Baj van...

***Ne haragudjatok hogy ilyen régen írtam csak nagyon sok dolgom volt, de most bepótolok mindent ígérem***

Lassan minden emlékem kezdtem vissza nyerni. Megismertem újra mindenkit és kezdett minden olyan lenni mint régen kivéve egy dolgot, a suli területén volt egy lány akit Debbynek hívtak és valami köze volt Castielhez de senki sem mondta hogy mi.
Hiába faggattam mindenkit senki nem mondta el mi is volt. Furcsáltam a dolgot de Cast annyit mondott már nem fontos. Azt hittem ezzel el van rendezve, de sajna egyik délután amikor mentem ez a bizonyos Debby Cast nyakában lógva nyávogott.
Nem tudtam hirtelen mi lelt engem, de oda mentem és szinte letéptem róla. Èreztem hogy könnyek csorognak végig az arcomon, de nem szóltam semmit csak arréb löktem és a nyakát kezdtem el szorongatni egy kézzel. Sokkal erösebb voltam nála. Szinte éreztem ahogy kicsit megemelkedett és lábujhegyre állt ahogy szorongattam. Castiel fogta meg a kezem hogy hagyjam abba de nem érdekelt ellöktem. Csak folytak a könnyeim és amikor már úgy éreztem mindennek vége és már nincsen semmim hisz mindent elvesztettem elengedtem Debby nyakát aki levegö után kapkodva rogyott össze. Nem mozdultam csak álltam és néztem magam elé.
Castiel zavartan nézett rám.
- Ne gyere ma haza csinálj amit akarsz a kis szukáddal, de ha nem tudsz hova menni akkor majd én megyek el. Amugy is megígértem Arminnak hogy talizunk. - mondtam majd megfordultam és elmentem mintha nem is történt volna semmi.
Tudtam hogy nagyon szereti a nöket de nem gondoltam volna hogy egy ilyen kis hülye liba jobban érdekli mint én.
Ahogy mentem, hirtelen felnéztem és nem is tudtam hol vagyok. Csak álltam és éreztem hogy még mindig nedves az arcom.
HIrtelen egy parkhoz értem. Amikor sétáltam befelé megbotlottam és a füre estem. Nem keltem fel csak megfordultam és az eget néztem. Egy pillangó repkedett felettem néha rám szállt de ahogy mozdultam mindig elment. Olyan volt mint az életem. Amit tettem valami mindig vele együtt elveszett, elég volt csak egy kis dolog is mindig elúszott vele valami.

Hirtelen egy lány jelent meg fölöttem. Hosszú arany színü haja volt és arany színü szeme. Ismerös volt, de nem tudtam honnan.

- Szia! Mit csinálsz itt? - kérdezte barátságosan.

A hangja olyan volt mint egy elegáns családból származó úrilánynak. Lágy, dallamos és elegáns.

A lány maga is nagyon csinos volt. Elegáns arc, telt ajkak, formás test. Egy szóval maga az álom nö.

- Csak néztem a csillagokat és gondolkoztam Castielen... - válaszoltam monoton hangon

- Gondolom nem tudod ki vagyok. A nevem Momo Nathalien barátnöje vagyok, régi ismerösök voltunk vagyis vagyunk. Amikor kicsi voltál a szomszédod voltam. Bár te idösebb vagy mint én valahogy mindig sokkal fiatalosabb voltál. - magyarázta - Amugy mi a baj Casttal?

Csak megráztam a fejem, a semmi jele ként.

Momo csak mosolygott és lehajtotta a fejét.

- Tudod Castiel és Debohra régen jártak.

Hirtelen felnéztem.

- Nem régen jött vissza Debby, és mondjuk akkor ti már együtt voltatok és akkor kezdödött minden. Azóta ti folyamatosan gyilkoljátok egymást. Castiel voszont téged szeret, ezt mindenki tudja. Amikor beteg voltál nagyon maga alatt volt és bármit megtett volna hogy neked jobb legyen. Ha kellett volna valamiét oda is adta volna. Nagyon szeret téged, ezt sose feledd, Debby meg csak nyaggatja, de Cast mindig lerázza. Szóval szerintem jobb lenne ha beszélnétek. - mondta kedvesen

Elgondolkodtam egy picit, de igaza volt. Szerettem Castielt és mindent megadtam volna neki, hiányzott már most.

- Ha nem haragszol akkor én most megyek, de megtudod nekem mondani merre van a suli? - kérdeztem kicsit vörös arcal

- Persze - majd nevetett egy nagyot

Amikor elmegyarázta az irányokat gyorsan elindultam szinte rohantam hazáig, és amikor oda értem fltéptem az ajtót.

Castiel ott idegeskedett Lysanderrel, Arminnal és Viktorral egyszerre hogy hol lehetek. 

Ahogy beléptem és megláttam a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem tudtuk elengedni egymást csak ugy martuk egymás ajkait.

- Asszem jobb ha megyünk. - mondta Lys majd elrángatott mindenkit és máris csukodott az ajtó.

- SAajnálom ami ma történt, de azért kicsit lehettél volna finomabb is Deborahval - mosolygott Castiel - Többet ne tünj el aggódtam nagyon...

- Ssss... -fogtam be a száját és megcsókoltam lágyan...

Baleset...

Amikor oda mentem Castiehez, nem szólaltam meg, inkább megfordultam és kirángattam magam után Lollyt. Nem bírtam sokáig, kérdön néztem rá. De nem mondott semmit.
- Miért csinálod ezt Lolly? - kérdeztem és közelebb léptem.
Lolly szeme ennek a mondatnak hallatán ördögi lágokban kezdett égni és a kezei ökölbe szorultak. Szinte üvöltött velem amikor mondta mit ért van ez.
- Hát nem érted mindent csak érted teszek! Csak miattad van minden! - kiabálta és elindult felém.
Hátrálni kezdtem, de mögöttem a korlát volt. Nemk tudtam tovább hátrálni, teljesen megvoltam rémülve Castiel pedig amikor megakarta fogni Lollyt, simán leütötte. Castiel csak feküdt én pedig nem tudtam mit csinálni csak erösen kapaszkodtam a korlátba. Lolly csak folyamatosan ezt hangoztatta és már szinte sírt.
Amikor oda ért hozzám, nekem ugrott és úgy ölelt meg.
A lábam alol kicsúszott a talaj és lefejeltem a korlátott. Csak feküdtem és Lolly aggódó tekintetét vizsgáltam. Egészen addig ameddig el nem szaladt. Valami meleget éreztem és ekkor Castiel karjai fontak körbe. Vérzett a fejem.
Castiel meleg könnyei végig csordultak az arcomon, nagyon rossz volt ezt látni. Aggódtam, felakartam emelni a kezem de nem tudtam, nehéz volt mindenem.
Amikor pedig Castiel megölelt és elkezdett kiabálni végleg elnyelt a sötétség.

Sokáig nem tudtam hol vagyok, csak sötét volt körülöttem. Nem emlékeztem semmire nem tudtam hogy az arcok amik néha bevillantak kik voltak, nem tudtam semmit. Néha még a saját nevem sem. Nem tudtam mennyi ideig voltam ott, de azt tudtam hogy magányos voltam, valaki hiányzott de nem tudtam ki az. Csak egy név járt mindig a fejemben, ami mindig ismétlödött, Castiel.
Mindig ezt hallottam de nem tudtam miért, vagy hogy minek, vagy hogy egyáltalán ki ö és mit is jelent nekem.

Sok idö után, valami elkezdett világosodni és lassan egy lámpát láttam meg. Egy korházban voltam. Vajon hogy kerültem ide és mióta vagyok itt? Nem tudom. Oldalra néztem és valaki feküdt a kezemen.
Egy vörös hajú, rockos srác volt, ki sírt szemekkel. Az arca megvolt dagadva és a szemei alatt hatalmas karikák voltak. Vajon miért van itt mellettem?

Valahogy nagyon kellemes volt az érintése és csak az hogy látom mosolyt csalt az arcomra. Nagyon fájt a fejem, aminek hatására felszisszentem és ezzel sajna megrándult a kezem is.
A srác felébredt és mosolyoga, könnyes arcal hozzám simult. Majd megcsókolta a homlokom, nagyon elvörösödtem és nagyon kellemes volt az érintése.
Gondolkodás nélkül lehúztam és megcsókoltam.
Amikor megcsókoltam, elkezdett hasogatni a fejem és hirtelen beugrott ö itt Castiel és szerelmes vagyok belé. Nagyon sok minden beugrott vele kapcsolatban, de a többi mind sötét volt.
Nem volt semmi a fejemben csak Castiel és ez a csók.
Kerek szemekkel nézett rám Castiel, majd viszonozta a csókom és elszaladt.

Hirtelen egy doki jött be, megvizsgált mindenhol, végül csak Castielel akart beszélni.
Cast amikor vissza jött kicsit szomorú volt.
Egy ideig csend volt. Majd megszólalt.
- Tudod ki vagyok? - kérdezte a szemembe nézve.
- Persze, Castiel vagy, akit szeretek és mindenem neki adtam. - mondtam, mire kérdön nézett rám
- Mennyire emlékszel még?
- Veled kapcsolatban sokra, de sajna a többi nagyon sötét és szinte semmi sincs, csak te.
- Valahogy most örülnék, de sajna nem lehet, a doki szerint amiatt hogy beverted a fejed szinte mindennek ki kellett volna esnie és ugy is tünt hogy kiesett de ezek szerint nem minden, aminek örülök. De sajna lassan vissza kell hoznunk mindent. Biztos hogy rajtam kivül nincs más az emlékeidben, pl hogy hogy kerültél ide? - mondta lassan és mellém öltt majd össze kulcsolta az ujjainkat.
- Nem nagyon - mondtam majd kicsit gondolkodtam és valami bevillant -Vagyis arra emlékszem hogy egy rózsaszín haju lány ugrott nekem, majd te sírtál és utána sötét. Sajna más nincs.
- Rendben, akkor elmondom hogy mi is van a dokinak te addig pihenj még, nagyon aggódom érted és nem szeretném ha minden rosszabb lenne, - mondta majd csókott nyomott a homlokmra és ki ment.

