Már most hiányzik...

Reggel arra ébedtem hogy valaki simogat, elöször a melleimet simogatta, majd végig simított a testemen és a fenekembe markolt.

- Castiel, ne piszkálj... - nyögtem csendesen

- Na mi az cicus csak nem dorombolni van kedved? - suttogta egy hang a fülembe, ami nem Castielé volt. 

HIrtelen felugrottam a francia ágyban és Viktorral találtam magam szembe aki azonnal elkezdett csókolni. Hiába kapálóztam nem engedett. Lefogta mind két kezem a hátam mögé és szinte mart az ajkaim után. Akárhogyan küzködtem nem engedett el.

Amikor egy kis kiutat láttam, kiszabadultam és lekevertem neki egyet.

- Nem hiszem el hogy megint ilyen vagy! Ez már nekem sok! - kiabáltam vele

- Ne haragudj cicus, de nem tudok neked ellen állni. Sajnálom ígérem máskor nem teszek ilyet. Naaa... létszi maradj még velem cicus. - nézett rám kis kutya szemekkel.

Nem néztem rá csak meg fordultam és elmentem fürdeni. Hatalmas füdöszobája volt amiben egy nagy masszírozós kád volt. Sokáig ültem a kádban és áztattam magam, mintha csak egy sztár lennék úgy éreztem magam. Kimentem fürdés után enni, majd leültem egy kicsit az udvarban. Nagyon meleg volt ma. Strandra akartam volna menni, de nem volt kivel. Mindenki suliban volt és egyedül voltam egy perverz házában.

 - Tényleg! A telefnom!  - gondoltam magamban

Bementem gyorsan a házba és elö kutattam a telefonom. Volt 3 nem fogadott hívásom meg egy csomó üzenetem és mind Castieltöl. Mindet elolastam, de gy szíven ütött.

" Szerelmem egy idöre elutazom, anyumhoz, nagyon szeretlek és szeretnék végre mindent tisztázni! Amint tudok vissza jövök kérlek addig higgy bennem! Ìgérd meg hogy nem lesz addig másé és bízol bennem és hiszed hogy minden rendbe jöhet! Èrzem a szíved  kérlek várj rám és legyél majd újra velem! Szeretlek nagyon nagyon! Ezer csók és ne hagyd magad Viktornak mert agyon verem ha megtudom hogy tett is valamit... Azt nem köszöni meg! Sietek hozzád és megoldok majd mindent! Szeretlek! " - ennyi állt az smsben. 

Hiába akartam válaszolni vagy hívni nem reagált. Folyamatosan azt mondta hogy a hívo szám nem kapcsolható. Kiakadtam, hiányzott Castiel és nem tudtam mit tegyek, hivogattam, smseztem, de semmi. Hiányzik már most és nem is tudom hogy tehette ezt velem. MOst mit csinájak? Nem fogom kibirni, el kell terelnem a gondolataim. Remélem tényleg csak pár nap lesz. Nem fogom sokáig bírni Viktorral. Valamit kell tennem különben bele örülök Castiel hiányába. Elraktam a telefonom és kimentem az udvarra.

Egy napágyon feküdtem és élveztem a kis nyári szelet, ami az arcomra fagyasztotta a könnyeim. Vissza fogtam magam hogy ne sírjak.

- KI kell bírnom Castiel nélkül, ki kell bírnom! - mondogattam magamnak csendben ne hogy valaki meghallja.

Egy ideig csak feküdtem majd nem bírtam tovább.

- Mennem kell valahova! Nem bírom ezt tovább! - kiabáltam miközben a fejemet dörzsöltem. - Megvan elmegyek fagyizni!

- Megyek én is! - bukkant fel Viktor is és a nyakamba ugrott

Nem tudtam hogy mit mondjak szóval csak bólintottam.

- De csak egy feltétellel! - mondtam

- Rendben, mondd! - ologatott mint egy kis ovis

- Ez nem randi és nincs tapi még mindig!

KIcsit elszomorodott. 

- Nem érdekel akkor sincs! - mondtam haragosan - Na gyere!

Mondtam majd megfogtam a kezét és elindltunk. Lassan sétáltunk és nevetgéltünk.

Amikor oda értünk mind ketten kértünk fagyit és nevetgélve leültünk a parkba.

Sokat beszélgettünk majd mikor indultunk volna haza össze futottam Meikoval aki erángatott a strandra. Egész napra szánüztem magam egy bikiniben a strandra. Egy perverz társaságában ugyan is Viktor is utánam jött és amikor nem figyeltem lefogott megint, lassan megölelt, gyengéden és az ajkait az enyémhez nyomta. Lassan elkezdett tolni egy szikla felé és nem sokára egy kis zugban voltunk együtt, úgy hogy nem láthatott minket senki...

*** Megjegyzés: HOzzak arról is majd részt mit érez most Castiel vagy az nem fontos most?***

Mi lesz így velünk?...

