Mit akarsz...

- Hugi! Mi a franc folyik itt?! - kérdezte a fogadott bátyám.
- Semmi érdekes, amúgy közöd mennyi? - reagált Castiel idiótán. Lassan elengedett de csak azért mert elkezdtem ütni a hátát. Ahogy le értem a földre megragadta a karom és elrángatott.
- Mi bajod van Viktor? - mondtam fájdalmasan, rohadtul szorította a karom.
- Ki ez a ficsur és miért cserél veled nyálat!? - mondta felháborodva.
- A barátom Castielnek hívják és azért cserél velem nyálat ahogy te mondtad mert a barátom és gontos nekem! Amúgy meg 3 éve nem hallottam rölad most hirzelen ide jössz és elkezdesz faggatni attól még jobb nem leszel! Castiel velem lakik vigyáz rám és végre jelentek valakinek valamit is! - mondtam haragosan. Felhúzott Vikto hülyeség. A régi sulimban ő volt a szép fiú. Én meg voltam a lány aki nem szerette. Sose tudtam volna őt szerelemből szeretni. Ezért hiába próbálkozott, mindig kudarcot vallott. Amikor úgy lett hogy feledja azt mondtam legyen a testvérem. Mármint fogadott testvérem. Akkor velem lehet és nem lesz semmi rossz. Mind kettőnk nek jobb lesz. Amikor ez lett 2 évig folyamatosan velem volt. Mindig kedveskedett nekem, meg védett es elkényeztetett. De a végén rideg volt velem és utána eltűnt. 3 évig a  nevet nem hallottam. Nem ìrt nem keresett nem foglalkozott velem. Egy senki lettem neki. Most meg hirtelen itt van es bunkózik úgy viselkedik mintha az övé lennék. Mégis mit gondol...?
- Most haragszol rám? Nem akartalak megbántani csak aggódom érted. - mondta kicsit lágyabban.
- Akkor az utóbbi 3éveben nem aggódtál? Akkor hol voltál? Nem most kell mindent bepótolni! Hagy békén eddig nem kellettem most se kelljek! - megfordultam és elindultam vissza Castielhez. Annyit hallottam meg hogy nem akartam és Szeretlek kicsim.  Ezeket a szavakat elengedtem a fülem mellett. Nem akartam hallani. Nem akartam érezni. Viktornak a huga vagyok, de ha nem lennék az akkor csak egy strigula lennék. Úgy hogy nem érdekel. Banatomban amikor oda értem Castielhez gondolkodás nélkül megcsókoltam.
- Szeretlek cicus... - mondta Castiel ravasz mosollyal az arcán és megölelt.
- Mennyit hallottál? - kérdeztem félve
- Mindent igazából. ..de nem nagyon érdekel. Viktort régről ismerem szóval tudom milyen. Mondjuk azt nem gondoltam volna hogy ő a fogadott bátyád...de nem nagyon érdekel. - mondta miközbrn simogatta az arcom. - Mondjuk mi lenne ha ennénk és közbe  elfelejtenénk mindent? - kacé mosolyterült el az arcán. De mielőtt válaszoltam volna a gyomrom korgása szakított mindent félbe. Mind ketten felnevettünk.
- Asszem ez válasz volt! - mondtam mosolyogva....

Ez furi...

