Plusz rész... A múlt Arminnal...1...

Armin szemszögéböl írom az egészet, mert egy kicsit vele is kell foglalkozni... :)

Amikor beiratkoztam ebbe a suliba, nem ismertem senkit...szerettem volna valakivel joban lenni de sajna nem jött össze mindenki máshova ment és én maradtam egyedül...Lassan mentem befelé az osztályba egy kicsit féltem. Aki kivülröl nézett tuti hülyének nézett. Egyetlen társam volt Alexy aki ma beteg volt. Alexy az én ikertestvérem, de nagyon nem hasonlítottunk mondjuk. Szerettem volna túl esni a dolgokon de sajna nem volt merszem semmihez.
- Szia! Te is az A-ba fogsz járni? - mondta valaki vidáman mögülem.
Amikor megfordultam csodás kékszemek ragyogtak rám. Èj fekete haja volt és csodás kék szemei. Lefagytam. Kérdön nézett rám, amikor magamhoz tértem.
- Igen... - dadogtam
- Akkor gyere velem! - mondta és belém karolva rángatott maga után. Zavarba jöttem teljesen.
Amikor beértünk az osztályba nem állt meg magával rángatott a terem végébe és leültetett egy helyre ö pedig mellém ült. Nagyon zavarba jöttem és hogy ezt takarjam elkezdtem játszani a pspmmel. Nem figyeltem mikor jött meg ment a tanár csak annyit tudtam hogy nem akarok nagyon beszélgetni senkivel. Elvonultam a játékom világába. Egyszer csak valaki hátulról megpiszkálta a vállam. Felnéztem. Ö volt az.
- Mivel játszol? - kérdezte hatalmas mosollyal.
- Ugy sem ismered... - mondtam kerülve a beszélgetést.
- Akkor mutasd meg! - gyözködött akkor is.
Amikor már nem birtam hátra nyujtottam neki hogy nézze meg.

