Baleset...

Amikor oda mentem Castiehez, nem szólaltam meg, inkább megfordultam és kirángattam magam után Lollyt. Nem bírtam sokáig, kérdön néztem rá. De nem mondott semmit.
- Miért csinálod ezt Lolly? - kérdeztem és közelebb léptem.
Lolly szeme ennek a mondatnak hallatán ördögi lágokban kezdett égni és a kezei ökölbe szorultak. Szinte üvöltött velem amikor mondta mit ért van ez.
- Hát nem érted mindent csak érted teszek! Csak miattad van minden! - kiabálta és elindult felém.
Hátrálni kezdtem, de mögöttem a korlát volt. Nemk tudtam tovább hátrálni, teljesen megvoltam rémülve Castiel pedig amikor megakarta fogni Lollyt, simán leütötte. Castiel csak feküdt én pedig nem tudtam mit csinálni csak erösen kapaszkodtam a korlátba. Lolly csak folyamatosan ezt hangoztatta és már szinte sírt.
Amikor oda ért hozzám, nekem ugrott és úgy ölelt meg.
A lábam alol kicsúszott a talaj és lefejeltem a korlátott. Csak feküdtem és Lolly aggódó tekintetét vizsgáltam. Egészen addig ameddig el nem szaladt. Valami meleget éreztem és ekkor Castiel karjai fontak körbe. Vérzett a fejem.
Castiel meleg könnyei végig csordultak az arcomon, nagyon rossz volt ezt látni. Aggódtam, felakartam emelni a kezem de nem tudtam, nehéz volt mindenem.
Amikor pedig Castiel megölelt és elkezdett kiabálni végleg elnyelt a sötétség.

Sokáig nem tudtam hol vagyok, csak sötét volt körülöttem. Nem emlékeztem semmire nem tudtam hogy az arcok amik néha bevillantak kik voltak, nem tudtam semmit. Néha még a saját nevem sem. Nem tudtam mennyi ideig voltam ott, de azt tudtam hogy magányos voltam, valaki hiányzott de nem tudtam ki az. Csak egy név járt mindig a fejemben, ami mindig ismétlödött, Castiel.
Mindig ezt hallottam de nem tudtam miért, vagy hogy minek, vagy hogy egyáltalán ki ö és mit is jelent nekem.

Sok idö után, valami elkezdett világosodni és lassan egy lámpát láttam meg. Egy korházban voltam. Vajon hogy kerültem ide és mióta vagyok itt? Nem tudom. Oldalra néztem és valaki feküdt a kezemen.
Egy vörös hajú, rockos srác volt, ki sírt szemekkel. Az arca megvolt dagadva és a szemei alatt hatalmas karikák voltak. Vajon miért van itt mellettem?

Valahogy nagyon kellemes volt az érintése és csak az hogy látom mosolyt csalt az arcomra. Nagyon fájt a fejem, aminek hatására felszisszentem és ezzel sajna megrándult a kezem is.
A srác felébredt és mosolyoga, könnyes arcal hozzám simult. Majd megcsókolta a homlokom, nagyon elvörösödtem és nagyon kellemes volt az érintése.
Gondolkodás nélkül lehúztam és megcsókoltam.
Amikor megcsókoltam, elkezdett hasogatni a fejem és hirtelen beugrott ö itt Castiel és szerelmes vagyok belé. Nagyon sok minden beugrott vele kapcsolatban, de a többi mind sötét volt.
Nem volt semmi a fejemben csak Castiel és ez a csók.
Kerek szemekkel nézett rám Castiel, majd viszonozta a csókom és elszaladt.

Hirtelen egy doki jött be, megvizsgált mindenhol, végül csak Castielel akart beszélni.
Cast amikor vissza jött kicsit szomorú volt.
Egy ideig csend volt. Majd megszólalt.
- Tudod ki vagyok? - kérdezte a szemembe nézve.
- Persze, Castiel vagy, akit szeretek és mindenem neki adtam. - mondtam, mire kérdön nézett rám
- Mennyire emlékszel még?
- Veled kapcsolatban sokra, de sajna a többi nagyon sötét és szinte semmi sincs, csak te.
- Valahogy most örülnék, de sajna nem lehet, a doki szerint amiatt hogy beverted a fejed szinte mindennek ki kellett volna esnie és ugy is tünt hogy kiesett de ezek szerint nem minden, aminek örülök. De sajna lassan vissza kell hoznunk mindent. Biztos hogy rajtam kivül nincs más az emlékeidben, pl hogy hogy kerültél ide? - mondta lassan és mellém öltt majd össze kulcsolta az ujjainkat.
- Nem nagyon - mondtam majd kicsit gondolkodtam és valami bevillant -Vagyis arra emlékszem hogy egy rózsaszín haju lány ugrott nekem, majd te sírtál és utána sötét. Sajna más nincs.
- Rendben, akkor elmondom hogy mi is van a dokinak te addig pihenj még, nagyon aggódom érted és nem szeretném ha minden rosszabb lenne, - mondta majd csókott nyomott a homlokmra és ki ment.