Lassan telt el az idő a suliban. Nem volt ma senki normális körülöttem. Rosa beteg volt, Castiel tiszta hülye lett, Lysandert nem is láttam. Unatkoztam egész nap. Amikor végre kiszabadultam siettem haza. De ami otthon várt arra nem számítottam. Ahogy beléptem az ajtón édes illat csapta meg az orrom. És a lakás tele volt új cuccokkal és virágokkal.  a nappaliban egy hatalmas fehér bőr kanapé terült el, üveg asztallal előtte és egy haltmas tvvel. Ledobtam a táskám és elindultam körbe nézni. A szobám tele volt minden szépséggel. Egy nagy francia ágyam volt ami melett gyönyörű vörös bútorok voltak. Minden egy színü volt. De a legszebb az az ablakban álló váza volt. Tele volt vörös rózsákkal, hatalmas csokor volt. Odamentem és megsimogattam egy szirmát a legszebbnek. Puha volt és selymes. Megszagoltam. Az illata csodás volt. Elindultam a konyha felé a finom illatok után. A konyha teljesen ugyan olyan volt de az étkező...  Egy hatalmas üvegasztal volt középen ami körül kényelmes szintén vörös huzatos székek voltak. A pult mögött Castiel fözött Lysanderrel együtt. Ez furcsa volt. Megköszörültem a torkom amire mind ketten felnéztek. Lysander oda sietett és az arcomra nyomott két puszit. Furcsa volt. De nem foglalkoztam vele, lassan oda sétáltam az asztalhoz és leültem úgy hogy lássam a pultot. Lysander vissza sietett és háttal csak gyors kérdést dobott felém.
- Kérsz valamit kávét vagy teát?
- Egy kávé jól esne, de mire ez a nagy felhajtás?  -kérdeztem furcsálva. Lysander helyett viszont Castiel válaszolt.
- Neked szeretnék kedvezni. Tudom hogy mikor haza jössz mindig fáradt vagy és ezzel szeretnélek egy kicsit kényeztetni, ha nem baj... - mondta úgy hogy nem nézett fel.
- Aham - mondtam elpirulva - Amúgy mi ez a sok új bútor? - tereltem gyorsan a témát
- Azok csak Castiel cuccai - mondta Lysander és nekem adott egy nagy bögre kávét, mosolyogva - Meg 1-2 új dolog neked is. csak hogy jobban érezd magad egy picit.
Lysander vissza sietett Castielhez súgott neki valamit majd intett és elment. Csak egy ajtó csukódott utána. Nagyot nyeltem. Vajon most mi fog történi? Castiel oda jött és rám mosolygott szexyn. Nem tudtam ellen állni. A szemei, a mosolya minden rabul ejtett. Lassan lehajolt és lágyan csókolt, majd egyre vadabb lett. Pár percre elengedett felhúzott és a falnak szorított.Majd újra csókolni kezdett, felemelt és én köré fontam a lábaim. Nem tudtam ellenállni. Kívántam, minden porcikámmal. Ekkor a tökéletes pillanatot egy ajtó zaja bontotta félbe. Az ajtó hirtelen nyílt ki, és egy váratlan ember féltékeny arca fogadott minket...

Egy kis feszkó....

Reggel fáradtan ébredtem, Castiel karjaiban. Elöször nem tudtam hogy mi van, de aztán eszembe jutott hogy tegnap ideköltözött és mostantól lakótársak vagyunk. Lassan kibontakoztam öleléséböl. Figyeltem arra hogy ne hogy felébresszem. Lassan óvatosan mozogtam nehogy valami zajt csapjak. Kimentem a konyhába megnéztem az órát, még volt 1 óra suli kezdésig. Elmentem fürdeni útána elkezdtem Castielt ébreszteni. Nem kellett sokat tennem lerántottam róla a takarót és kész. Hirtelen ugrott fel az ágyból.
- Mi az istent csinálsz?! - kérdezte kómásan de mérgesen.
- Csak felébresztelek, hiszen mindjárt indulni kell! - mondtam ördögi mosollyal az arcomon.
Csak elhúzta a száját és visszadölt.
- Nem megyek, hagy békén. - mondta és vissza húzta a takarót - Majd mesélj mi volt, úgy is ugyan azok az óráink vannak. Szia és jó szórakozást.
Válaszolni akartam de megcsörrent a telefonom. Armin hívott. Vajon mit alarhat korán reggel... Felvettem gyorsan.
- Szia mit szeretnél? - mondtam kedvesen
- Szia Alexy vagyok! Kb 10 perc múlva a házadnál vagyunk. Gyere ki menjünk együtt! Szia! - hadarta gyorsan és kinyomta. Mint egy idióta úgy néztem a telóm, de gyorsan felkaptam a táskám és elindultam.
- Èn mentem, Arminék már várnak a kapuban. Szia majd jövök! - intettem mire elkapta a csuklóm.
- Várj meg! - mondta határozottan. Ahogy bele néztem a szemébe hihetetlen haragot láttam fekcsillani. Nem értettem az okát, de amikor jobban megnéztem nem harag volt... Hanem féltékenység! Nem akartam inkább semmit sem mondani csak bólintottam. Gyorsan készülödött mint a villám. Szinte 2 perc sem volt és már mellettem volt teljesen készen. Elmosolyodtam hogy ilyen sokat jelentek neki és még titkolni sem tudja. Ez a Castiel aranyos volt, de tudom hogy ha kilépünk az ajtón már nem lesz ilyen. De mindegy ez nem az én bajom! Nem vagyok a csaja nem vagyok senkije! Hoztam vissza magam a csöpögésböl. Nem érdekel mi van vele! Elég bajom van Arminnal nem kell nekem még Castiel is. Talán lehet hogy szeretem vagy csak most érzem így, de az fix hogy nekem nem kell még egy koloncnak...ö úgy sem szeretne engem sose úgy ahogy én öt...
- Nem megyünk? - kérdezte Castiel és ezzel vissza rántott a valóságba.
- Ömm... persze! - fogtam magam és elindultam. Ahogy kinyitottam az ajtót Alexy ugrott a nyakamba. Castiel bezárta az ajtót. Odajött és konkrétan letépte rólam Alexyt, magához húzott és megölelt.
- Ö az enyém és nem adom mert szeretem! Megfogom magamnak szerezni! Nem érdekel mennyit kell majd érte küzdenem akkor sem fogom oda adni senkinek! - mondta Castiel szinte kiabálva.
A bokrok mögül Armin lépett ki és szembe állt Castielel úgy mintha mindjárt neki akarna ugrani.
- Akkor legyen! én sem fogom fel adni! Vissza fogom szerezni! Ès nem engedem át én sem senkinek, de föleg neked nem! Kezdj el tervezni, mert mostantól velem kell szembe nézned! - kiabálta vissza Armin...