Amikor aludni akartam, ami nagyon nem sikerült, a dolgok lassan vissza jöttek, de sajna nem voltak tiszták eszembe jutott sok ember, nevek, történések, de ezek mind most voltak. Szinte 6 vagy 7 évnél régebbiek nem voltak.
Egészen addig minden meg volt hogy a zenekarommal befutottunk, de ennél régebbi semmi nem volt, úgy éreztem végleg elvesztettem hogy ki vagyok és hogy mi voltam. Mi voltam a múltban és ki voltam, miket tettem és hogyan, vagy mi volt?
Ùgy éreztem végleg elvesztettem a múltam és tényleg elvesztettem ki is voltam és egy részem végleg eltünt. Nagyon aggódtam. Aminek hatására felijedtem, amikor felébredtem, sokan voltak körülöttem. Itt volt Castiel, Meiko, Misaki, Lys, Nat és még sokan.
Sokáig beszélgettünk aminek hatására sok minden beugrott nekem még jobban mint csak sablon sztori ként. Sokáig volt ez, majd a sok infó után amikor már bele fáradt mindenbe az agyam akkor elaludtam, úgy hogy mindenki ott volt még.
Kellemesen aludtam és melegség ölelt át álmomban, valahogy úgy éreztem nem is akarom tudni mi volt a múltban. Jobb ugy nekem. Most valahogy minden olyan jónak tünt. Nem akartam tudni mi volt amúltban és már nem is érdekelt, mindent folytatok, amit kell újra kezdek, és mostantól igy akarok élni.
Gondolni sem mertem rá hogy volt 2 ember akiket nagyon is elfelejtettem és nem is jöttek vissza, ez volt a legnagyobb hiba...

Jellmezek...

Mindenki felém nézett de én nem tudtam mit mondjak csak tátva maradt a szám és csak tátogtam összevissza.
- Helóka Lolly! - kiabált fel Sakura ahogy meglátta mi is van velem - Nem is tudtam hogy a lányokat szereted! Mióta tart ez a hullámod?
- Már rég mióta megismertem Nekot azóta szeretem! Ès ez ellen senki nem tehet semmit.  - mondta miközben olyan volt mint egy ovodás.
- Naa és más nem is tetszik neked csak ö? - poénkodott tovább Sakura és bele boxolt a vállába.
- De nem ám! Neked nagy a szád és a melled de amugy nem, vagy jó semmire. A többike meg ugy rosszak ahogy vannak! De Neko a tökéletes megfelelö méretü a mele és aranyos kedves cuk és olyan mint egy cica! - mondta majd hátulról elkezdte mozgatni a melleim, hogy bizonyítsa milyenek is. Armin, Ken, Alexy és a többiek csak úgy csorgatták a nyálukat még Cast is elbambult egy pillanatra.
- Na jó elég volt! - kiabáltam majd megfordultam és egy nagy csattanós pofont adtam Lolly arcára. Elöször csak fogta az arcát majd lassan könnyek jöttek ki a szeméböl, cseppet sem sajnáltam akkor hiszen egy egész kocsma elött megalázott és letapizott. Haragudtam rá és nem is zavart hogy fájdalmat okoztam neki bármennyire is szerettem, de ezt megérdemelte.

Lolly ekkor rám nézett de nem mondott semmit megtörölte az arcát és kirohant. Alexy rohant utána hogy megtudja minden oké e.
- Kis lány máskor vigyázz azért. - mondta Kim - Nagyon megcsaptad. Mégakkor is ha megérdemelte akkor is lehettél volna gyengédebb.
- Nem hiszem hogy ez neki fájdalmat okozott volna. A rózsaszín haj alatt egy igazi szadista lakozik. Néha rosszabb mint én.  - mondtam mejd oda mentem Castielhez és megfogtam a vállát.
- Mi az drága? Baj van? Rosszul vagy? - kérdezte hirtelen Cast
- nem semmi baj csak szeretnék menni és gondoltam szólok, de te jössz amikor szeretnél maradj ameddig csak akrsz. - mondtam gyorsan kicsit zavarban
Elakartam indulni amikor Cast a karom után nyúlt.
- Nem mész egyedül sehova az éjszaka! Vagy velem vagy egy csajjal! - mondta aranyosan és megcsókolt.
- Majd én elkísérem! - kiálltott fel Ken
- Te mióta vagy csaj? - kérdezte Cast
-  Ha egy csaj kíséri az még megvédeni sem tudja, de én legalább vigyázok rá. Tudom hogy ha bepróbálkozok megölsz úgy hogy nem lesz semmi csak elkísérem és jövök vissza. - darálta le gyorsan Ken
- Rendben, most az egyszer elengedlek vele. De ha csinálsz valamit ledarállak élve! - mondta Cast villogo szemekkel.
- Èrtettem! - poénkodott Ken
Èn annyira nem örültem neki mert hirtelen elöjött mit láttam vagyis halottam a wcben. Nem tudtam mi legyen vagy mit fogok vele beszélni vagy egyáltalán hogy álljak a dolgokhoz. A gondolataim Alexy szakította meg amikor is hirtelen a nyakamba ugrott.
- Holnap este buli ugy hogy ne feljsd el a jelmezed. - mondta mejd megpuszilta az arcom.
Kérdön néztem rá. Hát elfelejtetted hogy holnap van a Halloweene buli a suliban? - kiabálta Armin
Eszembe jutott hirtelen minden.
- Rendben ott leszek! - mondtam majd intettem Kennek hogy induljunk végre.
Lassan ballagtunk egymás mellett szótlanul. A csendet Ken szakította meg egy nagyon kellemetlen témával.
- Tudod mióta ismerlek kis gyík korom óta azóta szeretlek. Tudom hogy Castet szereted és hát tudom hogy engem is lenézel amiatt hogy egy éjszakás kalandjaim vannak de nem tudom mit tegyek. Csak te jársz a fejemben, nem tudlak elfelejteni minden lányban téged kereslek, megtennél nekem valamit? - állított magával szembe és megölelt. - Kérlek utasíts vissza rendesen, nem kell most csak valamikor majd osszki egyszer létszi.

- MIért ne most? Vagy miért ne most? - kérdeztem gyorsan vissza és eltoltam magamtól.
- Mert most fullon vagyok szesszel, nem emlékszem szinte a felére hogy mi volt. - mondta majd a fejét kezdte vakarni és elindultunk újra. Hazáig nem beszéltünk szinte semmit megint. Amikor haza értem csak gyorsan megfürödtem és hullán estem az ágyba.
Reggel arra ébredtem hogy Cast reggelit hoz nekem az ágyba.
Kérdön néztem rá.
- Csak korán keltem, már ha 2 óra korán van. - mosolyodott el majd puszit nyomott a homlokomra.
- Most mennyi az idö? - kérdeztem rémülten
- Nyugi csak 3 óra van. Nem sokár mondjuk mennünk kell majd de még van idönk. A jellmezeink ugy is megvannak szo´val semmi gond. - mondta majd megcsókolt lágyan de szenvedélyesen.
Gyorsan megettem mindent majd felöltöztünk, sminkeltünk és elindultunk. Èn Alicnek öltöztem, Cast pedig Jack Sparrownak.
Amikor beértünk mindenki hirtelen megtámadott minket és elkeveredtünk egymástól. Mindenki bevolt öltözve. Armin egy játékol választott valakit, Lys csontváz volt, Misaki hercegnö, Nat herceg volt, Ken pedig farkas vagy kutya vagy nem tudom. MOndjuk ez csak pár példa volt, nagyom sok jelmez volt és mindenki szinte más volt.
Hirtelen Sakura keveredett mellém aki Riasnak volt öltözge a HIghschool dxdböl. Nagyon jól nézett ki. Bár a ruha kicsit túl keveset takart talán. Egy ideig elvoltam de aztán már hiányoltam Cast. Elkezdtem keresni és az erkélyen találtam rá.
Kettesben volt Kennel. Nagyon feszült volt a levegö de nem volt semmi gyanus, elbujtam és kicsit hallgatoztam. Nagyon halk volt minden de a lényeg az volt hogy Ken Cast egyik exét akarta megszerezni, de ami furább volt hogy amikor megegyeztek és Ken elment Lolly ugrott Cast nyakába és megpuszilta.
De amikor leszállt Caströl és megfordult aggódni kezdtem. A tekintetében láttam a démont akit nagyon is jól ismettem és félni kezdtem. Aggódom Cast ért.

Ahogy oda akrtam menni, csak ennyite hallottam.
- Az enyém lesz és te ez ellen nem tehetsz semmit. - majd amikor meglátott vissza váltott cuki kislányra és elsétált...

Nem hiszem el...