- Ezt ismerem! - mondta vidáman. Meglepödtem hisz nem éppen egy lányos játék volt. Leült mellém és elkezdte nyomkodni gyorsan az én játékom.
- Èn már kijátszottam 2x... - mondtam csendesen.
Mosolyogva nézett fel.
- Èn már 5x! Nagyon szeretem! Amugy hogy hivnak? - mondta hatalmas mosolyal és büszkeséggel.
- A-Armin... - mondtam megledöve és szinte tátott szájjal. Sose hittem volna hogy egy ilyen lány aki ennyire tökéletes ilyen dolgokkal játszik.
- Az én nevem Meiko! - mondta mosolyogva és kezet nyujtott.
- Neko... - suttogtam ami elöször eszembe jutott.
- Micsoda? - kérdezte kicsit zavarba esve.
- Neko... mármint bocsi... - mondtam és a fejemet vakartam közben elfordulva - Tudod nagyon hasonlitasz egy kiscicához. Atanyos vagy, kedves és olyan kis szeretni való tipus.... Már bocsi tényleg... de számomra olyan vagy mint egy cica... és japánul még aranyosan is hangzik hogy cica... meg a neved is hasonlit...igy hát ez volt az elsö ami eszembe jutott...hogy Neko... - mondtam a földet bámulva, teljesen elesetten.
- Èrtem... - mondta kicsit elgondokodva - Tetszik! Mostantól akkor csak neked Neko leszek! Ès mi lennne he te meg lennél az én aranyos kis zavarba jövös bátyám... mármint fogadott bátyám...hm? - kérdezte hatalmas mosollyal.
- R-Rendben - mondtam kicsit meglepödve. Az nap sokat beszélgettünk és még kiderült hogy nem is lakunk olyan messze sem egymástol igy minden nap haza kisérhetem hisz ö az utca elején én meg a végén lakom. Siettem haza mert Alexynek mindent elakartam gyorsan mesélni mi is volt a suliban és hogy milyen is Neki vagyis Meiko vagyis nem tudom hogy hivjam. Mindenhogyan zavarba jövök a neve hallatán. Na mind1 menjünk gyorsan haza. Siettem ahogy csak tudtam. Amior haza értem anya nem volt otthon csak Alexy hentergett 8 takaró alatt a kanpén.
- Na mizujs? - kérdezte nagyon gyenge hangon.
- Kicsit szedd össze magad tudom hogy ennyire nem vagy beteg. - viccelödtem vele
- Naaa! Mindent elrontasz! Gonosz vagy! - kiáltott fel és nyelvet öltött. Együtt nevettünk egymás hülyeségén.
- Mikor jöhetsz suliba? - kérdeztem miközben elkezdtem kutakodni a hütöben.
- Holnap már mehetek de nem tesizhetek. - kiáltotta. - és amugy milyen volt a suli vannak jó fejek? Pasik? Csajok? Vagy valakik...?
- Összebarátkoztam egy lánnyal a neve Meiko, itt lakik az utca végén. Nem rég költöztek ök is ide. Nagyon aranyos kedves és már becenevet is adtam neki véletlen... - mondtam egy kola kibontása közben. Alexy nem reagált csak várta a folytatást.
- Véletlenül Nekonak hivtam amikor pspztünk. - mondtam lassan
- Mondtam hogy megárt ez a sok japánkodás, magázás, animézés meg kockulás! Már az emebereket is jaánul hívod! - mondta nevetve - De lassan kezdek félni engem sosem becéztél, pedig a tesód vagyok. Ez azért elég fura hacsak...
- Hacsak mi? - mondtam kissé megilyedve
- Hacsak nem tetszik a csaj! Ès össze akarsz vele jönni és hát ha ez van akkor már értem a cicus becézgetést... - mondta a szemöldökét rángatva, perverz mosollyal.
- Hülye! - kiabáltam gondolkodás nélkül, majd fogtam ráugrottam és elkezdtem csikizni ahogy csak tudtam. A végén a kanapé mellett kötöttünk ki teljes torokból röhögve. Alexy volt az egyetlen támaszom mindig. Anya rengeteget dolgozik még most is. Apa pedig már jó pár éve meghalt. Az oka ami miatt ide kötöztünk egyszerü anyát áthelyezték. Egy nagy bevásárló központ managere volt mindig is anya igy apa sosem dolgozott. Àm most itt a városban is nyitottak egy üzletet aminek anya lett a fönöke. Ez által nem volt választásunk jöni kellett. Egyszer csak hirtelen kopogtak nálunk.
- Megyek! - kiabáltam és gyorsan kiszaladtam nyitni az ajtót. A bejáratban Neko állt könnyes szemekkel és teljesen vörös arccal.
- Mi tör.. - belém folytotta a szót mert hirtelen megölelt és a nyakam kezdett el zokogni.

Furcsa volt igy látni öt. Nem tudtam mit mondtam ezért inkább nem mondtam semmit csak öleltem és nyugtattam.
- Ki az? - rohant ki Alexy nagy hanggal.
Amikor meglátta a jelenetet a szája elé kapta a kezét és elcsodálkozva tátotta száját.
- Gyere menjünk be Neko... - mondtam lassan és kézen fogva bevezettem a szobába majd leültettem a kanapéra - Kérsz egy teát?
Bólintott csak nem mondott semmi fixet csak hüppögött és bámult maga elé üres tekintettel. Nagyon megsajnáltam. Alexy ekkor hirtelen megfogta a karom és berángatott a konyhába.
- Ki ez? - kérdezte gyanakodva -  Csak nem a csajod ? Vagy az a csaj akiröl meséltél? Vagy ki? - hadarta gyorsan
- Ö Neko, a csaj akit mondtam. Ne haragudj, nem tudom hogy jött ide és mi a baja, alig ismerem és máris itt van tényleg bocsi tesó, nem hittem hogy lesz valaha is velem ilyen... - mondta miközben elkezdtem csinálni a teát.
- Semmi baj. Amugy ha ezt még én mondtam volna még oké lenne, na de te! - mondta és bele bokszolt a vállamba - Mindig is csaj mágnes voltál! Bárcsak nekem lenne ilyen jó esélyem a pasiknál...
Amugy az öcsém meleg szóval megszokott ez nála. Szereti a divatot és egy kicsit örült is, de nekem eddig mindig ö volt az elsö. Csak most valami miatt Neko közbe szólt és hát ja...
- Majd nmálad is lesz ilyen! De egy tuti sose voltam csaj mágnes! Ezt csak te gondolod. - mondtam lazán válaszolva.
- Mondd csak barátkozhatok én is vele? - kérdezte Alexy az arcomba hajolva
- Felölem, nem vagyunk együtt, meg nincsen semmi csak barátok vagyunk. - mondtam arrébb tolva a fejét. Egyszerre rontottunk ki a konyhábol és Alexy helyböl támadt.