Csak egy ötlet... régi ismerősök felbukkannak...

Amikor Lysander elengedett, nem éreztem ugyan azt mint Castielnél. Castiel ha elengedett legszívesebben utána ugrottam volna, hogy ne engedjen el, ne haggyon magamra, de Lysandernél ez nem volt most. Vége volt és kész.
- Sajnálom nem akartam csak elkapott a hév... - mondta Lys és megfordult otthagyott.
Csak bambultam utána. Elkezdtem gondolkozni. Mien nap van ma... Szombat... Castiel itt van még?... meg kéne nézni... Elindultam a folyosón hátha megtalálom, de nem találtam. Finom illatok keringtek fel az emeletre. Gyorsan lemásztam és akkor látta hogy Castiel  konyhában van és ... föz?! Aranyos volt ahogy próbálkozott. Elmosolyodtam, oda sétáltam mellé és felültem a pultra.
- Mi jót csinálsz?  - kérdeztem mint egy óvodás
- Csak valami reggelit...amúgy meddig maradhatok itt? - kérdezte úgy hogy nem mert a szemembe nézni, de láttam hogy zavarban van
- Ameddig szeretnél engem ne zavarsz söt.. - mondtam lelkesen - jó lenne ha mindig itt lennél velem... olyan  jóban vagyunk mostanában... - mondtam én is zavarban
- Nem lenne baj ha én is itt laknék... tudod mostanában sokat veszekszem anyumékkal és gondoltam már hogy keresek lakást csak hát jöttél te és minden máshogy kezd alakulni... - elfordult teljesen, de a hangja még mindig remegett. Olyan aranyos volt!
- Mi lenne ha ide költöznél akkor, engem nem zavatnál...szoba van sok és nem lennék legalább egyedül... nekem jó... ha téged nem zavar hogy velem kell töltened a napjaid... - mondtam lassan és zavarban
Hirtelen megfordult és odalépett hozzám. megölelt elöször, majd elkezdett csókolni. Finoman majd egyre szenvedélyesebben. Egyre vadabbul csókoltuk egymást. Majd Castiel keze vándorolni kezdett, elöszzör csak a pólón keresztül simogatott mindenhol aztán fel emelt a pultról. Köré fontam a lábaim, még egy ideig martuk egymást, majd leálltunk mert csengettek. Leugrottam, nyomtam egy puszit az arcára és elszaladtam kinyitni az ajtót. Ahogy kinyitottam ügy is csaptam vissza. Armin volt az. Hatalmas mosollyal az arcán és rózsák voltak a kezében. Megilyedtem, itt van Castiel és most meg Armin...
- Nyisd ki létszi valaki látni akar! - kiabáltam Armin mire Castiel kiszaladt a konyhából.
- Bocsi...de ezt most muszály lesz kinyitnom... - mondtam halkan - sajnálom... - némán hozzátettem hogy "szeretlek már tudom". Castiel oda jött és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor kinyitottam az ajtót ő mellettem állt és mosolygott. Az ajtóban meglepetésemre nem Armin hanem valaki más állt.
- A-Alexy??? - néztem kerek szemekkel - Mit keresel itt???
- Ide költöztünk! Amúgy Armin is itt van csak elbújt mögém! - ezzel maga elétolta Armint aki tiszta vörös volt.
- Az jó, de miért jöttetek? - kérdeztem még mindig kerek szemekkel
- Csak azért hogy tudd Armin küzdeni fog érted! - mondta Alexy mosolyogva - De most megyünk mert sok dolgunk van pusszanat! Ja és vigyázatok magatokra! - mondta és elhúzta Armint.
- Akkor most mi van?? - kérdezte Castiel miközben magához ölelt újra, most éreztem először hogy hiányzott már az érintése, olyan boldig lettem hogy újra megérintett...
- Ezt én is szeretném tudni... - válaszoltam úgy hogy az érzéseim ne leplezzem le...