MIndent elkedztem mondani Castielnek, ami csak eszembe jutott.Mindent elmondtam neki az elejétöl a végéig. Castiel csak csendben hallgatott néha bólintott is, de nem reagált semmit. Amikor végeztem akkor vártam mit mondhat, de nem mondott semmit csak oda jött melegen megölelt és forrón megcsókolt. Ìgy maradtunk még egy ideig majd Castiel felemelte az állam.
- Szeretlek és ezen semmi sem változtat. - mondta Castiel lágy hangon
- Remélem is! - nevettem - Ès ma mi a program...?
- Hát sajna ma nem maradhatok veled... - mondta szomorúan Cast - Sajna ma muszály Lysel taliznom egy kicsit, de azt mondta ne hozzalak téged, mert nem lesznek csajok abszolut. Uge nem haragszol, drága?
- Dehogy semmi baj. Majd áthívom a többieket kicsit zenélünk beszélgetünk azt kész. Szeretlek ugy hogy nem haragszom. Ès hova mentek? - mondtam mosolyogva a nyakát átkarolva
- A Rockingba hívott meg Lys. Oda járunk mindig. Meg még majd jönnek páran csak elöször ketten leszünk. - mondta majd megcsókolt.
- Rendben és mikor mész? - búgtam az ajkaiba
Ránézett az órára és hirtelen rohangálni kezdett. Kérdön néztem rá.
- Már mennem kéne hogy ott legyek, 5re ígértem és most már 50ven van. Basszus. - mondta rohangálva
A földön fekve nevettem, hogy milyen reménytelenül rohangál össze vissza a cuccai ért. MIkor elment még kb 4x jött vissza mert mindig itt hagyott valamit. Gyorsan telefonátam MIsakinak, Kimnek, Melodynak, Violának, Rosának, Meikonak és Sakurának. PIzsibulit rendeztem és hát mindenki nagyon lekes volt.
Amikor megjött mindenki akkor arréb toltunk minden bútort és letelepedtünk egy körbe. Sokat bheszelgettünk mindenkit ki beszéltünk amikor utolsó ként megjött Sakure egy csomó piával. Hoztam gyorsan chipset meg ropit meg minden jót. A pia annyira volt elég hogy oldja a hangulatot, de nem is akartunk többet inni.
- Mi lenne ha elmennénk a Rockyba? - mondta Sakura hirtelen.
MIndenki bologatott és elkezdett öltözni, Misaki és én össze néztünk és nagyon nem akartunk menni, de nem volt esélyünk veszekedni. Magukkal rángattak és nem menekülhettünk.
Amikor oda érténk Cast, Lys, Ken és a többiek már jó állapotban voltak. Csak döltek jobbra ballra. Miközben körülöttük kb 20 csaj pörgött. Kicsit sem tetszett a dolog se nekem, se Misakinak se Meikonak. Onnantól kezdve Meiko és Misaki folyamatosan ökete figyelte. Engem is zavart Cast de bíztam benne. Nem akartam balhézni szóval inkább ittam böven. Sakura kitalálta hogy menjünk fel karaokézni.

Felrángatott és bele kezdtünk. Mindenki válogatott hogy mi legyen az amit énekelni akar, de nem jutottunk sokra. Majd hogy legyen ihlet elkezdtünk jelmezeket keresni ami a japán stílusu részlegen volt, szinte mindentöl elzárva. Ahol volt a karaoké részlg ott rengeteg jelmez volt. Sakura teljesen bekattant és mindenkire ráakasztott egy egy jelmezt.

(Misaki jelmezben)

Utána felhívta Viktort és Armint., hogy neki kellenek pasik. Gyorsan mentek a dolgok, hiszen Sakura jobbra balra rohangált.
Amikor már nem bírtam elmentem ki a mosdóba ahol olyat halottam amit nem akartam.
- Még... kérlek...ne hagyd abba!... kínozz még.... - kiabálta egy nöi hanga vécéböl.
Nem akartam zavarni szóval siettem, de az ajtajuk kinyílt és a mosdó kagylónak támaszkodva ment a menet tovább.
Csak összehúztam magam és vártam, amikor vége lett és halottam hogy öltöznek kinéztem Kent és egy zöld hajú lányt láttam akinek fele más szeme volt. Szép volt, de nagyon viseltes. Túl fehér volt a böre és kicsit össze volt törve. Sajnálat látszódott az arcán, ám amikor újra megfordult túl ismerös volt.

Gyorsan öltöztek és utána el is tüntek. Amikor kimentem Armin, Alexy és Lolly ugrott rám. Szavakat sem találtam. Lolly a basszus gitárosom volt, szinte a legjobb volt mind közül. Imádtam és a stílusa is olyan volt mint Alexynek, mindig divatos volt. Rózsaszín hosszú haja volt mindig hol egyenes hol gödör fürtökkel. A szeme pedig mindig más szinü volt, de amikor a zenekarban volt szinte mindig rózsaszín-sárga volt. Szemüveg kellett volna neki de ö inkább a fele más köntaklecse melett döntött mindig. Azt hittem Japánban van suliba hisz oda vették még annó fel. Hirtelen feleszméltem amikor már Lolly szinte a nyakamban volt.

- HIányoztál cicus! - kiabálta és össze-vissza puszilgatott
- Te is nekem, de azért kicsit legyél óvatosabb! - mondtam majd próbáltam vissza tartani, ne hogy megegyen.
Amikor már majdnem megcsókolt hirtelen Cast lépett oda és a pólójánál fogva vissza húzta vagy is vissza fogta Lollyt.
- Ez meg ki és miért tapizott le? Ès miért akart megcsókolni? - mondta részegesen és kicsit haragosan.
- Te meg ki vagy? - kérdezte Lolly haragosan szinte kiabálva.
- Neko barátja vagyok és vele élek! Ès szeretem! - kiabálta Cast vissza és elngedte a pólóját hogy szembe nézhessen vele.
- Az nem lehet Neko az enyém csak az enyém! - kiabálta Lolly - Neko csak velem lehet boldog! Elfogom töled venni! Bármin múlik is! Szerelmes vagyok belé és magamnak akarom!- kiabálta Lolly mire hatalmas csend lett.
Azt sem tudtam mit mondjak, csak hatalmasak pislogtam.
- HOGY MI!? - kiabálta mindenki, de Cast volt a leghangosabb. - Felejsd el! Ndeko az enyém! Mond meg neki!
- Rendben akkor mondd meg te Neko hogy mi lesz! - mondta Lolly is.
- Akkor most mi van? - kérdeztük egyszerre hárman....

Zene...

Castiel és Lys szinte letépték rólam a fiúkat, míg én csak kerek szemekkel néztem és azt sem tudtam mi van. Ken, Drake és Erick kerek szemekkel nézett rám, mintha nem is értenék a dolgot. Amikor magamhoz tértem hirtelen felugrottam.
- Ti meg mit kerestek itt? - mondtam kicsit hargosan
- Èn hozzád jöttem Ken meg Drake meg ki tudja... - mondta vállat rántva hatalmas mosollyal Erick
Kérdön néztem a többiekre, de Ken nem reagált semmit.
- Nekem mennem kell, csak ide hoztam öket - mondta elpirulva Ken, majd pakolt és ment is.
Nem foglalkoztam a dolgokkal, hiszen Kenre még mindig haragudtam. Nagyon zavart még mindig az hogy annó kérdés nélkül lesmárolt és szinte elakart rabolni Castieltöl és megfogadta hogy sose enged el és mindig csak engem fog akarni. HIába mondtam neki akár mit mindig velem volt elfoglalva és soe keresett mást, hiába osztottam sose figyelt rám, csak ment a feje után. Ez idegesítet úgy hogy nem is érdekelt.
Elindultam be inkább és nem is törödtem semmivel.
Ahogy beléptem egy érdekes látvány fogadott. Az ágyon fekve szinte semmiben kicsit ittasan fogadott Sakura az én leges legjobb barátnöm.
- Te meg mit csinálsz?! Már megint elkezdtél inni? - kérdeztem kicsit vissza fogva a nevetést.

- Jaj! Drága hát végre itt vagy már annyira hiányoztál! - ugrott fel és repült a nyakamba. Az üdvözlése viszont furcsa volt hiszen heylböl megcsókolt. Sose gondoltam volna hogy ilyet át kell élnem föleg vele.

- Veled meg mivan? - kérdeztem a számat törölve

- Vissza jöttem hogy újra veled zenéhessek, meg Misakival! - mondta szinte érthetetlenül.

- Hogy mi? - kérdezte egyszerre Lys és Cast, hatalmas szemekkel.

Nem tudtam mit mondjak, hiszen Castnak elvicceltemcsak hogy zenéltem, gondolom Misaki meg nem is mondta, hogy valaha is tett  volna iyet, így nem tudtam mit tegyek. Ekkor az ajtón Misaki rontott be mint aki megérezte mi van. Kérdö nézte rá.

- Most írt Sakura, csak azért szaladtam ilyen gyorsan - mondta lihegve a térdén támaszkodva a földet nézve.

- MI ez a egész? Valóban zenéltetek vagy hogy van ez most? - kérdezte Lys kicsit fennhangon, de gyanakodva.

- Igen, zenéltünk. A zenekar neve Ladyes volt. Èn voltam a gitáros, Sakurával. Meiko volt a dobos. Lolly volt a basszus és Misaki énekelt. - mondtam sóhajtva.

- Miért nem mondta el Misaki? - kérdezte Lys szomorúan

- Elakartuk felejteni, csak magunknak játszottunk akkor és nem volt más csakmi. De egyszer megahllottak minket es valamelyest híresek lettünk, de így évek után sokan elfelejtettek minket. De én most azért jöttem hogy minden olyan legyen mint régen újra játszani akarok! - mondta vagyis magyarázta Sakura.

Misakival mi csak apadlót néztük szégyelve magnkat. Castiel haragosan nézett rám.

- Sajnáljuk, nem akartuk sose teher lenni, tudjuk hogy ti is zenéltek és nem akartunk mi is ezzel jönni hogy mi is zenéltünk. El aartuk felejteni egy kicsit. Sajnáljuk tényleg. - mondtam lehajtott fejjel.

