Vallomások...

Castiel kezdte... - Amikor elöször megláttalak kihívás volt ál ezért akartalak megszerezni valamiért más voltál mint a többi buta szöke lány, de csak egy alakalomra akartalak semmi többre. Aztán egyre többet beszélgettem veled és beléd szerettem megváltoztattál és teljesen mássá tettél. Veled akartam lenni mindig, de nem akartam a terhedre lenni. Féltékeny voltam Lysre is mert vele többet beszélgettél mint velem, többet tudott rólad mint én és ez idegesített! Amikor elkezdtem veled játszani még tény hogy Debbyvel voltam,de aztán ö eöhagyott és én gondolkodás nélkül elengedtem mert téged szeretlek! A mindenem vagy! Szeretem mindened! Mondjuk az néha zavar hogy flegmább vagy mint én, de szeretlek és ezen sose akarok változtatni! Nem mennék még akkor sem Debbyhez ha kergetnének! Küzdenék érted ameddig csak tudok! Foggal körömmel küzdeni akarok érted! Szeretlek! - mondta öszintén kissé könnyes szemmel, de teljes érzelmekkel...
Majd elkezdte Armin... - Ismerlek rég óta mindig is veled voltam aztán tettem egy hülyeséget és elhagytalak... erre nincs bocsánat de nem is kérek! Mindent újra akarok kezdeni de nem mint testvér. Rájöttem hogy veled akarok lenni mindig! Ha nem vagy velem valami mindig hiányzik...Te lettél a mindenem csak most ébredtem rá hogy nem sokára elveszítelek és azt nem élném túl veled akarok lenni mindig ameddig csak a világ a világ a tiéd akarok lenni! - mondta Armin de a szemében más volt...csak a gyözelem sugarai csillogtak, nem én érdekeltem hanem az hogy nyerjen...Castiellel szemben akart csak nyerni.. nem engem akart...
A gondolat menetem Dake, Lysander, Viktor és Alexy szakította félbe...
Lysander megfogta a vállam és csak pár szót suttogott a fülembe.
- Valaszd azt akiben az igazat látod, a víz mindent tükröz, de a mocsok sosem fog igazi alakot ölteni, érezd amit választani szeretnél, és éld amit választottál... - mondta halkan de számomra érthetöen
Viktor és Lysander Castiel mellé áltak. Alexy és Dake padig Armin mellé. Nem tudtam mit tegyek, nem voltam már mérges csak tehetetlen. Ekkor valami eszembe jutott...

Különös...

Minden normálisan kezdödött ma is. Reggel felketünk, lassan felöltöztünk, reggeliztünk és irány suli. De amikor oda értünk a sulihoz a kapuban egy ismerös arc fogadott.
- Mit akarsz Armin? - kérdeztem habozás nélkül. Az arcomról eltünt minden kedvesség még az sem érdekelt hogy Castiel ölel. Gyülöltem per pillanat Armint mert megkeseríti az életem. Eddig sosem volt velem most meg hirtelen nagyon szüksége van rám. Ez számomra gyanus. Sose szerettem a stílusát. Mindig nagy képü és önzö volt, azokat a lányokat akiket megszezett sose szeretett igazán. Mindenki játék volt neki, de nekem van tartásom. Annó elcsavarta a fejem 2 hónapra de akkor sem voltam vele együtt, mert utálom azokat a pasikat akik nem szeretnek csak meg fektetni akarnak. Nagyon nagyra lobbant bennem a harag lángja amit szerintem Castiel is észre vett mert hirtelen erösebben kezdett fogni. Mondjuk jól tette mert Armin válasza után rá ugrottam volna és addig ütöttem volna míg mozog!
- Téged kedvesem! Csak téged akalak mint mindg, te az én cicám vagy! Nem vagy már a húgom mert teljesen beléd szerettem akarlak és nem adom fel míg nem leszel velem, mindig magam mellett akarlak tudni! Kérlek ne törd össze a szívem legyél csak az enyém és senki másé! Èn mindent meg adok neked hiszen tudod mennyi pénzem van! Amit csak akarsz megveszem neked! Kérlek szerelmem! - minden szava csak korbácsolta a haragom
- Nem hiszem hogy ez jó ötlet.... - kezdte Castiel, de Armin elkezdte kiosztani
- Te csak ne mondj semmit! Eljátszod a jó fiút miközben megint találkozgatsz Debbyvel! Egyáltalán ö tudja hogy a gitárosával kavarsz vagy megint csak felszedtél valakit mert unalmas a sex? - mondta Viktor szemrehányóan - Nem kéne hös szerelmest játszani ha nem is érzel semmit! - elökapta a telefonját amin egy kép volt... a képen Castiel csókolózik Debbyvel...
- Ez mikor készült? - leráztam magamról Castiel kezét és szembe álltam vele. Izzot bennem a harag tüze most már mind két fiú iránt.
- Tegnap éjszaka! Nálatok az utca végén! - kiabálta Armin
- Ez nem igaz tegnap éjjel veled voltam végig és Debby nincs is a városban, de nem is akarok vele lenni! - védekezett Castiel
- Az igazat mondjátok mindketten most rögtön! - mondtam agresszívan
- Rendben... - mondták egyszerre.....