Amikor aludni akartam, ami nagyon nem sikerült, a dolgok lassan vissza jöttek, de sajna nem voltak tiszták eszembe jutott sok ember, nevek, történések, de ezek mind most voltak. Szinte 6 vagy 7 évnél régebbiek nem voltak.
Egészen addig minden meg volt hogy a zenekarommal befutottunk, de ennél régebbi semmi nem volt, úgy éreztem végleg elvesztettem hogy ki vagyok és hogy mi voltam. Mi voltam a múltban és ki voltam, miket tettem és hogyan, vagy mi volt?
Ùgy éreztem végleg elvesztettem a múltam és tényleg elvesztettem ki is voltam és egy részem végleg eltünt. Nagyon aggódtam. Aminek hatására felijedtem, amikor felébredtem, sokan voltak körülöttem. Itt volt Castiel, Meiko, Misaki, Lys, Nat és még sokan.
Sokáig beszélgettünk aminek hatására sok minden beugrott nekem még jobban mint csak sablon sztori ként. Sokáig volt ez, majd a sok infó után amikor már bele fáradt mindenbe az agyam akkor elaludtam, úgy hogy mindenki ott volt még.
Kellemesen aludtam és melegség ölelt át álmomban, valahogy úgy éreztem nem is akarom tudni mi volt a múltban. Jobb ugy nekem. Most valahogy minden olyan jónak tünt. Nem akartam tudni mi volt amúltban és már nem is érdekelt, mindent folytatok, amit kell újra kezdek, és mostantól igy akarok élni.
Gondolni sem mertem rá hogy volt 2 ember akiket nagyon is elfelejtettem és nem is jöttek vissza, ez volt a legnagyobb hiba...

Jellmezek...

Mindenki felém nézett de én nem tudtam mit mondjak csak tátva maradt a szám és csak tátogtam összevissza.
- Helóka Lolly! - kiabált fel Sakura ahogy meglátta mi is van velem - Nem is tudtam hogy a lányokat szereted! Mióta tart ez a hullámod?
- Már rég mióta megismertem Nekot azóta szeretem! Ès ez ellen senki nem tehet semmit.  - mondta miközben olyan volt mint egy ovodás.
- Naa és más nem is tetszik neked csak ö? - poénkodott tovább Sakura és bele boxolt a vállába.
- De nem ám! Neked nagy a szád és a melled de amugy nem, vagy jó semmire. A többike meg ugy rosszak ahogy vannak! De Neko a tökéletes megfelelö méretü a mele és aranyos kedves cuk és olyan mint egy cica! - mondta majd hátulról elkezdte mozgatni a melleim, hogy bizonyítsa milyenek is. Armin, Ken, Alexy és a többiek csak úgy csorgatták a nyálukat még Cast is elbambult egy pillanatra.
- Na jó elég volt! - kiabáltam majd megfordultam és egy nagy csattanós pofont adtam Lolly arcára. Elöször csak fogta az arcát majd lassan könnyek jöttek ki a szeméböl, cseppet sem sajnáltam akkor hiszen egy egész kocsma elött megalázott és letapizott. Haragudtam rá és nem is zavart hogy fájdalmat okoztam neki bármennyire is szerettem, de ezt megérdemelte.