- Mutassátok meg most azonnal mit tudtok. - mondta Castiel kicsit kedvesebben.

Bólintottunk. Gyorsan elszaladtam 2 gitár ért. Gyorsan beállítottunk mindent. Misakival összenéztünk majd bólintásra kezdtünk.

Misaki hangja ugyan olyan volt mint régen. Lágy dallamos, de kemény rekedtes rockos.

Teljes átéléssel énekelt, Lys és Cast pedig tátot szájjal néztek. Amikor vége lett, mintha valami megváltozott volna benünk összenéztünk és azt éreztük valami megint változott és valami újra kezdödött.

Cast hirtelen hozzám szaladt átölelt és megcsókolt. Ahogy megölelt szinte éreztem hogy minden haragja eltünt. 

A többieket gyorsan elküldte bár Sakurat szinte úgy kellett kidobni. Misaki elvitte magához és azt mondta megbeszél mindent Lysel. Lys pedig segített neki mert ö most akart vele beszélni hogy mi is van, de négy szem közt csak.

Ahogy ementek Cast levette a gitárom és a karjaiba felvett.

Amikor a szobába értünk lerakott és szenvedéyesen csókolni kezdett.

MInden gyorsan történt Castiel szinte teljesen elcsavarta a fejem és csak kényeztetett egész éjjel. Szinte az egész utca az én nyögéseim hallhatta, de nem érdekelt mert Castiel hozta ki ezt belölem. Èreztem hogy nem haragszik ézertem hogy már mást érez. Egészen reggelig hajtott engem Castiel. Amikor is kifáradva zuhant rám és elaludt a karjaimban. Suliba kellett volna menünk de nem akaratam így hát inkább én is alva´sra kényszerítettem magam.

Castiel szuszogása és meleg érintése álomba ringatott. 

Àlmomban rájöttem hogy ez az egész hogy mit nem mondtam el neki csak mindent elrontott. Féltem nem töle hanem magamtól. Nem akartam öt megbántani ezért arra jöttem rá hogy nem szabad ezt tennem.

Reggel vagyis délután elöbb keltem mint Castiel, gyorsan csináltam valami ennivalót és ezzel lecsábítottam Castelt. 

Odajött és csókkal üdvözöltem. Egy forró csókkal a szájára és egy puha puszival a homlokára.

- Beszélnünk kell... - mondtam lassan - Mindent el akarok neked mondani. Mindent, nemakarok több titkot, azt akarom hogy a te aki a mindent jelenti nekem az mindent tudjon rólam...

Utolsó esély...

Hirtelen nem tudtam mit tegyek, lefagytam. Castiel kikerekedett szemekkel figyelt engem.

 Ne mondj inkább semmit! - mondtam erös éllel a hangomban. 

Megfordultam és egy rendeset behúztam Castielnek és ott hagytam.

Elindultam és közben a telóm kerestem elö. Elöször Meikot hívtam aki cseszte felvenni, utána Rosát majd sorban azokat akikre eddig számíthattam. Most viszont hirtelen senki nem ért rá, vagy éppen fel se vette a telefont. Egy ember volt aki hozzám sietett és az sajna Viktor volt. A parkban taliztunk, mert elhozta magával a kutyáját is.

Jó ideig csak csendben sétáltunk és meg sem szólaltunk. Csak néztük az utat és mentünk. Viktor nagyon is sejtette mi a baj de inkább nem mondott semmit. Ahogy elértünk az utcánkba a ház elött Castiel fogadott.

Gyengéd tekintettel nézett rám, bocsánat kérön. De elegem volt már.

- Mit akarsz? - mondtam haragosan

- Sajnálom, nem tudom mi volt Carlaval. Kiraktam még anyum is lemondott róla, mindenki csak rád kíváncsi a családomban. Hiszen annyira elvetted az esze hogy már néha nem is tudom mit csinálok. Csak megyek és azt veszem észre hogy mindig te jársz a fejemben. Szeretlek és nem tudok mit tenni öszintén beléd szerettem teljesen. - mondta fejet hajtva - Megértem ha már látni sem akarsz hiszen, mindent elrontok csak és nem tudok semmit sem csinálni, sajnálom és megértem. Csak egy dolgot kérek, ha már nem kellek rakj ki rendesen.

Elgondolkodtam.

- Hozd holnap 1re ide Carlat. Addig eldöntöm mi lesz még a sorsunk. Nagyon elegem van már abból hogy mindig van valami ami nem azt mutatja hogy tényleg engem akarsz. Nem hiszem hogy valóban mindent komolyan gondolsz. Csak annyit tudok hogy valami mindig van ami ellened van. Most Carla, eddig Debby, könyörgöm. Örülj hogy legalább ennyit elnéztem neked. Az agyam mér kezd megkattani mert nem tudom mit higgyek vagy mi legyen. - mondtam könnyes szemmel.

Folytatni akartam de Viktor hátulról megöleltés befogta a szám.

- Figyelj kis srác, ha ennyire béna vagy add inkább nekem vissza Nekot. Sokat tudok rólad, azt is tudom hogy vot hog egyszerre 4 csajod volt. De sajna azt is tudom hogy Neko nem ezt érdemli. Ha valaha is vissza kapnám Nekot tudnám mi van vele. Neko egy teljesen más lány. Neki valódi érzései vannak és ha belegondolok hogy annó én is ezt tettem vele. Hát... - mondta és elhúzta a száját - Sose tudnám én sem megbocsátani. Neko valóban érez és csak egyszer mondom el, téged valóban szeret te paraszt! Ha ezt nem veszed észre és inkább minden héten elbaszol valamit, akkor hagyd inkább lógva. Ha nem is velem van de legalább boldognak akarom látni! Èrtetted? Mert ha nem akkor szívesen megmutattom milyen érzés szenvedni. - mondta majd szájon csókolt, minden szenvedélyével.

Castiel azonnal neki ugrott és elkezdte ütlegelni. Hirtelen Lysander szakította szét öket, úgy hogy mind kettönek lebaszott egyet. Kerek szemekkel néztek fel és csak csodálkozva fogták az arcuk. Lysander csak állt és nevetett.

- MI lenne ha egy kicsit hagynátok Nekot is válaszolni? - mondta majd a hátamra terítette a kabátját és szót adott nekem.

Kicsit elpirultam, de Lysandernél más miatt.

- Köszönöm- mondtam lassan - Castiel, hozd ide Carolt és beszélünk vele ketten, majd pedig utolsó esély ként elmegyek veled a családodhoz. De ez az utolsó!

Haragos volt, így hát oda mentem Viktorhoz és arcon csaptam teljes erövel. Majd megpusziltam.

- Ezt azért kaptad amit tettél és mondtál. Nem kell helyettem beszélni nem vagyok béna. Tudom mit akarok és ha majd téged akarlak majd szólok vagy ha a segítséged kell így akkor majd jelzem. De amit mondtál az viszont kedves volt. - mondtam majd ott hagyta és Castielt megcsókoltam.

- Téged szeretlek és nyugi ez volt az utolsó puszija Viktornak. Szóval csitulj és gondolkozz mi lesz majd holnap. - mondtam majd nyomtam még egy puszit a szájára és elindltam. 

HIrtelen Lysander megfogta a karom és vissza rántott. gyere elkísérlek amugy is szeretnék veled egy kicsit beszélni Misaki miatt. Ha nem baj. - mondta majd elengedte a karom

Castiel haragosan nézett Lysre.

- Nyugi nekem Misaki kell csak nekem ö az igazi, meg amugy is a te csajod számomra tabu és ez fix szabály. - mondta nevetve - De ha gondolod gyere te is!

- INkább megyek még mielött tényleg hülyeséget csinálsz. Hisz Nekonak nem egyszerü ellen állni, amugy Neko még lakhatok itt? - mondta Cast kiskutya szemekkel

- Persze hisz még együtt vagyunk! Viktor jössz te is? - kérdeztem Castbe karolva.

- Nem inkább, megyek haza. Csáo majd hívj ha kellek. - mondta Vik majd megordult és már el is tünt.

Az ajtó felé mentünk nevetve, amikor az kinyílt és egy újabb csapás várt. Az ajtóban Drake, Erik és Ken várt és ahogy megláttak mindent félre lökve rám ugrottak szinte visítva és szinte mindenhol letapiztak és levizslattak...

Anyám...

- Hogy mi?! -kiabált fel anyum. - Az én lányom nem kever semmi hozzád hasonlóval! Neki rendes tisztességes barátja lesz! Nem holmi kis vörös suhanc aki talán még eszet sem növesztett!
- Abba hagytad?! - kiabáltam vissza anyumnak és megcsókoltam Castielt - Ő az én barátom ha tetszik ha nem! Eddig sem érdekekt téged semmi akkor most hirtelen miért is? 

- A bátyáid elmondtak mindent és tudom jól hogy egy olyan emberrel élsz együtt aki még csak nem is szeret! Söt még azt is tudom hogy közben más lánya menyasszonya és valóban nem szeret téged!  - kiabálta anya vissza.

- Ez hazugság! Èn szeretem, Nekot és mindent megtennék érte! A családom bonyolult hisz a sok pénz miatt anyám azt hiszi mindent irányíthat. De nekem nem kell más csak Neko és kész! Még Viktorral is egymásnak mentünk csak Neko miatt! Szeretem és ha ö is akarja vele maradok mindig! Azt akarom hogy mindig velem legyen és ha kell még feleségül is veszem! Azt akarom hogy ö legyen a mindenem! Nem adom senkinek még a saját anyjának sem! Aki mellesleg képes volt kirakni! - kiabálta Castiel és utána átkarolva megcsókolt.