Egy szép nap...

RLeültünk ettünk gyorsan aztán eszembe juttott hogy holnap sulivan és talán kéne csinálni valamit. Elcsábitottam Castielt hogy valamit is tegyünk bár nagyon nem volt egyikünknek sem kedve. Jobban szerettem volna Castiel karjaiba simulva pihenni egy picit.Elkezdtük írni a házit de sajna 30 percnél tovább nem birtuk. Felálltunk és elkezdtünk filmezni. Sokáig csak ültünk és néztük a filmet majd Castiel hirtelen megszólalt.
- Mi lenne ha holnap suli után elvinnélek randira? - kissé elpirulva mondta aminek nem tudtam ellen állni.
- Rendben de mit tervezel...? - mondtam gyanakodva
- Elviszlek vásárolni elkényztetlek majd vacsi...aztán majd meglátjuk mi lesz este...- kacér mosoly terült el az arcán majd magához húzott és megcsókolt.
Reggel egymás karjai közt ébredtünk. Lassan öltöztünk és lassan is sétáltunk a suli felé...
Ahogy beértem mindenki megtámadott elöször Kim, Melody és Ken. Aztán a többiek Nathalien, Jade, Dake... MIndenkit uggyan az érdekelt együtt vagyunk vagy sem? Es hogy hogy együtt lakunk? Es miért?...stb stb... Mindenki ezzel támadott hirtelen válaszolni nagyon nem tudtam szóval inkább csak valamit dadogtam...Az elsö ora nagyon brutális volt. Matekkal kezdtem nem volt belöle baj csak a tanár azt hitte tud viccelni de nem... Után a töri volt ami elment gyorsan...majd kémia, német, biológia és a legjobban utált dolog a földön könyvelés. Amikor vége lett az utolsó orának lassan ballagtam kifelé a suliból amikor valaki megrántotta a karomat hátrafelé. Nem néztem hátra csak annyit mondtam hogy haggyál lógva, fáradt vagyok haza akarok menni! De aki válaszolt vissza rántott a földre.
- Akkor nem is randizol velem? Hisz a barátnöm vagy már mindenki szerint. - mondta mosolyogva és kacsintott egyett. Az ujjainkat összefonta és elindultunk valamerre.
Elöször egy kis kávézoba vitt ahol kaptam egy sütit és egy nagyon finom kávét. Ujra éledetem az isteni kávétól és már nem volt baj hogy nem mehettem haza. Sokat beszélgettem Castielllel minden féléröl, még az exei is szóba kerültek. Nem tudtam hogy ö annó kavart Deborahval. Az elözö városban ahol laktam ott ismertem meg Debbyt nem voltam vele rosszban söt szinte legjobb barátnök voltunk. Alapítottunk egy zenekert is aminek ö volt az énekes én pedig a gitáros voltam. Egyszóval jól ismertem Debbyt de Castielröl sose hallottam. Sok barátja volt szinte minden héten más de egy fixröl sem hallottam. Szegény Castiel ha ezt tudta volna már akkor... Kicsit megsajnáltam de nem árultam el hogy én nagyon is jól tudom milyen az igazi Debby. Szégyeltem magam de nem akartam bántani a szerelmem. Hirtelen Castiel keze rántott vissza a valóságba. Megsmogatta az arcom és megfogta a kezem. Mellettem állt és nagyon közel hajolt hozzám.
- Minden rendben? - kérdezte gyanakodva és a homlokát ráncolva
- Nincsen semmi baj csak elgondolkodtam milyen jó hogy vagy nekem. - mondtam terlve
- Mondd el mit jelentek neked, hallani akarom! - mondta követelözve
- Szeretlek, imádom a hüvös szürke szemeid amik bár hidegek engem felforrósítanak. Imádom az illatod amit minden ölelésednél érzek, a csókod édes ízét, a hangod simogatását és minden mozdulatod, számomra te egy világ vagy! Egy teljesen másik világ amit ahogy megismertem sose akarom elengedni! Ameddig kellek veled akarok maradni! Sose akarnálak elveszíteni, szeretném hogy mindig mosolyogj, hogy veled tudjak örül vagy sírni! Egyszerüen szeretlek teljes szívemböl! - mondtam elpirulva teljesen...Castiel is teljesen elpirult és csak annyit mondott hogy én is szeretlek. Nem tudott a szemembe nézni annyira zavarba hoztam. Fizetett aztán gyorsan elrángatott a plázába rengeteg ruhát felpróbáltatott velem és volt amit még meg is akart venni, de végül rávettem hogy csak 1t vegyen meg. Nem szerettem ha gondoskodni akartam rolam ezért nem engedtem neki sem...Elmentünk utána moziba egy romantikus filmre...majd lassan haza sétáltunk és egymás karjaiban aludtunk el...