A zavarba éjtő jelenet...

Reggel kipihenten ébredtem, de egyedül sajna. Keresni kezdtem Castielt. Kimásztam az ágyból és lassan elkezdtem a fürdő felé mászni. Kómás voltam még és gondoltam lefürdök gyorsan. Elkezdtem vetkőzni, majd magamra tekertem egy törülközőt. Megakartam nyitni a vizet, de már folyt.
- Miért folyik a víz? - mondtam gyanakodva
Ekkor Castiel kinyitotta az ajtót. Mind ketten lefagytunk hirtelen. Ott álltunk kb 10 percig lefagyva és egymást méregetve. Amikor magamhoz tértem gyorsan megfordultam, de Castiel utánam nyúlt és sajna csak a törülközőt érte el, amit szerencsésen le is rántott. Sikítottam egy nagyot,  Castiel pedig elpirult.
- Tessék - vágta hozzám a törülközőt és fordult el vörös arcal.
- K-köszi... - mondtam én is vörösen.-
- Asszem hagylak fürdeni - mondta és gyorsan kiszáguldozott a fürdöböl
Gyorsan letusoltam és amikor akartam ki menni  a szobába, Lysander jött velem szembe.
- Te meg mit keresel itt??
Nem válaszolt csak olvasott egy újságot. Mégcsak fel sem nézett rám. Felkaptam pár ruhát és beszaladtam a fürdöbe. Castiel rohant utánam és hála isten most már ruhában nyitott rám. Mosolygott majd megfogta a csuklóm és magához rántott. Lágyan csókolt elöször majd egyre szenvedélyesebb lett. Nem volt eröm ellökni, söt egyre jobban vágytam rá. Lysander szakított szét minket konkrétan, mert engem megfogott és elrántott. Elráncigált a szobámba becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Megfordult és szomorúság volt a szemében.
- Mi a baj? - kérdeztem lassan és közelebb mentem
- Szeretlek, még úgy is ha te Castiel akarod... - mondta az ajtónak dölve - sajnálom...
Oda mentem és megöleltem.
- Nem tudom még hogy kit szeretek szóval ne legyél miattam szomorú... - fel emelte az állam és megcsókolt. Ez más volt mint Castielé, de valami hiányzott...

Nem értem...

- Magyarázatot kérek most azonnal! - mondta Castiel haragosan

- Nem volt semmi! - mondtam szipogva

- Akkor miért sírsz drága? - jött oda Castiel és gyengéden megölelt.

Lysander csak állt és nézett minket, de valami furcsát láttam a szemében. Harag szerü volt, de nem vagyok benne biztos.

- Csak Lysandernek meséltem a múltamról és végül sírás lett belöle ö meg csak megszeretett volna nyugtatni... -mondtam kicsit zavarban.

-  Jobb ha én megyek, asszem itt már nincs dolgom... - mondta Lysander - Amúgy Castiel majd beszélnünk kéne... lenne egy két dolog nagyon fontos lenne.

- Nincs miröl beszélni, amit én akartam azt már megmondtam Nekonak! - mondta Castiel semlgesen - Ha te akarsz valamit, akkor most mond!

Nem értettem semmit. Csak néztem Castiel semleges arcát, gondolkodtam mit rejthetnek  a szavai, de nem tudtam semmit. 

- Majd ha nem leszel itt elmondok mindent én is Meikonak, de most nem alkalmas a pillanat... - mondta Lysander halvány mosollyal az arcán megint - Különben is én már tudom az érzelmi helyzetet amúgy is...