Erre anyám közénk ugrott és szinte szét szakított minket. Haragosan támadt rám és Castielre de Cast csak félre lökte és átölelt újra oldalról.

- Neked Viktor kell ezért is szóltam neki!  - kiáltotta a bátyám

- Te voltál az? Te akartad szét robbantani az életem? Te akartál tönkre tenni mindent? - kiabáltam és nem érdekelt már hogy a bátyám vagy valaki más - Te egy szemét láda vagy! Sose szerettelek de most már végleg tudom hogy nem is akarok veled se beszélni se hozzád tartozni! Utállak rühellek és hogy szépen mondjam takarodj a hülye ikreddel meg az anyáddal együtt! Többé nem vagytok a családom részei! - kiabáltam és mutattam az ajtó felé. -  Takarodjatok mind annyian!

- Ezt még megbánod kis lányom! Viktor lesz a választottad, egyszer majd úgy is rájössz! Neked ö az igazi! - mondta anyám szomorú tekintettel és kiment az ajtón a bátyáim kíséretében.

Kérdön néztem Castielre.

- Magyarázatott kérek töled is. HOgy hogy eltüntél és mi most ez így hirtelen? MIt akarsz valóban? - mondtam kicsit lazábban de haragos tekintettel.

Castiel habozott de lassan válaszolt.

- Beakarlak mutatni a családomnak és míg távol voltam tőled csak akkor éreztem igazán mennyire hiányzol és hogy mennyire kínoz nélküled a magány. Veked akarok maradni míg kellek. Szeretlek most már teljes szívemből érzem, úgy mint még sosem. A kemény rocker szívem megpuhítottad a szemeiddel. Azokkal a szemekkel amiknek csak én tudom a valódi színét. Azokkal az ajkakkal amiknek csak remélem én érzem az ízét. Rettenetesen beléd szerettem. Ilyen még sosem volt velem nem tudom mit tegyek. Nem tudom mi jó és mi rossz. Téged akarlak és nem csak a tested. Hanem a szíved lelked mindened. Azt akarom hogy te legyél a családom. Kérlek. - mondta Castiel könyörögve.
Nem tudtam mit higgyek hiszen itt hagyott egy levéllel. Aki ezt megteszi tuti nem akarhat ilyen sok mindent. Nem tudom.
- Amugy mi volt ez a más lányokkal találkozik? MIért mondta ezt a bátyám? - kérdeztem csak azért hogy legyen idöm.
- Az csak kitalálták. Rosával találkoztam, meg egyszer Misakival voltam. Amikor meglátott az a rohadék éppen Misaki volt velem és arról beszéltünk hogy mi lesz majd velünk. - mondta elpirulva kicsit Castiel - Amugy ha nem baj beszéltem Meikoval is hogy hol vagy. Meghogy mennyire haragszol rám, de vele csak telón beszéltem. Ha nem baj.
- Engem nem zavar míg nem árul el.  - mondtam mosolyogva
Castiel arcán egy kis aggódást láttam. Valahogy olyan volt mintha nem hinné hogy ilyen könnyen megbocsátok. Nem tudtam még hogy mi legyen. Szeretem Castielt, de kicsit furcsa még ez nekem.
- Tudod mit gyere velem egy kis kikapcsolódásra. Meghívlak a plázába. Gyere! - mondtam hogy egy kicsit vígasztaljam Castielt.
Nem akartam bántani és szerettem volna ha újra mosolyog és az lesz aki volt eddig is. Gyorsan tennem kellett valamit.
Amikor elrángattam magammal a plázába, ahogy beléptünk a pékségbe Carol ugrott Castiel nyakába és egy hatalmas csókott nyomott a szájára...

Vigyázók...

Neko szemszöge...

Viktor beszorított a szikla és a teste közé. Hozzám simult és elkezdett tapizni. Ellöktem magamtól de nem nagyon engedett. Mindig vissza jött és folytatta. Amikor már nem tudtam mit csinálni egy lány jött oda és pontosan Viktor lábai közé rúgott jó nagy lendülettel. Viktor összeesett és csak nyögdécselt a lába közét szorongatva.
Amikor felnéztem Misaki állt elöttem hatalmas démoni mosollyal az arcán. Kérdön néztem rá, de ö csak legyintett hogy menjek vele. Gyorsan elindultunk még mielött Viktor össze szedhette volna magát.

- Mi volt ez az egész? - kérdezte Misaki nevetve
- Viktor az exem és most éppen háborúznak Castielel miattam és mivel most Cast nincs itt azt hiszi nyerhet. - mondtam sajnálva.
Ahogy kimondtam Cast nevét valami megint meghasadtt bennem. Hiányzott Castiel de így sajna hogy csak így elment nem tudtam mit érezhet még irántam és vajon mi is lehet a háttérben.
- Akkor már értem. Amugy mostantól a nyomodban leszek. Lys megkért rá. - mondta gyanakodva
- Rendben, de amúgy hogy hogy Lys? - gyanakodtam én is
Elpirult majd elrángatott a fagyizóhoz és elmagyaráztott mindent. Az elején kezdte szinte túl az elején. Azzal hogy beiratkozott majd kiderült hogy olyan mint Lys, mindent elfelejt és mindent elhagy. És hogy akkor jöttek össze amikor össze cserélték a jegyzetfüzeteik. Amikor ezt meghalottam nagyot nevettem amire ő csak elpirult.
- Remélem sokáig együtt lesztek. Amugy Lys hol van ilyenkor? - kérdeztem elterelve a dolgokat.
- Nem tudom valahol próbálnak. - mondta vállatt rántva és elpirulva.
Sokáig beszélgettünk majd megegyeztünk hogy ma nálam alszik. Amikor a cuccaim ért mentem Viktor sehol nem volt a többiek meg a vízben voltak. Mondjuk Viktor cuccai még itt voltak, de inkább siettem gyorsan. Összeszedtem mindent majd mentem Misaki ért és mentünk is. Miközben haza siettünk szinte végig röhögtük az utat.
Ahogy haza értünk gyorsan csináltunk kaját és utána tévéztünk. Egész estig csak beszélgettünk majd bealudtunk a kanapén. Reggel arra ébredtem hogy valaki csönget.
- Valaki nyissa ki! - kiabáltam
Erre Lys rohant be a konyhába köszénés nélkül. Erre gyorsan felébredtem és utána rohantam. Amikor be értem Misaki szerencsétlenkedett a pultnál. Lys gyorsan átvette a dolgokat.
- Nem is tudtam hogy tidsz főzni Lys! - mondtam nevetve az ajtónak támaszkodva.
Amikor Lys felnézett nagyon elkerekedett a szeme. De nem értettem hogy miért. Hirtelen elfordította az arcát.
- Szerintem vegyél fel valamit. Nem lenne jó ha valaki így látna. Castiel megölne minket miatta. - mondta Lys úgy hogy felém se nézett de láttam milyen vörös az arca.
Amikor magamra néztem láttam hogy csak fehérneműben vagyok. Ami igazából teljesen csipkés alul felül és sokat nem takar.

Gyorsan össze kaptam magam majd mire lementem kis társaság ült már az asztal körül. Ott volt a két testvérem, Lys, Rosa, Misaki és ANYA!?
- ANYA!? - kiabáltam - Mi a rákot akarsz te itt?!
- Szia neked is. Csak érdekel mi van veled hiszen nem írsz nem telefonálsz és a tesvéreid érdekes dolgokat meséltek amugy is. Szóval hallgatlak. - mondta szigorúan komoly arcal.
Ekkor hirtelen csöngettek mielótt mondhattam volna valamit is.
Az ajtót Castiel tépte fel.
- Neko! - kiabálta
Mindenki kérdön nézett. Bejött  körbe nézett majd hozzám fordult.
- Legyél csak az enyém, kérlek!!!

Nem szabad...

Castiel szemszöge...

Lassan kezdk bele örülni a dolgokba hogy Neko ilyen messze van tölem. Viktor meg a közelében van, így még aggódom is. Nem is kicsit.
- Mi a baj fiam? Nagyon csendes vagy. - jó pofizott apum - Csak nem egy lány? Sose voltál még ilyen.
- De az, és talán végre érdekel? - mondtam flegmán
- Természetesen! Részletes választ kérek, és egy leírás is erröl a bizonyos személyröl. - mondta mosolyogva
- Mért talán még utána is nézel ki az? - vágtam vissza - Amugy egy gyönyürü lány, fekete, hosszú hajjal. Kék szemekkel, homok óra alakkal. Gyönyörü arc, telt ajkak. INteligens, harcias és pont olyan mint én. Ellopta a szívemet teljesen.
Apum csak nevetett, mintha valami nagy viccet meséltem volna mintha valami tényleg nagyon mókás lenne. Felhúzott vele.
- Ezért kellett elmondanom?! - kiabáltam és el is indultam a szobámba. Gyülöltem apumat, pedig mindent megad nekem, de valahogy akkor sem ment sose a jó pofizás vele. Anyumat még épp hogy elviselem, de hát ja. Nem vagyunk igazán minta család.
Becsuktam magam mögött az ajtót és ezzel eltüntem a mai napra. Leültem és nyúztam csak a giárt amit annó Neko adott nekem. Hiányzott az illata az érintése a jelenléte mindene. Ö az elsö aki ennyire hiányzik.