Lolly ekkor rám nézett de nem mondott semmit megtörölte az arcát és kirohant. Alexy rohant utána hogy megtudja minden oké e.
- Kis lány máskor vigyázz azért. - mondta Kim - Nagyon megcsaptad. Mégakkor is ha megérdemelte akkor is lehettél volna gyengédebb.
- Nem hiszem hogy ez neki fájdalmat okozott volna. A rózsaszín haj alatt egy igazi szadista lakozik. Néha rosszabb mint én.  - mondtam mejd oda mentem Castielhez és megfogtam a vállát.
- Mi az drága? Baj van? Rosszul vagy? - kérdezte hirtelen Cast
- nem semmi baj csak szeretnék menni és gondoltam szólok, de te jössz amikor szeretnél maradj ameddig csak akrsz. - mondtam gyorsan kicsit zavarban
Elakartam indulni amikor Cast a karom után nyúlt.
- Nem mész egyedül sehova az éjszaka! Vagy velem vagy egy csajjal! - mondta aranyosan és megcsókolt.
- Majd én elkísérem! - kiálltott fel Ken
- Te mióta vagy csaj? - kérdezte Cast
-  Ha egy csaj kíséri az még megvédeni sem tudja, de én legalább vigyázok rá. Tudom hogy ha bepróbálkozok megölsz úgy hogy nem lesz semmi csak elkísérem és jövök vissza. - darálta le gyorsan Ken
- Rendben, most az egyszer elengedlek vele. De ha csinálsz valamit ledarállak élve! - mondta Cast villogo szemekkel.
- Èrtettem! - poénkodott Ken
Èn annyira nem örültem neki mert hirtelen elöjött mit láttam vagyis halottam a wcben. Nem tudtam mi legyen vagy mit fogok vele beszélni vagy egyáltalán hogy álljak a dolgokhoz. A gondolataim Alexy szakította meg amikor is hirtelen a nyakamba ugrott.
- Holnap este buli ugy hogy ne feljsd el a jelmezed. - mondta mejd megpuszilta az arcom.
Kérdön néztem rá. Hát elfelejtetted hogy holnap van a Halloweene buli a suliban? - kiabálta Armin
Eszembe jutott hirtelen minden.
- Rendben ott leszek! - mondtam majd intettem Kennek hogy induljunk végre.
Lassan ballagtunk egymás mellett szótlanul. A csendet Ken szakította meg egy nagyon kellemetlen témával.
- Tudod mióta ismerlek kis gyík korom óta azóta szeretlek. Tudom hogy Castet szereted és hát tudom hogy engem is lenézel amiatt hogy egy éjszakás kalandjaim vannak de nem tudom mit tegyek. Csak te jársz a fejemben, nem tudlak elfelejteni minden lányban téged kereslek, megtennél nekem valamit? - állított magával szembe és megölelt. - Kérlek utasíts vissza rendesen, nem kell most csak valamikor majd osszki egyszer létszi.

- MIért ne most? Vagy miért ne most? - kérdeztem gyorsan vissza és eltoltam magamtól.
- Mert most fullon vagyok szesszel, nem emlékszem szinte a felére hogy mi volt. - mondta majd a fejét kezdte vakarni és elindultunk újra. Hazáig nem beszéltünk szinte semmit megint. Amikor haza értem csak gyorsan megfürödtem és hullán estem az ágyba.
Reggel arra ébredtem hogy Cast reggelit hoz nekem az ágyba.
Kérdön néztem rá.
- Csak korán keltem, már ha 2 óra korán van. - mosolyodott el majd puszit nyomott a homlokomra.
- Most mennyi az idö? - kérdeztem rémülten
- Nyugi csak 3 óra van. Nem sokár mondjuk mennünk kell majd de még van idönk. A jellmezeink ugy is megvannak szo´val semmi gond. - mondta majd megcsókolt lágyan de szenvedélyesen.
Gyorsan megettem mindent majd felöltöztünk, sminkeltünk és elindultunk. Èn Alicnek öltöztem, Cast pedig Jack Sparrownak.
Amikor beértünk mindenki hirtelen megtámadott minket és elkeveredtünk egymástól. Mindenki bevolt öltözve. Armin egy játékol választott valakit, Lys csontváz volt, Misaki hercegnö, Nat herceg volt, Ken pedig farkas vagy kutya vagy nem tudom. MOndjuk ez csak pár példa volt, nagyom sok jelmez volt és mindenki szinte más volt.
Hirtelen Sakura keveredett mellém aki Riasnak volt öltözge a HIghschool dxdböl. Nagyon jól nézett ki. Bár a ruha kicsit túl keveset takart talán. Egy ideig elvoltam de aztán már hiányoltam Cast. Elkezdtem keresni és az erkélyen találtam rá.
Kettesben volt Kennel. Nagyon feszült volt a levegö de nem volt semmi gyanus, elbujtam és kicsit hallgatoztam. Nagyon halk volt minden de a lényeg az volt hogy Ken Cast egyik exét akarta megszerezni, de ami furább volt hogy amikor megegyeztek és Ken elment Lolly ugrott Cast nyakába és megpuszilta.
De amikor leszállt Caströl és megfordult aggódni kezdtem. A tekintetében láttam a démont akit nagyon is jól ismettem és félni kezdtem. Aggódom Cast ért.

