Hiányoztál!...

*** Ne haragudjatok ha ékezet nélkül írok véletlenül mert sajnos osztrák a gépem és nem mindig írja azt amit én szeretnék***

Az a csók, egyszerüen mindent elsöprö volt. Egyszerre volt érzéki és lágy romantikus. 

- Hiányoztál szerelem.. - mondta Castiel és arcát bele temette hajamba.

Nem tudtam erre hirtelen mit mondjak  hisz egész eddig mellette voltam, de sajnos csak bántottam és ennél nagyobb fájdalmat nem is okozhattam volna. Szeretem és még is ezt tettem vele. Megszakad a szívem ha látom a szemében a fájdalmat. Valahogy jóvá kell tennem azt ami történt.

- Te is nekem... - mondtam halkan és elkezdtem simogatni a haját, és éreztem hogy közben apró pici könnycseppek áztatják a ruhám, de nem mondtam semmit, türelmesen megvártam míg Castiel jobban érzi magát és kisírja minden bánatát amit én okoztam neki.

Másnpa Castiel reggel elment és csak órákkal késöbb jött vissza. Igyekeztem addig összeszedni magam felkelni, csinálni valami kaját esetleg picit takarítai, de a vége az lett hogy csak fürödtem és egy gyors spagettit dobtam össze.

Castiel amikor haza ért egy nagyobb csomagot hozott szépen becsomagolva pici lyukakkal a teteén. Gyorsan levette a cipöét és berohant a konyhába. A csomagot az asztalra tette és hirtelen magához rántott.

- Kicsim mit csinálsz? Hisz még pihenned kéne... - mondta gyönyörü ragyogó szemekkel

- ne haragudj nem bírtam magammal és úgy éreztem valamit csinálnom kell, de csak föztem és lefürödtem úgy hogy nem vittem túlzásba a dolgot... - mondtam kicsit elvörösödve, amiatt hogy csak ennyi ment.

- Semmi baj, de ha nem baj akkor hoztam neked valami kis ajándékot... - mondta Castiel és a dobozért nyúlt volna de az szinte elugrált egyenesen le az asztalról.

Kérdön néztem rá mire nem csinált mást csak elrohant a doboz után. Nevettem amikor láttam hogy a nappaliban kerget egy hatalmas dobozt.

- Ne nevess ki! - kiabált rám miközben megfogta végre a dobozt - Nekünk vettem...

Majd amikor rápillantottam a csomagra nem volt rajta a teteje és benne volt 2 aranyos cica. Egy fehér és egy fekete.

- Castiel nem kellett volna... Olyan aranyosak... - mondtam és bár nevetni kezdtem a szememben könnyek gyültek.

- De kellett, és melyiket szeretnéd? - kérdezte miközben átölelt és magához húzott - Hisz egy a tiéd és egy az enyém.

- Akkor legyen a fekete az annyira emlékeztet rád - mondtam viccesen - pont olyan kis rosszaság mint te - és kinyújtattam rá a nyelvem, mire ö hirtelen megcsókolt.

- Ez nem is igaz - mondta kis fiúsan - Nem is vagyok az és amugy is csak okosan nem ám elhódítanak.

Kérdön néztem rá, mer egy hatalmasat nevetett.

- A fekete az fiú szóval csak okosan mert még az enyém vagy és nem is adlak neki! - mondta majd megbökte a cica orrát.

Nevettem egyet és magamhoz húzva megcsókoltam.

Castiel hirtelen felkapott és felvitt az emeletre. A szemében vágy égett de nem olyan sexuális vágy hanem vágy az érintésre és a közelségre.

Letett óvatosan atz ágyra és mellém bújt.

- Ugye nem hagysz eltöbbet? - kérdezte halkan

- Nem áll szándékomban - válaszoltam majd szembe fordultam vele megcsókoltam.

Egymás karjaiban aludtunk el, minden bút és bajt elfelejtve. csak mi ketten voltunk és végre minden hülyeségnek nyomaveszett.

Reggel én ébredtem elöbb és amikor felültem Castiel picit mozgolodni kezdett.

- Kis butus nem illik utcai ruhában aludni... - mondtam halkan es finoman betakartam.

Kiosontam a fürdöbe hogy zuhanyozzak, de meglepetésemre Castiel rontott behuzzám.

- Jó reggelt - mosolyogtam rá, mire ö a nyakamba ugrott és szinte remegve ölelt - Mi a baj?

- Azt hittem megint elmentél... 

- Bolond vagy?

- Nem tudom lehet... de akkor miattad vagyok az... - mondta majd pimasz mosoly terült el az arcán és csikizni kezdett és harapdálni

Végül a kadban kötöttünk ki ruhástól egyszerre mind a ketten. Egymásra néztünk és egy hatalmasat nevettünk.

- Azt hiszem mind a ketten vissza tértünk - mondta Castiel vidáman

Majd pedig meglepetésemre mind a két cica ott ült a fürdö ajóban és nyávogva mintgha ök is nevetnének felénk rohantak.