Ezzel kilépett az ajtón és elment Kimékhez beszélgetni.

- Mi volt ez az egész? - kérdeztem értetlenül

Castiel nem akart válaszolni, csak elhúzta a száját mindig. Végül megint bejött valaki a konyhába. Armin volt az és a nyakamba ugrott hirtelen.

- Ùgy szeretlek Meiko-chan! - mondta és nyomott egy csókot az arcomra

- Menj innen, tiszta hülye vagy! Hagyál már megmondtam hogy nem akarok már töled semmit! - mondtam és próbáltam kiszabadulni az ölelésböl.

- Nem hallod?? - mondta Castiel ismét haragosan - Szálj le róla!

- Mi vagy te a pasija vagy a védö szentje? - mondta Armin gorombán

- Az a pasi vagyok aki megakarja gyógyítani azt amit te elcsesztél!

- Csak hogy én nem fogom hagyni, újra versenybe fogok szállni érte! - mondta Armin határozottan - Nem hagyom hogy tied vagy Lysandere, Nataliené vagy Dake-é legyen ö az enyém! Nem engedem senkinek át! Küzdeni fogok! - mondta Armin. én csak néztem hogy hány fiút sorol fel,sose kellettem ennyi embernek. Elkezdtem sírni, hogy hagyák abba. Szerencére castiel rájött mit akarok és mindenkit haza küldött. Rosa elbúcsúzott és lassan elment mindenki. Castiel maradt utolsónak. Amikor már az ajtóban állt, megfogtam a csuklóját.
- Nem maradnál itt? - mondtam zavarban - Nem szeretnék egyedül lenni és egy kis idöt szeretnék veled is tölteni...ha nem baj...
- Maradok ha azt szeretnéd - lágyan elmosolyodott, oda jött, megölelt és lágyan megcsókolt - Ma már sok minden történt, menjünk aludni, jó?
- Rendben... - mondtam lassan
Castiel az ölébe vett és fel vitt az emeletre. Lassan lerakott az ágyra és mellém feküdt. Àt ölelt és csókok közt az álmok világába ringattuk egymást...

Lysander és a múltam...

- Szia - mondta fa arccal - Gondoltam talán tudunk beszélni pár szót, hiszen te vagy az egyetlen akivel még szinte nem is beszélgettem soha.
Megrémít a nyugodtsága.Egy dolog viszont fix tuti hogy nem ez a valódi arca. Abban viszont igaza van hogy soha nem is beszélgettünk még.
- Mondjuk ez igaz - mondtam lassan - Ès mire lennél kíváncsi velem kapcsolatban? Kérdezz és én szívesen válaszolok... - mondtam mosolyogva
- Sok mindenre lennék kíváncsi, mondjuk... - mondta egy halvány mosolyal az arcán - De kezdjük az elején mondjuk azzal hogy miért vagy itt?
- Ez bonyolult...és még hosszú is... - mondtam elhúzott szájjal...
- Nem baj! Meséld el kérlek...
- Az egész kb 14 éves koromban kezdödött...Anyum akkor kezdett el furcsán viselkedni...és rá 1 évre meghalt apum egy autóbalesetben... - akadozva meséltem - sokat veszekedtem utána anyummal aki szinte 1 órát nem töltött velem, egyedül apum volt nekem és amikor ö is elment egyedül maradtam... 5 hónappal ez elött pedig bejelentettem hogy költözöm egyedül... anyum csak annyit mondott majd kapsz pénzt minden hónapban... sose érdekelte mi van velem, de hogy ennyire nem volt neki fontos még ez sem... megrémített... de akkor már nem érdekelt menni akartam... meg akartam válni minden emléktöl... Akkor tudtam meg hogy apumnak ez a kis város volt a mindene... ezért hát itt akartam én is élni, kerestem egy lakást, és amint tudtam eljöttem otthonról... röviden ennyi lenne... - mondtam zárás képpen akadozó mondandóm
- Èrtem... ez elég szomorúan hangzik - mondta az asztalt bámulva - Amúgy mi a helyzet ezzel az Armin gyerekkel?
- Armint 13 évesen ismertem meg, akkor még csak barátok voltunk. Egy aranyos együtt érzö fiú volt. 2 évvel késöbb szerelmet vallott nekem és én azt hittem tényleg így van, hogy tényleg szeret...de tévedtem...amikor anyummal veszekedtem ö volt egy ideig a támaszom...de mielött eljöttem vona egy smsben szakított velem... mintha egy semmi lettem volna az életében... - fájt amikor ezekröl a dolgokról beszéltem és még majdnem elkezdtem sírni is - és most hirtelen megjelent és hirtelen újra szeret. Sose értettem se öt, se a tesóját. Bár a tesójával mai napig jóban vagyunk... - mondtam elmosolyodva  - végülis annó ö hozott össze minket...
- Ezt hogy érted? - mondta zavarodottan
- Ugy hogy ö mondogatta Arminnak, hogy ez biztos csak nem barátság meg ilyeneket, és elméletben ettöl öttek elö az érzések... - ahogy vissza emlékeztem azokra a szép napokra sírni kezdtem, nem tudtam többet mesélni elemésztettek az elmlékek... Lysander oda jött és átölelt.
- Sajálom, nem akartam hogy ez legyen... - mondta nyugtatva
- Itt meg mi folyik!?

