban és már nem is érdekelt, mindent folytatok, amit kell újra kezdek, és mostantól igy akarok élni.
Gondolni sem mertem rá hogy volt 2 ember akiket nagyon is elfelejtettem és nem is jöttek vissza, ez volt a legnagyobb hiba...
Folytit!
VálaszTörlés