- Mondd csak Neko, vissza jöhetek hozzád? - kérdezte Castiel óvatosan

- Már visszajöttél vagy nem? - válaszoltam pimaszul

- Nem úgy bolond cicus - mondta és megharapta a vállam - Mármint vissza költözhetek hozzád?

- Azt hittem ezt már tudod... - mondtam és megböktem az oldalát...

- Tehát akkor ezt igennek veszem...és akkor visszajövök.

A kellemes fürdés után lassan lementünk hogy együnk valamit. De amikor leértem meglepetésemre Meiko, Viktor és Sakura már kényelmesen ott beszélgettek.

Aztán bejött még valaki...

- Seth te mi a rákot keresel itt...!?

Nem Tudom.... Visszatértem!!!

A dolgok zavarosak voltak a fejemben, minden össze vissza kuszálódott és az egyetlen fix pont ami emlékezetes volt az csak annyi volt hogy Viktor szeret, és hogy vele vagyok most együtt. De ahogy rá néztem az arcára valami nem stimmelt. Fajdalom volt a szemében mintha valami rosszat mondtam volna és nem tudtam hogy mi lehetett az.
Csak gondolkodni kezdtem de az agyam a Viktor utáni részeknél leblokkolt. Nem emlékeztem semmire.
- Akarok beszélni Viktorral. - mondtam és magam elé bámultam
- Rendben. - mondta majd szinte kirohant a szobából.
Viktor lépett be az ajtón és leült mellém.
- Mondd el az igazat, hogy mi is van, kérlek, mondd el...- mondtam rodeg szavakkal
Nagyot sóhajtott.
- Két variációt is mondhatnék. Az egyik az lenne hogy velem vagy együtt és boldogok vagyunk míg a másik az lenne hogy ez hazugság és hogy velem már lassan évekota szakítottál. Castiel pedig szeret, és vele vagy együtt már jó ideje. Tény hogy arra pályáztam eddig hogy veled lehessek együtt és hogy Castielnek vissza vágjak, de ez igy nem az igazi. Sajnálom de nem velem vagy és tény hogy szeretlek de akkor sem tehetem ezt. Castiel az aki valóban szeret és vele vagy együtt. Vele laksz már jó ideje és ö az aki meg ad neked mindent. Sajnálom, de ez az igazság. - mondta majd felállt és háttal nekem oda állt az ablakhoz és csak bámult kifelé zsbre tett kézzel.
Nem tudtam mit mondjak. Csak néztem magam elé. A fejem elkezdett fájni és lassan a dolgok elhomályosultak. Minden fekete lett.
Valahol voltam de nem tudtam pontosan hogy hol. Csak lebegtem a hatalmas sötétségben. Hirtelen egy hideg szellö csapott meg. Fáztam és bár nem tudtam mi van körülöttem a magány hirtelen rám tört. Hangokat kezdtem el hallni amik hívogattak és azt akarták hogy ne adjam fel, de nem tudtam mit tenni.Hiába nyúltam felfelé és akartam menni nem mozdultam, söt inkább csak még mélyebbre sülyedtem.
Hirtelen megláttam egy kis fényt amihez ode tudtam menni. Meleg volt és szokatlanul ismerös. Nem tudtam kié vagy hogy pontosan honnan is ered, de jó volt érezni. Simogatta a kezem ahogy hozzá értem. Olyan boldog és barátságos dolognak tünt a sötétségben.
A fény kicsit nagyobb lett és amikor hozzá akartam érni, szinte átnyultam rajta. megilyedtem és megrántottam a kezem. Apró mozdulat volt a de a feketeség vészesen és haragosan kezdett hullámozni.
Majd valami furcsát éreztem.
Hozzá értem az arcomhoz ami meleg lett, olyan volt mintha valaki simogatná.
A szemeelött megjenet egy arc. Fekete haja volt a fiúnak, szürke szemei vadító mosolya és engem figyelt. A szemei engem figyeltek. Vagy is azt hittem engem figyelnek amikor is valaki átrohant rajtam.
Egy barna hajú lány volt, nagyon szép szemekkel. De a srác még csak rá Sem nézuett. Csak ült és nyomkodni kezdtea telóját.
Olyannak tünt mint egy kis múltbéli látomás, de valami nem stimmelt. Nem tudtam iért nekem kell ezt látnom és miert pont most.
A testem nehezebb lett és lassan a szeme is csukodni akart. Ugyan nem akartam de a testem valahogy nem engedett nekem, a szemeim lecsukódtak és ahogy kinyitottam újra Castiel szürke vadító szemei villantek fel elöttem.
- Castiel...Emlékszem...azt hiszem mindenre emlékszem... - mondtam kissé bizonytalanul.
Castiel nem válaszolt csak elmosolyodott és egy könnycsepp gördült le az arcán. Oda hajoltam, letöröltem mire ö hirtelen megfogta a kezem megcsókolt majd közel hajolt és az ajkaimra is lehelt egy lágy kellemesen meleg kicsit dohány izü csókot. Egy olyan csókot amit már oly rég óta hiányoltam...

***Igyekszem mostantól amilyen gyakran csak tudok majd új részekkel gazdagitani a blogot! ***