Végig gondoltam az érzéseim miközben egy új számot írtam és rákellett jönnöm egy dologra, annélkül hogy Neko tett volna valamit is, végig önmaga volt. Csak önmaga. Ennyi elég lett volna nekem ahoz hogy szerelmes legyek belé ennyire? Csak ennyi? Sose gondoltam volna.
Amikor elöször láttam már akkor vonzott a mosolya, az a mosoly amit utána mindig látni akartam, majd már én akartam elöhozni, végül én akarta az oka lenni. Ez lenne a szerelem? Valóban én is lehetek egyszer szerlmes? Nem hiszem, jobb ha nem ringatom magam még ennyire bele. Kitudja Neko mit érezhet, föleg most hogy ilyen messze vagyok töle és ott van neki Viktor meg Armin meg Ken is.
Hirtelen harag futott végig rajtam. Bele gondolni sem akartam hogy Neko mással van.
Nem gondolkodtam tovább. Hirtelen a telefon után nyúltam, egy ember volt akit hívhattam most.
Kicsengett.
- Igen? Ki az?
- Castiel vagyok, bocsi hogy zaklatlak, de tudni szeretnék valamit. - mondtam gyorsan
- Rendben csak Neko miatt segítek. Ùgy hogy mondd mi az?
- Csak egy kérdés Neko mit mondott neked velem kapcsolatban az érzéseivel kapcsolatban irántam? - hadartam gyorsan
- Hm... Ha elmondom Neko megöl,de...
-De?
- Piszkosul szerelmes beléd, még képes Viktornak is nemet mondani mert azt hiszi bármikor visszajössz hozzá. Imád téged és csak veed akar lenni, másra rá sem néz. De csak hogy tudd ha át vered én öllek meg! De most sietek, vissza jött Dake. Szia.
-Szia - mondtam gyorsan
Amikor leraktam máris kaptam egy smst. Rosa írt hogy pizsi buli van és vigyáz Nekora nehogy lenyúlják és egy képet is csatolt azzal a szöveggel hogy "csorgasd a nyálad szivi"

Nem értettem de amikor megnéztem a képet mindent értettem. Ideges voltam de volt benne valami más is. Nekot más is láthatja így. Baromi ideges voltam. Főleg azok után amit hallottam. Neko tudja hogy vissza megyek hozzá és velem akar lenni más nem is kell neki ez nekem mindent megér. Szeretem és ő is szeret. Sajnálom, de viszonzásul nem tudom mit tegyek. Kezdő vagyok még szerelem téren hisz nekem csak Debby volt de ő totál más volt. Nem tudom mi legyen vagyis tudom de nem tudom mit mondd majd Neko. Mind1! Tudom mit akarok és azt meg is teszem. Van egy tervem amihez kell Rosa és Lys!
Gyorsan felhívtam őket és elrendeztem mindent.
Kirohantam a szobából. Apát kerestem. Konyhában ült és olvasott.
- Apa holnap én elmegyek haza. Muszáj valamit megtennem! Nem tarthatsz vissza. -mondtam gyorsan hadarva.
- Rendben, mennyi pénz kell ? - mosolygott és tudtam hogy érti mit akarok.
- Nem sok csak hogy haza jussak a többi megy kártyáról. Köszönöm -mondtam majd rohantam tovább...

Már most hiányzik...

Reggel arra ébedtem hogy valaki simogat, elöször a melleimet simogatta, majd végig simított a testemen és a fenekembe markolt.

- Castiel, ne piszkálj... - nyögtem csendesen

- Na mi az cicus csak nem dorombolni van kedved? - suttogta egy hang a fülembe, ami nem Castielé volt. 

HIrtelen felugrottam a francia ágyban és Viktorral találtam magam szembe aki azonnal elkezdett csókolni. Hiába kapálóztam nem engedett. Lefogta mind két kezem a hátam mögé és szinte mart az ajkaim után. Akárhogyan küzködtem nem engedett el.

Amikor egy kis kiutat láttam, kiszabadultam és lekevertem neki egyet.

- Nem hiszem el hogy megint ilyen vagy! Ez már nekem sok! - kiabáltam vele

- Ne haragudj cicus, de nem tudok neked ellen állni. Sajnálom ígérem máskor nem teszek ilyet. Naaa... létszi maradj még velem cicus. - nézett rám kis kutya szemekkel.

Nem néztem rá csak meg fordultam és elmentem fürdeni. Hatalmas füdöszobája volt amiben egy nagy masszírozós kád volt. Sokáig ültem a kádban és áztattam magam, mintha csak egy sztár lennék úgy éreztem magam. Kimentem fürdés után enni, majd leültem egy kicsit az udvarban. Nagyon meleg volt ma. Strandra akartam volna menni, de nem volt kivel. Mindenki suliban volt és egyedül voltam egy perverz házában.

 - Tényleg! A telefnom!  - gondoltam magamban

Bementem gyorsan a házba és elö kutattam a telefonom. Volt 3 nem fogadott hívásom meg egy csomó üzenetem és mind Castieltöl. Mindet elolastam, de gy szíven ütött.

" Szerelmem egy idöre elutazom, anyumhoz, nagyon szeretlek és szeretnék végre mindent tisztázni! Amint tudok vissza jövök kérlek addig higgy bennem! Ìgérd meg hogy nem lesz addig másé és bízol bennem és hiszed hogy minden rendbe jöhet! Èrzem a szíved  kérlek várj rám és legyél majd újra velem! Szeretlek nagyon nagyon! Ezer csók és ne hagyd magad Viktornak mert agyon verem ha megtudom hogy tett is valamit... Azt nem köszöni meg! Sietek hozzád és megoldok majd mindent! Szeretlek! " - ennyi állt az smsben. 

Hiába akartam válaszolni vagy hívni nem reagált. Folyamatosan azt mondta hogy a hívo szám nem kapcsolható. Kiakadtam, hiányzott Castiel és nem tudtam mit tegyek, hivogattam, smseztem, de semmi. Hiányzik már most és nem is tudom hogy tehette ezt velem. MOst mit csinájak? Nem fogom kibirni, el kell terelnem a gondolataim. Remélem tényleg csak pár nap lesz. Nem fogom sokáig bírni Viktorral. Valamit kell tennem különben bele örülök Castiel hiányába. Elraktam a telefonom és kimentem az udvarra.

Egy napágyon feküdtem és élveztem a kis nyári szelet, ami az arcomra fagyasztotta a könnyeim. Vissza fogtam magam hogy ne sírjak.

- KI kell bírnom Castiel nélkül, ki kell bírnom! - mondogattam magamnak csendben ne hogy valaki meghallja.

Egy ideig csak feküdtem majd nem bírtam tovább.

- Mennem kell valahova! Nem bírom ezt tovább! - kiabáltam miközben a fejemet dörzsöltem. - Megvan elmegyek fagyizni!

- Megyek én is! - bukkant fel Viktor is és a nyakamba ugrott

Nem tudtam hogy mit mondjak szóval csak bólintottam.

- De csak egy feltétellel! - mondtam

- Rendben, mondd! - ologatott mint egy kis ovis

- Ez nem randi és nincs tapi még mindig!

KIcsit elszomorodott. 

- Nem érdekel akkor sincs! - mondtam haragosan - Na gyere!

Mondtam majd megfogtam a kezét és elindltunk. Lassan sétáltunk és nevetgéltünk.

Amikor oda értünk mind ketten kértünk fagyit és nevetgélve leültünk a parkba.

Sokat beszélgettünk majd mikor indultunk volna haza össze futottam Meikoval aki erángatott a strandra. Egész napra szánüztem magam egy bikiniben a strandra. Egy perverz társaságában ugyan is Viktor is utánam jött és amikor nem figyeltem lefogott megint, lassan megölelt, gyengéden és az ajkait az enyémhez nyomta. Lassan elkezdett tolni egy szikla felé és nem sokára egy kis zugban voltunk együtt, úgy hogy nem láthatott minket senki...

*** Megjegyzés: HOzzak arról is majd részt mit érez most Castiel vagy az nem fontos most?***

Mi lesz így velünk?...

Ő itt nem a barátnőm. Tudod mondtam neked még régen hogy az én családi helyzetem kicsit nagyon bonyolult. Azért jöttem el otthonról akkor amikor neked ígértem magam, mert anyám őt jelölte nekem menyasszonynak.  Ő volt az egyetlen ember aki szimpatikus volt neki ezért azt mondta neki kell a feleségemnek lennie vagy többé nem vagyok család tag. - mondta Castiel összezuhanva - Veled alartam maradni szóval egyik nap összepakoltam és eljöttem. Nem szóltam senkinek semmit. Anyám csak kis kilengésnek emlegetett mindig téged, sose akart elfogadni és mindig lányokat ajálgatott. Sajnálom. Tudtam hogy ez lesz majd a vége, hiszen senkinek nem mondtam semmit csak eljöttem ő meg azt hitte, hogy még van esélye. De nincs és már tudom hogy nekem sincs. Gondolom többé nem hiszel nekem nem is lesz minden olyan mint régen. Szeretnék veled maradni és bebizonyítani anyámnak hogy csak te lehetsz a feleségem és a mindenem. De most elrontottam mindent. Nem mondtam el mindent. És ez már nem tudok változtatni. Szeretlek. Tudnál még engem szeretni? - mondta Castiel könnyek közt.
Nem tudtam megmozdulni nem tudtam mi ez a mese és mi ez az egész. Tény szeretem Castielt jobban mint mást. De nem tudtam mit mobdjak csak álltam és néztem magam elé. Elkezdett esni az eső és Castiel könnyeit elmosta, ahogy az enyémeket is