Ő itt nem a barátnőm. Tudod mondtam neked még régen hogy az én családi helyzetem kicsit nagyon bonyolult. Azért jöttem el otthonról akkor amikor neked ígértem magam, mert anyám őt jelölte nekem menyasszonynak.  Ő volt az egyetlen ember aki szimpatikus volt neki ezért azt mondta neki kell a feleségemnek lennie vagy többé nem vagyok család tag. - mondta Castiel összezuhanva - Veled alartam maradni szóval egyik nap összepakoltam és eljöttem. Nem szóltam senkinek semmit. Anyám csak kis kilengésnek emlegetett mindig téged, sose akart elfogadni és mindig lányokat ajálgatott. Sajnálom. Tudtam hogy ez lesz majd a vége, hiszen senkinek nem mondtam semmit csak eljöttem ő meg azt hitte, hogy még van esélye. De nincs és már tudom hogy nekem sincs. Gondolom többé nem hiszel nekem nem is lesz minden olyan mint régen. Szeretnék veled maradni és bebizonyítani anyámnak hogy csak te lehetsz a feleségem és a mindenem. De most elrontottam mindent. Nem mondtam el mindent. És ez már nem tudok változtatni. Szeretlek. Tudnál még engem szeretni? - mondta Castiel könnyek közt.
Nem tudtam megmozdulni nem tudtam mi ez a mese és mi ez az egész. Tény szeretem Castielt jobban mint mást. De nem tudtam mit mobdjak csak álltam és néztem magam elé. Elkezdett esni az eső és Castiel könnyeit elmosta, ahogy az enyémeket is

Sajnáltam Castielt de nem tudtam mit tegyek. Az anyja szerint menyasszonya van de még is engem szeret vajon ez az igazság?
A lány, vagyis Carol oda ment Castielhez és elkezdte simogatni a hátát. De Castiel ellökte és kiabálni kezdett vele.
- Menj innen! Sose kellettél nekem csak egy hülye liba vagy! Miattad elvesztettem mindenen! Az életem és a lányt akit mindennél jobban szeretek! Utállak! Tünj innen! Sose akarlak látni mindig elküdtelek szóval most is takarodj innen! - kiabálta és nem is nézett a lányra csak mondta és mondta.
Sajnáltam egy kicsit a lányt, de igaza volt Castielnek. Mindent elrontott ez a kis fruska. Lassan oda mentem Castielhez legulotam vele szembe és megöleltem.
- Castiel valóban ez az igazság? Mert ha igen akkor itt vagyok és melletted maradok, de ha ez megint egy ósdi kifogás akkor mindennek vége lesz és csak hogy tudd én eggyik exemmel sem vagyok olyan mint régen ezt asszem Viktor megmondhatja. Légy őszinte és akkor még van esély bármire. Szeretlek. Ezen nem tudok változtatni és őszintén nem is akarok. Veled akarok lenni csak. - mondtam kedvesen a fülébe suttogva
 - Ez a való igazság, kérlek, higgy nekem - mondta keservesen és megölelt.
- Rendben akkor lassan rendbe hozunk mindent de nem sietünk sehova és van egy feltételem is meg egy dolog is amit kérek. Ameddi ez a dolog nincs meg addig nagxon lassan fogunk menni. Rendben? - mondtam és Castiel csak bólogatott majd szájon csókolt.
- Először is egy ideig Viktorral maradok és neked rendezned kell ezt az egészet vele! Amjd ha ez meg van ketten együtt szembe nézünk agyáddal és megoldunk mindent. És egy feltételem volt igaz, az pedig annyi többé ne legyen semmi titok. Tiszta lappal kezdünk de ez az utolsó ilyen. Nem vagyok ehez szokva se én se az idegeim.
- Rendben csak neked csak érted megteszem. - mondta Castiel majd felugrott elrángatta magával a lányt és elment.
Viktorral lassan sétáltam haza és szótlanul. Amikor haza értünk letusoltam és bedobtam magam az ágyba ami ideiglenesen az enyém lett. Nem aludtam csak néztem a szembe lévő ablakban a hold sugarait.

Éjfél tájt kaptam egy smst egy képpel. Castiel írt és egy képet csatolt amin a mellkasa volt egy bele vésett szívvel. Alatta ez a szöveg colt: " Szeretlek ezért magamba véstelek. Carolt eltüntettem. Már csak pár dolog van és rendezek mindent. Remélem tényleg renbe hozhatom amit elcsesztem. Szeretlek és tényleg mindent megteszek majd érted!"
Minden szavát elhittem. Nem tudom miért de tényleg hittem neki. Valami ezt súgta. Felkelltem és olyat tettem amit még sose. Egy szívet véstem a melleim közé, majd lefényképeztem és elküdtem egy kis szöveggel.
" Én is szeretlek és hiszek neked! Remélem minél elöbb újra a karjaidban kelhetek majd. Anyudat meg meggyőzük makd ez fix! Ebben te higgy nekem! Szeretlek és remélem jó alszol majd most nélkülem is. Hiányzol mellőlem és amúgy is.  Most már amúgy is közös szívünk van szóval mindent bele!"
Ezekkel a szavakkal búcsúztam aznapra és szinte rögtön el is aludtam.