Ahogy oda akrtam menni, csak ennyite hallottam.
- Az enyém lesz és te ez ellen nem tehetsz semmit. - majd amikor meglátott vissza váltott cuki kislányra és elsétált...

Nem hiszem el...

MIndent elkedztem mondani Castielnek, ami csak eszembe jutott.Mindent elmondtam neki az elejétöl a végéig. Castiel csak csendben hallgatott néha bólintott is, de nem reagált semmit. Amikor végeztem akkor vártam mit mondhat, de nem mondott semmit csak oda jött melegen megölelt és forrón megcsókolt. Ìgy maradtunk még egy ideig majd Castiel felemelte az állam.
- Szeretlek és ezen semmi sem változtat. - mondta Castiel lágy hangon
- Remélem is! - nevettem - Ès ma mi a program...?
- Hát sajna ma nem maradhatok veled... - mondta szomorúan Cast - Sajna ma muszály Lysel taliznom egy kicsit, de azt mondta ne hozzalak téged, mert nem lesznek csajok abszolut. Uge nem haragszol, drága?
- Dehogy semmi baj. Majd áthívom a többieket kicsit zenélünk beszélgetünk azt kész. Szeretlek ugy hogy nem haragszom. Ès hova mentek? - mondtam mosolyogva a nyakát átkarolva
- A Rockingba hívott meg Lys. Oda járunk mindig. Meg még majd jönnek páran csak elöször ketten leszünk. - mondta majd megcsókolt.
- Rendben és mikor mész? - búgtam az ajkaiba
Ránézett az órára és hirtelen rohangálni kezdett. Kérdön néztem rá.
- Már mennem kéne hogy ott legyek, 5re ígértem és most már 50ven van. Basszus. - mondta rohangálva
A földön fekve nevettem, hogy milyen reménytelenül rohangál össze vissza a cuccai ért. MIkor elment még kb 4x jött vissza mert mindig itt hagyott valamit. Gyorsan telefonátam MIsakinak, Kimnek, Melodynak, Violának, Rosának, Meikonak és Sakurának. PIzsibulit rendeztem és hát mindenki nagyon lekes volt.
Amikor megjött mindenki akkor arréb toltunk minden bútort és letelepedtünk egy körbe. Sokat bheszelgettünk mindenkit ki beszéltünk amikor utolsó ként megjött Sakure egy csomó piával. Hoztam gyorsan chipset meg ropit meg minden jót. A pia annyira volt elég hogy oldja a hangulatot, de nem is akartunk többet inni.
- Mi lenne ha elmennénk a Rockyba? - mondta Sakura hirtelen.
MIndenki bologatott és elkezdett öltözni, Misaki és én össze néztünk és nagyon nem akartunk menni, de nem volt esélyünk veszekedni. Magukkal rángattak és nem menekülhettünk.
Amikor oda érténk Cast, Lys, Ken és a többiek már jó állapotban voltak. Csak döltek jobbra ballra. Miközben körülöttük kb 20 csaj pörgött. Kicsit sem tetszett a dolog se nekem, se Misakinak se Meikonak. Onnantól kezdve Meiko és Misaki folyamatosan ökete figyelte. Engem is zavart Cast de bíztam benne. Nem akartam balhézni szóval inkább ittam böven. Sakura kitalálta hogy menjünk fel karaokézni.

Felrángatott és bele kezdtünk. Mindenki válogatott hogy mi legyen az amit énekelni akar, de nem jutottunk sokra. Majd hogy legyen ihlet elkezdtünk jelmezeket keresni ami a japán stílusu részlegen volt, szinte mindentöl elzárva. Ahol volt a karaoké részlg ott rengeteg jelmez volt. Sakura teljesen bekattant és mindenkire ráakasztott egy egy jelmezt.