Sajnáltam Castielt de nem tudtam mit tegyek. Az anyja szerint menyasszonya van de még is engem szeret vajon ez az igazság?
A lány, vagyis Carol oda ment Castielhez és elkezdte simogatni a hátát. De Castiel ellökte és kiabálni kezdett vele.
- Menj innen! Sose kellettél nekem csak egy hülye liba vagy! Miattad elvesztettem mindenen! Az életem és a lányt akit mindennél jobban szeretek! Utállak! Tünj innen! Sose akarlak látni mindig elküdtelek szóval most is takarodj innen! - kiabálta és nem is nézett a lányra csak mondta és mondta.
Sajnáltam egy kicsit a lányt, de igaza volt Castielnek. Mindent elrontott ez a kis fruska. Lassan oda mentem Castielhez legulotam vele szembe és megöleltem.
- Castiel valóban ez az igazság? Mert ha igen akkor itt vagyok és melletted maradok, de ha ez megint egy ósdi kifogás akkor mindennek vége lesz és csak hogy tudd én eggyik exemmel sem vagyok olyan mint régen ezt asszem Viktor megmondhatja. Légy őszinte és akkor még van esély bármire. Szeretlek. Ezen nem tudok változtatni és őszintén nem is akarok. Veled akarok lenni csak. - mondtam kedvesen a fülébe suttogva
 - Ez a való igazság, kérlek, higgy nekem - mondta keservesen és megölelt.
- Rendben akkor lassan rendbe hozunk mindent de nem sietünk sehova és van egy feltételem is meg egy dolog is amit kérek. Ameddi ez a dolog nincs meg addig nagxon lassan fogunk menni. Rendben? - mondtam és Castiel csak bólogatott majd szájon csókolt.
- Először is egy ideig Viktorral maradok és neked rendezned kell ezt az egészet vele! Amjd ha ez meg van ketten együtt szembe nézünk agyáddal és megoldunk mindent. És egy feltételem volt igaz, az pedig annyi többé ne legyen semmi titok. Tiszta lappal kezdünk de ez az utolsó ilyen. Nem vagyok ehez szokva se én se az idegeim.
- Rendben csak neked csak érted megteszem. - mondta Castiel majd felugrott elrángatta magával a lányt és elment.
Viktorral lassan sétáltam haza és szótlanul. Amikor haza értünk letusoltam és bedobtam magam az ágyba ami ideiglenesen az enyém lett. Nem aludtam csak néztem a szembe lévő ablakban a hold sugarait.

Éjfél tájt kaptam egy smst egy képpel. Castiel írt és egy képet csatolt amin a mellkasa volt egy bele vésett szívvel. Alatta ez a szöveg colt: " Szeretlek ezért magamba véstelek. Carolt eltüntettem. Már csak pár dolog van és rendezek mindent. Remélem tényleg renbe hozhatom amit elcsesztem. Szeretlek és tényleg mindent megteszek majd érted!"
Minden szavát elhittem. Nem tudom miért de tényleg hittem neki. Valami ezt súgta. Felkelltem és olyat tettem amit még sose. Egy szívet véstem a melleim közé, majd lefényképeztem és elküdtem egy kis szöveggel.
" Én is szeretlek és hiszek neked! Remélem minél elöbb újra a karjaidban kelhetek majd. Anyudat meg meggyőzük makd ez fix! Ebben te higgy nekem! Szeretlek és remélem jó alszol majd most nélkülem is. Hiányzol mellőlem és amúgy is.  Most már amúgy is közös szívünk van szóval mindent bele!"
Ezekkel a szavakkal búcsúztam aznapra és szinte rögtön el is aludtam.

Talán vége lesz?...

Nem juttotam szavakhoz, csak ennyi jött ki belölem. Szavak nélkül tátogtam, míg ö csak nézett és kerek szemekkel vizslatott.
- Te amugy kije vagy? - kérdezte ö szúrós szemekkel.
Nem mondtam semmit berohantam felvettem minden cuccom.
- Majd jövök várd meg bent Casdtielt nyugodtan - mondtam majd rohantam ahogy csak tudtam.
Lehajtott fejjel rohantam. Az arcom fázott már a sok sírástól. Csak rohantam, rohantam és rohantam.

Egészen addig míg neki nem mentem valakinek vagy valaminek. Akkorát koppantam hogy elájultam.
Amikor felébredtem egy ismeretlen lakásban voltam. Ahogy felültem elkezdtem szédülni.
- Nem kéne annyira sietni cicus. - mondta Viktor ahogy kijött a konyhából egy zacskó jéggel
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem értetlenül
- Nekem jöttél az utcán, majd elájultál és idehoztalak hozzám. Nem akartam Castiel felhívni mivel sírva menekültél, gondoltam jobb ha nem viszlek haza és nem szólok neki sem. - mondta egyszuszra Viktor, majd a fejemhez nyomta a jeget.
- Au! - szisszetem fel
- Bocsánat - mondta majd nekem adta a jeget inkább - Amugy miért sírtál?
- Megjelent nálunk Castiel barátnöje, legalább is azt mondta hogy az - mondtam majd vissza döltem inkább a kanapéra.
- Kedves... - mondta Viktor és leült mellém
- Lehet egy kérésem?
- Neked bármit! - mondta miközben felcsillant a szeme
- Maradhatok pár napig? Nem tudom mit csináljak most Castielel, szóval kéne egy kis nyugalom meg gondolkodás... Ha érted mire gondolok... - mondtam zavarban
- Ha neked ez igy jó akkor természetesen maradhatsz. - mondta Viktor mosolyogva - De azt nem garantálom hogy nem teszek semmit. - mondta majd kiöltötte rám a nyelvét
- Nagyon vicces! - mondtam nevetve és hozzá vágtam a párnát, amin feküdtem. Egy ideig nevettünk, majd a telefonom rezgése zavart meg minket. Elö kutattam, Castiel volt az. Nem vettem fel. Viktor viszont kikapta a kezemböl és felvette.
- Igen - mondta a telefonba
- Viktor add vissza kérlek! - mondtam halkan
- Ne haragudj de nem fogom hagyni hogy tönkre tedd magad egy ilyen kis rohadék miatt! - mondta Viktor miközben eltakarta a telefont, hogy Castiel ne halljon semmit.
- Itt van velem, de nem megy vissza. - közölte Viktor a telefonba ridegen
Viktor rám nézett majd kiment a konyhába és becsukta maga mögött az ajtót hogy ne tudjak utána menni. 30 perc  múlva jött vissza, de nem volt hajlandó semmit sem mondani. Csak a kezembe nyomta a telefont, majd megfogta a csuklóm és elkezdett maga után húzni. Egy parkig mentünk így, ahol ott volt Castiel és az a lány. Vissza akartam fordulni és menekülni, nem is akartam öket látni, de Viktor nem engedett.
- Akkor most magyarázd el neki is! - kiabálta Viktor - Ès mondj egy okot hogy ne vegyem el töled most!
Castiel csak nézett haragosan. Ekkor vettem észre hogy Viktor az ujjait összefonta ez enyémekkel. Elrántottam a kezem. Castiel mély levegöt vett, maga elé lökte a lányt és elkezdte mondani...

Hogy mi?

Az ajtón egy csaj rontott be, akit Castiel a villám sebességével tüntetett is el. Csak értelenül bámultam után, fogalmam sem volt hogy mi van.
Amikor Castiel vissza ért nagyon mérgesnek látszott. Nem kérdeztem semmit, csak fogtam magam és ott hagytam. Elmentem és bezárkóztam a fürdöbe, nem nagyon akartam hallani ki volt az a csaj mert ha Castielröl volt szó túl sok minden szóba jöhetett. Elöször leakartam nyugodni aztán megkérdezni, sokáig csak álltam a fürdöben és csak néztem magam elé.
Egyszer csak valaki kiakarta nyitni az ajtó. Amikor nem nyílott kopogni kezdett.
- Neko, szeretnék veled beszélni. - mondta lágyan Castiel
Kinyitottam az ajtót de nem engedtem be. Csak megálltam az ajtóban és hallgattam.
- Mondd - mondtam érzelem mentesen
Közelebb lépett és megakart csókolni, de elhajoltam. Most valahogy jobban érdekelt a magyarázata.
- Ki volt a csaj? - mondtam ridegen
- Ne haragudj, egy senki volt. Egy senki a múltból. Nem tudom hogy talált meg, de semmi fontos nincs már köztünk. Söt nem is volt. Nem tudom mit akart csak elhajtottam. Sajnálom, kérlek higgy nekem, megígértem hogy téged szeretlek, és ehez tartom is magam! NIncs még egy lány akit ilyen gyorsan megszerettem volna ennyire! Te vagy a mindenem! Kérlek higgy nekem. - mondta szinte könyörögve.
Sose hittem volna hogy ennyire fél hogy elveszít. Sajnáltam hogy ilyen voltam vele. Közelebb mentem hozzá és megöleltem. Megsimogattam az arcát.
- Szeretlek, de tudom milyen a múltad és félek hogy egyszer egy exed megint feltünik és megint minden rosszra akar fordulni., csak félek. Meg egy kicsit féltékeny is vagyok. - mondtam kicsit zavarban.
- Szeretlek, csak ezzel foglalkozz és csak velem legyél! Csak engem láss, csak engem hallj, csak az enyém legyél! - mondta majd megcsókolt.
Castiel közelsége valahogy mindig megnyugtatott, de most valahogy túl feszült volt Castiel ahoz hogy gondolkodás nélkül mindent elhiggyek neki. Valami zavart még, de inkább nem szóltam.
Castiel elment fürdeni addig én az ágyon fekve gondolkodtam.