- Szia a nevem Alexy! Armin ikertesója vagyok és szeretném ha joban lennénk! - próbált pozitiv lenni Alexy
Neko mind kettönket végig mért rendesen. Nagyon meglepöenn figyelt minket.
- Bocsi, tényleg tesók vagyunk. -mondtam lassan
Neko csak lehajtotta a fejét és bámult tovább. Alexyvel összenéztünk és elkezdtük faggatni egészen 4ig nálunk volt és egyre jobb kedve lett. De sajna fixen nem mondta el hogy mi a baj. Nagyon sokat beszélgettünk és Alexyvel is nagyon jóba lettek. Amikor meglátta Neko hogy mennyi az idö haza szaladt gyorsan.
Másnap reggel Alexyvel készültünk nagyban a suliba mert fotózás lesz. Alexy összekészitette mit vegyek fel. Mindig ö választja ki a ruháim mert divat mániás. Amikor beértünk Neko már rég a helyén ült rengeteg lánnyal és fiúval körülötte. Ahogy meglátott engem hirtelen felugrott és integetni kezdett. Odaszaladt és mindkettönkbe bele karolva rángatott oda. Összetoltotunk 2 asztalt és Alexyt oda ültette ö ült a legszélén és nagyban mosolygott.
- Srácok bemutatok mindenkit! Ök itt a barátaim Meiko, Misa, Momo, Niki, Sisi, Samantha, Emy, Sony, Sara, Simi, Alex és az ikrek Jin és Jun! - szépen sorba mutatott mindenkire és mondta a neveket. Minden lánny más más stilusu volt, de valahogy mégis jóban voltak. Kicsit furcsa volt. Ekkor megszólalt a hangos bemondó és az osztályunknak lekellett mennie fényképezésre. Mindenki sorba állt. Gyorsan megvoltunk és mindenki mehetett órára. Aznap is minden unalmas volt. Pár nap múlva megkaptuk a képeket és mindenki elkezdte osztani a barátainak. Hozzánk nagyon nem jött senki elöször. Aztán Neko kért elöször egy képet, majd a többiek is szépen sorban, Meiko , Misa és a többiek is...

Képek a régi barátokról...

 Alexy

 Armin

 Emy

 Jin

 Jun

 Meiko

 Misa

 Momo

 Neko

 Niki

 Samantha

 Sara

 Simi

 Sisi

Sony

Alex

Elveszve...