(Misaki jelmezben)

Utána felhívta Viktort és Armint., hogy neki kellenek pasik. Gyorsan mentek a dolgok, hiszen Sakura jobbra balra rohangált.
Amikor már nem bírtam elmentem ki a mosdóba ahol olyat halottam amit nem akartam.
- Még... kérlek...ne hagyd abba!... kínozz még.... - kiabálta egy nöi hanga vécéböl.
Nem akartam zavarni szóval siettem, de az ajtajuk kinyílt és a mosdó kagylónak támaszkodva ment a menet tovább.
Csak összehúztam magam és vártam, amikor vége lett és halottam hogy öltöznek kinéztem Kent és egy zöld hajú lányt láttam akinek fele más szeme volt. Szép volt, de nagyon viseltes. Túl fehér volt a böre és kicsit össze volt törve. Sajnálat látszódott az arcán, ám amikor újra megfordult túl ismerös volt.

Gyorsan öltöztek és utána el is tüntek. Amikor kimentem Armin, Alexy és Lolly ugrott rám. Szavakat sem találtam. Lolly a basszus gitárosom volt, szinte a legjobb volt mind közül. Imádtam és a stílusa is olyan volt mint Alexynek, mindig divatos volt. Rózsaszín hosszú haja volt mindig hol egyenes hol gödör fürtökkel. A szeme pedig mindig más szinü volt, de amikor a zenekarban volt szinte mindig rózsaszín-sárga volt. Szemüveg kellett volna neki de ö inkább a fele más köntaklecse melett döntött mindig. Azt hittem Japánban van suliba hisz oda vették még annó fel. Hirtelen feleszméltem amikor már Lolly szinte a nyakamban volt.

- HIányoztál cicus! - kiabálta és össze-vissza puszilgatott
- Te is nekem, de azért kicsit legyél óvatosabb! - mondtam majd próbáltam vissza tartani, ne hogy megegyen.
Amikor már majdnem megcsókolt hirtelen Cast lépett oda és a pólójánál fogva vissza húzta vagy is vissza fogta Lollyt.
- Ez meg ki és miért tapizott le? Ès miért akart megcsókolni? - mondta részegesen és kicsit haragosan.
- Te meg ki vagy? - kérdezte Lolly haragosan szinte kiabálva.
- Neko barátja vagyok és vele élek! Ès szeretem! - kiabálta Cast vissza és elngedte a pólóját hogy szembe nézhessen vele.
- Az nem lehet Neko az enyém csak az enyém! - kiabálta Lolly - Neko csak velem lehet boldog! Elfogom töled venni! Bármin múlik is! Szerelmes vagyok belé és magamnak akarom!- kiabálta Lolly mire hatalmas csend lett.
Azt sem tudtam mit mondjak, csak hatalmasak pislogtam.
- HOGY MI!? - kiabálta mindenki, de Cast volt a leghangosabb. - Felejsd el! Ndeko az enyém! Mond meg neki!
- Rendben akkor mondd meg te Neko hogy mi lesz! - mondta Lolly is.
- Akkor most mi van? - kérdeztük egyszerre hárman....

Zene...

Castiel és Lys szinte letépték rólam a fiúkat, míg én csak kerek szemekkel néztem és azt sem tudtam mi van. Ken, Drake és Erick kerek szemekkel nézett rám, mintha nem is értenék a dolgot. Amikor magamhoz tértem hirtelen felugrottam.
- Ti meg mit kerestek itt? - mondtam kicsit hargosan
- Èn hozzád jöttem Ken meg Drake meg ki tudja... - mondta vállat rántva hatalmas mosollyal Erick
Kérdön néztem a többiekre, de Ken nem reagált semmit.
- Nekem mennem kell, csak ide hoztam öket - mondta elpirulva Ken, majd pakolt és ment is.
Nem foglalkoztam a dolgokkal, hiszen Kenre még mindig haragudtam. Nagyon zavart még mindig az hogy annó kérdés nélkül lesmárolt és szinte elakart rabolni Castieltöl és megfogadta hogy sose enged el és mindig csak engem fog akarni. HIába mondtam neki akár mit mindig velem volt elfoglalva és soe keresett mást, hiába osztottam sose figyelt rám, csak ment a feje után. Ez idegesítet úgy hogy nem is érdekelt.
Elindultam be inkább és nem is törödtem semmivel.
Ahogy beléptem egy érdekes látvány fogadott. Az ágyon fekve szinte semmiben kicsit ittasan fogadott Sakura az én leges legjobb barátnöm.
- Te meg mit csinálsz?! Már megint elkezdtél inni? - kérdeztem kicsit vissza fogva a nevetést.

- Jaj! Drága hát végre itt vagy már annyira hiányoztál! - ugrott fel és repült a nyakamba. Az üdvözlése viszont furcsa volt hiszen heylböl megcsókolt. Sose gondoltam volna hogy ilyet át kell élnem föleg vele.