Másnap amikor felketem lassan mentem fürdeni és enni. Ugy éreztem ma nem érdekel majd senki és semmi, rosszul voltam kicsit fájt a fejem és kavargott a gyomrom is. Röviden minden bajom volt. Castiel suliba volt, és megígérte nekem hogy amint tud haza jön, de lógni nem fog, csak miattam, hogy tudjam mi a házi meg ilyenek. Nagyon aranyos volt. A reggelimet az asztalon hagyta egy rózsa csokor mellett.

- Bolond - suttogtam magamnak, a vázában egy csokor kék rózsa volt. Pontosan 13 szál és az illatuk, mennyei volt. A reggelimet gyorsan megettem ami szintén nagyon finom volt.

- Még jó hogy amikor ide jött azt mondta nem tud fözni és nem ért semmihez csak a gitárokhoz. - mosolyogtam és beszélgettem magammal.

Leültem utána filmezni. Bár a film nagyon nem érdekelt inkább csak gondolkodtam hogy mi is van. HIányzik Castiel és nagyon szeretem, de valami nagyon zavar azzal a lánnyal kapcsolatban. Valmai nem stimmelt amit Castiel nem akart elmondani. Csak nem értettem hiszen azt mondja hogy szeret akkor mmiért nem mondd nekem igazat. Vagy csak én reagálom túl a dolgokat. Mondjuk igazábol az utobbi idöben nekem kéne tepernem hiszen amennyi exem eddig feltünt és hisztizett. Csoda hogy Castiel velem van és bírja még.

- Nem szabad kételkednem! Biztosan szeret és én vagyok neki az egyetlen! - mondtam ki hangosan és jobban is éreztem magam.

Ahogy ezt kimondtam, elkezdett csörögni a telefonom. Viktor volt az. Nem tudtam felvegyem e vagy sem. Vettem egy mély levegöt és felvettem.

- Igen? - mondtam hidegen

- Szia Neko, hogy vagy? - mondta kicsit szomorkásan - Hallottam Castieltöl hogy tegnap meglettél és hogy nem lett semmi bajod.

- Igen, de ezt nem neked köszönhetem.

- Tudom és sajnálom, nem én voltam aki plakátolt söt tudom is hogy ki volt. Eltudok mondani mindent. - könyörgött nekem

- Rendben mondd! - mondtam idegesen

- Amber egyik barátnöjével kikezdtem, Linnel és hát, amikor megtudta hogy nem akarok vele lenni bosszút akart állni, ekkor mondta neki Amber hogy te vagy nekem a legfontosabb és most amugy is labilis vagy szóval mi lenne ha vele tennének próbát, és akkor találtak egy képet rólunk a neten, még a régi suli honlapján volt fennt. Sajnálom de tényleg hogy ez lett a vége. De elrendeztem mindent,sajnálom szeretlek. Mindent megteszek hogy újra higgy nekem és elfogadj engem! - mondta majd lerakta a telefont mielött mondhattam volna valamit is.

Ahogy lerakta kopogtak az ajtón. Gyorsan mentem kinyitni hát ha Castiel lesz az vagy valaki meglátogat. De nem, egy lány volt, még hozzá az a lány aki tegnap volt itt. 

Hosszú vörös haja volt, démoni vörös szemek, telet ajkak, nagy mellek, fehér bör és törékeny alkat. Helyböl magamhoz hasonltottam, ami nem tetszett benne az csak a szeme és a haja volt a többit azt rajtam is meglehetett találni. Bár nem voltam megelégedve sose magammal, most mégis örültem annak ahogy kinéztem.

- Ki vagy? - mondtam haragosan

- Szia, én Castiel barátnöje vagyok!A nevem Carol. Nem tudod hol van? Azt mondta majd valamikor itt talizunk a környéken. Már hiányzik. - mondta és közben pláza cicásat játszott.

- Hogy mi?!?! 

Szereplök...fixen...

Gondoltam segítség ként kirakom a szereplöket...vagy is a fö szereplöket...

Elöször a lányok...

A Fö szereplö ugye Neko akinek hosszú fekete haja van és barna szeme de mindig kontaklencsét hord ezért tenger kék szemi vannak.

Nagyon szabad stílusu, kicsit más gondolkodás, vad személyisége van. Nem szereti ha irányítják, ezért költözött el otthonrol is.

Barátnöi...

Meiko akit húga ként szeret és mindent megtesz érte. Nagyon gyerekes stílusu, túl szerelmes túl dramatizálós típus. Aranyos de néha nagyon idegesítö lány.

Kim

Egy furcsa, laza lány. Kicsit fiús, szereti a motorokat, illetve a művészeteket és a kézművességet. Élénk, őszinte karakter, de nem jó ötlet, ha felidegesíted.

Hajszín: fekete

Szemszín: zöld

Melody

Egy csendes és szorgalmas lány. Szeret sütni és zongorázni. Szereti a poénokat is. Nagyon kedvesen viselkedik a karaktereddel. A diáktanács tagja, jó viszonyban van Nataniellel is.

Hajszín: barna

Szemszín: kék

Viola

Egy csendes lány, akit vagy rajzgyűjtővel, vagy párnával a kezében láthatsz. Van egy plüssjátéka, amit mindig magával hord. Gyakran álmodozik

Hajszín: lila

Szemszín: szürke

Peggy

Az iskolaújság riportere és cikkírója. Nagyon szereti ezt a munkát, ezért állandóan nála van egy mikrofon és egy magnetofon. Könnyen megsértődik - de meg is bocsát, ha valami jó sztorit tudsz neki mondani. Gyakran benéz a tanáriba is, hogy kiderítse a legfrissebb híreket. 

Hajszín: sötétlila/lilásfekete

Szemszín: kék

Rosa

Kicsit szétszórt. Leigh a barátja. Ettől függetlenül kedves lány, a későbbiek során lesz egy cselekedete, ami neked is jól fog jönni. Csak nehogy lenyúld a pasiját (vagy legalábbis ne próbálkozz meg vele), mert sokáig fog rád ezért haragudni! 

Amúgy egy igen titokzatos lány jelenleg. 

Hajszín: fehér

Szemszín: arany

Az udvaron és a lépcsőházba találkozhatsz vele.

Szereti: a barátját, a segítőkészséget, az őszinte, kedves embereket

Nem szereti: ha összevesznek a barátjával, ha valaki megpróbálja lenyúlni a pasiját

Iris

Egy kedves, visszahúzódó lány. A suli énekkarába jár, sokszor segít neked az epizódok folyamán. Barátságos, talán egy kicsit unalmas. Mindenesetre megbízható lány.

Hajszín: vörös

Szemszín: kék

Az osztályteremben, a folyosón és a lépcsőházban találkozhatsz vele.

Szereti: a zenét

Nem szereti: Ambert és csatlósait

ÈS akkor a fiúk...

Natalien

A DÖK-elnök. Segítőkész, komoly, kedves fiú. Van egy kis stréber beütése, mert sokszor van a Dök-irodában, és rengeteg papírmunkája van miatta, így a humorérzéke egy kicsit megkopott.

Van egy húga, Amber, akivel nem jön ki annyira jól, főképp gyerekkorukban sokat veszekedtek.

Nem jön ki jól Castiellel egy lány, Deborah miatt.

Hajszín: szőke

Szemszín: sárgásbarna/aranyszínű/világosbarna

Leggyakrabban a DÖK-teremben fordul elő, de a folyosón is találkozhatsz vele, illetve egyszer-kétszer az osztályteremben is felbukkan.

Castiel

A suli rosszfiúja. Szeret lógni, zenét hallgatni (főképp a rockzenét kedveli), és morcosan sétálgatni az udvaron. Nehéz vele megtalálni a közös hangot, de ha sikerül, egy jó barátra tehetsz szert.

Van egy kutyája, Démon. Egy bandában játszik.

Deborah volt az exe.

Hajszín: eredetileg fekete, most vörös

Szemszín: barna

 Dake

 Meiko barátja. Együtt laknak. Mindenkire ráhajt, de valójában nem csal meg senkit. Imád szörfözni és rajong a tenger ért. Meikoval több éve vannak együtt, eddig messze voltak egymástól, de most hogy van Dakenek lakása már összeköltöztek.

Viktor

Neko exe, aki sosem akarja feladni. Minden áron Nekot akarja. Castielel haragban állnak. Vad személyiség. Motorozik és nem éppen a legjobb arc a suliban. Helyes ezért nagyon sok lány szerelmes belé. Nagyon szerelmes Nekoba és sose akarja elveszíteni ezért is jött vissza.

 Leigh

Lysander bátyja. Ő is eléggé szótlan. Otthagyta a gimnáziumot, hogy a szenvedélyének éljen: a divatnak és ruhatervezésnek. A várisbeli butik vezetője. Rosalya a barátnője

Hajszín: fekete

Szemszín: sötétbarna

 Lysandre

Egy csendes, rejtélyes srác, Nem könnyű megtalálni vele a közös hangot, mert elég szótlan, magáról keveset árul el. 

Van egy testvére, Leigh.

Hajszín: világosszürke/fehér

Szemszín: bal szeme zöld, jobb szeme aranybarna

Szereti: a viktoriánus divatot, az őszinteséget

Nem szereti: az előítéleteket, a hazugságot

Csillagjegye: Skorpió

 Alexy

Armin iker testvére jóban van Nekoval. Sokszor mennek együtt vásárloni és sokat beszélgetnek a suliban is. Nagyon kedves és aranyos személyiség.

 Armin

Neko fogadott bátya és exe is. Szerelmes még Nekoba, de nem akarja elveszíteni ezért titkolja. Sokszor beszélget Castielel és a többiekkel. Számitógép mániás és nagyon szereti a pc és psp játékokat.

Kedves, aranyos, figyelmes személyiség akibe sok lány szerelmes.