Reggel arra ébrdtem hogy Meiko nézi az arcom nagyon közelröl. Megilyedtem és ellöktem magam, aminek a vége az lett hogy lezuhantam az ágyról. Meiko csak nevetett.
- Öltözz gyorsan ma van a kirándulás! Megyünk erdöt járni! - mondta még mindig nevetve. Végig gondoltam és tényleg szó volt valami ilyenröl, csak elfeljtettem. Nem is akartam elmenni még akkor sem amikor elöször mondták, csak aztán Castiel rábeszélt hogy ö lesz a párom és a többi érdekesség. Sose voltam nagy erdö járó szóval nincs nagy kedvem menni. Visszamásztam az ágyra és háttal Meikonak vissza takaróztam és aludni akartam tovább.
- Nem megyek sehova! Nem érdekel az a gagyi erdö még akkor sem ha Castiel mellettem lesz. - mondtam durcásan
Ekkor valaki bejött a szobába és lerántotta rólam a takarót és rám ugrott.
- Szivecském még én sem tudlak rávenni hogy velem legyél egész nap, hát hpgy lehet ez? - suttogta Castiel a fülembe és elkezdte a kezével felfedezni a dolgokat. Gyengédnek és szinte égetönek éreztem az ujjait a börömön. Nem tudtam mit tegyek hiszen ha itthon maradok akkor abbol megint baj lesz, ha meg megyek egész nap valakit pesztrálhatok mert tuti nem hagynak kettesben Castiellel.
Amikor Castiel keze egyre merészebb helyekre ment, gyorsan felugrottam és elindultam a fürdöbe, de megfogta a derekam és magával rántott. Ugy estem rá hogy ö volt alul ésn pedig terpeszben fölötte támaszkodtam. Perverz mosoly jelent meg az arcán aminek tudtam a elnetését.
- Mikorra kell oda érni a sulihoz? - kérdeztem suttogva
- 8ra, de bucs csak 9 kor jön... - mondta rekedtesen és a testem simogatásába kezdett újra.
Ránéztem az órára 7.08 volt még csak. Gyorsan bezártam az ajtót és Castiel karjaiba ugrottam újra. Heves csókcsatába kezdtünk és amilyen gyorsan tudtuk levetköztettük a másikat. Nem bírtunk magunkkal és egymásnak estünk. Majd egymás karjaiban feküdve pihentünk még egy kicsit.
8kor kaptam fel a fejem hogy menni kéne.Ekkor Meiko kezdett kopogni az ajtón, siettünk gyorsan felöltözni és indulni.
Ahogy kiléptem Castielel kézen fogva Dake és Meiko perverzen néztek ránk.
- Hallottunk mindent! - öltötte ki a nyelvét Dake
Elhúztam a szám majd lassan elindultunk. Ahogy odaértünk a buszhoz mindenki minket figyelt. Legalábbis engem meg Castielt. Nagyon zavaró volt.
- Ne is figyelj rájuk legyen ez a mi naponk a suliban is! - suttogta Castiel - Es talán az erdöben ha egyedül leszünk megint elkaphatlak. - perverzen mosolygott és megnyalta a szája szélét. Idegesítö volt ezért nem tettem mást csak ráléptem a lábár. A buszra felfelé menet elhagytam Castielt mert Ken megtámadott. A nyakamba ugorva örjöngött milyen jo is lesz a mai nap. Csatlakozott aztán hozzánk Kim, Iris, Armin és Alexy, de Rosa nem volt sehol. Mióta Meiko megjelent szinte eltünt. Gyanus volt de mindenki azt mondta nagyon beteg, még Leightet is megfertözte és most egymást ápolják. Nem kémkedtem elfogadtam hogy ez van azt kész. Amikor felértem a buszra Castiel és Meiko integettek hátulról hogy foglaltak helyet. Amikor oda értem láttam hogy elöttünk ül Armin és Alexy, Ken és Kim, sokkal jobb volt igy mintha valaki idegesítö ül elöttem aki folyamatosan beszél meg osztja magát.

