Lassan minden emlékem kezdtem vissza nyerni. Megismertem újra mindenkit és kezdett minden olyan lenni mint régen kivéve egy dolgot, a suli területén volt egy lány akit Debbynek hívtak és valami köze volt Castielhez de senki sem mondta hogy mi.
Hiába faggattam mindenkit senki nem mondta el mi is volt. Furcsáltam a dolgot de Cast annyit mondott már nem fontos. Azt hittem ezzel el van rendezve, de sajna egyik délután amikor mentem ez a bizonyos Debby Cast nyakában lógva nyávogott.
Nem tudtam hirtelen mi lelt engem, de oda mentem és szinte letéptem róla. Èreztem hogy könnyek csorognak végig az arcomon, de nem szóltam semmit csak arréb löktem és a nyakát kezdtem el szorongatni egy kézzel. Sokkal erösebb voltam nála. Szinte éreztem ahogy kicsit megemelkedett és lábujhegyre állt ahogy szorongattam. Castiel fogta meg a kezem hogy hagyjam abba de nem érdekelt ellöktem. Csak folytak a könnyeim és amikor már úgy éreztem mindennek vége és már nincsen semmim hisz mindent elvesztettem elengedtem Debby nyakát aki levegö után kapkodva rogyott össze. Nem mozdultam csak álltam és néztem magam elé.
Castiel zavartan nézett rám.
- Ne gyere ma haza csinálj amit akarsz a kis szukáddal, de ha nem tudsz hova menni akkor majd én megyek el. Amugy is megígértem Arminnak hogy talizunk. - mondtam majd megfordultam és elmentem mintha nem is történt volna semmi.
Tudtam hogy nagyon szereti a nöket de nem gondoltam volna hogy egy ilyen kis hülye liba jobban érdekli mint én.
Ahogy mentem, hirtelen felnéztem és nem is tudtam hol vagyok. Csak álltam és éreztem hogy még mindig nedves az arcom.
HIrtelen egy parkhoz értem. Amikor sétáltam befelé megbotlottam és a füre estem. Nem keltem fel csak megfordultam és az eget néztem. Egy pillangó repkedett felettem néha rám szállt de ahogy mozdultam mindig elment. Olyan volt mint az életem. Amit tettem valami mindig vele együtt elveszett, elég volt csak egy kis dolog is mindig elúszott vele valami.
Hirtelen egy lány jelent meg fölöttem. Hosszú arany színü haja volt és arany színü szeme. Ismerös volt, de nem tudtam honnan.
- Szia! Mit csinálsz itt? - kérdezte barátságosan.
A hangja olyan volt mint egy elegáns családból származó úrilánynak. Lágy, dallamos és elegáns.
A lány maga is nagyon csinos volt. Elegáns arc, telt ajkak, formás test. Egy szóval maga az álom nö.
- Csak néztem a csillagokat és gondolkoztam Castielen... - válaszoltam monoton hangon
- Gondolom nem tudod ki vagyok. A nevem Momo Nathalien barátnöje vagyok, régi ismerösök voltunk vagyis vagyunk. Amikor kicsi voltál a szomszédod voltam. Bár te idösebb vagy mint én valahogy mindig sokkal fiatalosabb voltál. - magyarázta - Amugy mi a baj Casttal?
Csak megráztam a fejem, a semmi jele ként.
Momo csak mosolygott és lehajtotta a fejét.
- Tudod Castiel és Debohra régen jártak.
Hirtelen felnéztem.
- Nem régen jött vissza Debby, és mondjuk akkor ti már együtt voltatok és akkor kezdödött minden. Azóta ti folyamatosan gyilkoljátok egymást. Castiel voszont téged szeret, ezt mindenki tudja. Amikor beteg voltál nagyon maga alatt volt és bármit megtett volna hogy neked jobb legyen. Ha kellett volna valamiét oda is adta volna. Nagyon szeret téged, ezt sose feledd, Debby meg csak nyaggatja, de Cast mindig lerázza. Szóval szerintem jobb lenne ha beszélnétek. - mondta kedvesen
Elgondolkodtam egy picit, de igaza volt. Szerettem Castielt és mindent megadtam volna neki, hiányzott már most.
- Ha nem haragszol akkor én most megyek, de megtudod nekem mondani merre van a suli? - kérdeztem kicsit vörös arcal
- Persze - majd nevetett egy nagyot
Amikor elmegyarázta az irányokat gyorsan elindultam szinte rohantam hazáig, és amikor oda értem fltéptem az ajtót.
Castiel ott idegeskedett Lysanderrel, Arminnal és Viktorral egyszerre hogy hol lehetek.
Ahogy beléptem és megláttam a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem tudtuk elengedni egymást csak ugy martuk egymás ajkait.
- Asszem jobb ha megyünk. - mondta Lys majd elrángatott mindenkit és máris csukodott az ajtó.
- SAajnálom ami ma történt, de azért kicsit lehettél volna finomabb is Deborahval - mosolygott Castiel - Többet ne tünj el aggódtam nagyon...
- Ssss... -fogtam be a száját és megcsókoltam lágyan...