- Veled meg mivan? - kérdeztem a számat törölve

- Vissza jöttem hogy újra veled zenéhessek, meg Misakival! - mondta szinte érthetetlenül.

- Hogy mi? - kérdezte egyszerre Lys és Cast, hatalmas szemekkel.

Nem tudtam mit mondjak, hiszen Castnak elvicceltemcsak hogy zenéltem, gondolom Misaki meg nem is mondta, hogy valaha is tett  volna iyet, így nem tudtam mit tegyek. Ekkor az ajtón Misaki rontott be mint aki megérezte mi van. Kérdö nézte rá.

- Most írt Sakura, csak azért szaladtam ilyen gyorsan - mondta lihegve a térdén támaszkodva a földet nézve.

- MI ez a egész? Valóban zenéltetek vagy hogy van ez most? - kérdezte Lys kicsit fennhangon, de gyanakodva.

- Igen, zenéltünk. A zenekar neve Ladyes volt. Èn voltam a gitáros, Sakurával. Meiko volt a dobos. Lolly volt a basszus és Misaki énekelt. - mondtam sóhajtva.

- Miért nem mondta el Misaki? - kérdezte Lys szomorúan

- Elakartuk felejteni, csak magunknak játszottunk akkor és nem volt más csakmi. De egyszer megahllottak minket es valamelyest híresek lettünk, de így évek után sokan elfelejtettek minket. De én most azért jöttem hogy minden olyan legyen mint régen újra játszani akarok! - mondta vagyis magyarázta Sakura.

Misakival mi csak apadlót néztük szégyelve magnkat. Castiel haragosan nézett rám.

- Sajnáljuk, nem akartuk sose teher lenni, tudjuk hogy ti is zenéltek és nem akartunk mi is ezzel jönni hogy mi is zenéltünk. El aartuk felejteni egy kicsit. Sajnáljuk tényleg. - mondtam lehajtott fejjel.

- Mutassátok meg most azonnal mit tudtok. - mondta Castiel kicsit kedvesebben.

Bólintottunk. Gyorsan elszaladtam 2 gitár ért. Gyorsan beállítottunk mindent. Misakival összenéztünk majd bólintásra kezdtünk.

Misaki hangja ugyan olyan volt mint régen. Lágy dallamos, de kemény rekedtes rockos.

Teljes átéléssel énekelt, Lys és Cast pedig tátot szájjal néztek. Amikor vége lett, mintha valami megváltozott volna benünk összenéztünk és azt éreztük valami megint változott és valami újra kezdödött.

Cast hirtelen hozzám szaladt átölelt és megcsókolt. Ahogy megölelt szinte éreztem hogy minden haragja eltünt. 

A többieket gyorsan elküldte bár Sakurat szinte úgy kellett kidobni. Misaki elvitte magához és azt mondta megbeszél mindent Lysel. Lys pedig segített neki mert ö most akart vele beszélni hogy mi is van, de négy szem közt csak.

Ahogy ementek Cast levette a gitárom és a karjaiba felvett.

Amikor a szobába értünk lerakott és szenvedéyesen csókolni kezdett.

MInden gyorsan történt Castiel szinte teljesen elcsavarta a fejem és csak kényeztetett egész éjjel. Szinte az egész utca az én nyögéseim hallhatta, de nem érdekelt mert Castiel hozta ki ezt belölem. Èreztem hogy nem haragszik ézertem hogy már mást érez. Egészen reggelig hajtott engem Castiel. Amikor is kifáradva zuhant rám és elaludt a karjaimban. Suliba kellett volna menünk de nem akaratam így hát inkább én is alva´sra kényszerítettem magam.

Castiel szuszogása és meleg érintése álomba ringatott. 

Àlmomban rájöttem hogy ez az egész hogy mit nem mondtam el neki csak mindent elrontott. Féltem nem töle hanem magamtól. Nem akartam öt megbántani ezért arra jöttem rá hogy nem szabad ezt tennem.

Reggel vagyis délután elöbb keltem mint Castiel, gyorsan csináltam valami ennivalót és ezzel lecsábítottam Castelt. 

Odajött és csókkal üdvözöltem. Egy forró csókkal a szájára és egy puha puszival a homlokára.

- Beszélnünk kell... - mondtam lassan - Mindent el akarok neked mondani. Mindent, nemakarok több titkot, azt akarom hogy a te aki a mindent jelenti nekem az mindent tudjon rólam...