Az út végén rájöttem Ken is túl sokat beszél. Ráadásul Castielel majdnem össze verkedtek, mert Ken elsöre az ölébe ültetett és megpuszilta a nyakam. Végül baj nélkül oda értünk az erdöhöz. Òrákon át csak néztük mert a tanár valamit magyarázott. Felírták a párokat majd oda adták mit kell csinálni. Castielel kézen fogva indultunk el. Elindultunk egyúton, de sokkedve nem volt egyikünknek sem a szabályik szerint játszani ezért letértünk. Természetesen Castielnek hála elis tévedtünk. Egyideig kóboroltunk majd Castiel feladta és leült egy sziklára.
- Elegem van kb 8x mentünk el eddig ugyan az a szikla mellett! Elég volt! - mondta háborogva
- Te akartad akkor viseld el. - mondtam flegmán, haragudtam rá mert kezdett sötétedni és nem akartam öszintén itt maradni ebben a mocskos erdöben.
- Sajnálom... - oda jött és megölelt hátulról majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Castiel állj le! Ez egy erdö én pedig nem vagyok valami útszéli aki akárhol hagya magát! - mondtam kicsit zavarban.
Ekkor valami megmozdult a bokorban. Castiel hirtelen elém állt védelmezön és nem hagyott mozdulni maga mögül. A bokorbol Dake lépett ki könnyes szemekkel.
- Mi történt? - rohantam ki Castiel mögül.
- Meiko... Nem tudom hol van eltévedt út közben vagy nem tudom de egyszer csak eltünt! - mondta összetörve
- Ne aggódj megtaláljuk! Castiel ugye segítesz? - mondtam határozottan - Nem hagyom elveszni a hugom egy rohadt erdöben!
- Természetesen, a szerelmemnek mindent! - mondta Castiel majd nyomott egy csókot a számra - Tudom mit érezhet Dake, szóval hajrá!
Megegyeztünk hogy hárman megyünk három felé és ahol tudjuk keressük. Rohantunk össze viszza végül Castiel kiabált hogy megtalálta. Meiko a földön ülve zokogott. Amikor Dake oda ért lezuhant elé a földre és felemelte a fejét. Lassan megcsókolta és a fülébe suttogott valamit. Aranyosak voltak, nem hittem volna hogy Dake tud ilyen is lenni. Elgondolkodtam hogy mióta ismerem Castielt hogy megváltoztak a dolgok és talán én is. Másképp látok már egy két dolgot de nem rosszul. A baj az hogy az agresszív oldalam nem tudta eltüntetni még ö sem ez zavart.
Amikor haza értünk berobbantam a konyhába és elkezdtem kaját csinálni. Castiel közben végig mögöttem ült és bámult. Eszembe jutott valami és gondolkodás nélkül ki mondtam.
- Mi lenne ha eltünnék? - mondtam és mire kimondtam vissza akartam vonni - Meg keresnél vagy mi lenne veled? Mihez kezdenél?
Nem válaszolt csak mögém lépett és az arcát a vállamba temette. Fél óra csend után válaszolt.
- Nem történne ilyen, mert nem hagynám. Te vagy a mindenem és ha eltünnél többé nem lenne semminek sem értelme, minden újra szürke lenne és azt nem birnám ki. Addig keresnélek míg bele nem halok, sose engednélek el! Szeretlek és ha valakit téged még az életemnél is jobban szeretlek! Nem hagyom hogy valaki ezt is elvegye tölem. - mondta határozottan - Sok mindent elvettek tölem a szüleim, Nathalien, a testvérem és sok mindenki más, de te vagy az egyetlen aki ért megéri nekem küzdeni! Szeretlek! Ìg érd meg hogy soha nem hagysz magamra és soha nemtünsz el! Kérlek ígérd meg! - megforditott és a szembe nézett. Amit ot láttam az olyan volt mint egy álom öszinte érzelmek vihara sodort magával Castiel szemében.
- Megígérem csak neked! Csak a tiéd leszek örökre és sosem hagylak el! - mondtam és megöleltem.
miután ettünk, leültünk tvzni és végül Castielt elnyomta az álom az ölemben feküdve. Aznap este a kanapén aludtunk egymásba fonodva, romantikusan, öszinte érzelmek közt.