Castiel talán öszinte...

Mindenki ahogy beért keresett valami helyet magának, kivéve Castiel aki megtámadta a gitárom ahogy meglátta.
- Ez egy erdeti Fender? Honnan jutottál hozzá? - mondta szinte a nyálát csorgatva
- Ez csak egy a sok közül. Apum vette még nekem, mielött magamra hagyot volna. Ez volt az elsö gitárom. - mondta kicsit elszomorodva. - Èrdekel a többi is? Fennt vannak a szobában, ha akrod megmutatom öket.
- Persze! A zene az élet még jó hogy érdekelnek! - mondta gyors válasz ként
Szóltam Rosának hogy a kaját a konyhában keressék, és hogy elmegyek Castielnek megmutatom a gitáraimat. Fel szaladtam a lépcsön és mielött Castiel felért volna gyorsan becsuktam a szoba ajtóm. Csak  a gitáraim szobája maradt nyitva. Amikor Castiel felért bejött utánam a szobába. Végig nézte az összes gitáromat. Mindet kipróbálta. Nagyon élvezte látszott az arcán. Leszaladtam a konyhába valami innivaló ért és amikor vissza jöttem Castiel már a szobámban volt és nézelödött. Megilyedtem amikor egy ismerös albumot láttam eg a kezében.
- Azt ne! - mondtam ilyedten de már késö volt - Azok csak régi képek...
- Ezek mikori képek? - mondta semlegesen
- Kb 1 évesek, akkor még Arminnal együtt voltunk és ha lehet ezt mondani talán boldogok is voltunk...legalábbis én az voltam... - mondtam elhalkulva - Castiel, valami baj van?
- Igen, van... - mondta haragosan - Èn akarok veled lenni ilyen képeken! Elfog a harag amikor meglátom hogy valaki a közeledbe megy! Es most itt vannak ezek a képek is! Nem tudom magam többet vissza fogni! Veled akarok lenni, Szeretlek Neko! csak téged veled akarok lenni kérlek mond azt hogy engem akarsz és nem bocsátasz meg ennek az idiótának! - mondta már szinte könyörögve
- Nem tudom hogy szeretlek-e, de azt tudom hogy nem akarlak elveszíteni! - mondtam lassan de határozottan - Es azt is tudom hogy Armint már nem szeretem úgy mint rég.
A pillanatot az szakította meg hogy nyílott az ajtó. Leszaladtam megnézni hogy ki vagy mi az. Az ajtóban Viola, Kim, Iris, Melody, Peggy, Jade, Dyan és Natalien állt. Oda mentem köszöni. Késöbb vettem észre hogy már Castiel is lejött. Nem bírtam nagyon egy szobába lenni vele ugy hogy elmentem a konyhába ennivaló ért. Lysander jött utánam....

(A kép amit Castiel meglátott)

Furcsa nyugalom...

Reggel fáradtan ébredtem. Lassan kúsztam ki a konyhába. Elkezdtem reggelit csinálni, ami gyorsan meg volt. Elmentem gyorsan fürdeni és felöltözni. Mire kész voltam Castiel már csengetett. Ahogy kinyitottam a szürke számpár már várakozva nézett.
- Jó reggelt cicus! De szexi vagy ma! - mondta kacéran
- Először is a Nekoban egyeztünk meg, másodszor meg ne beszélj hülyeségeket! - tettem karba a kezem es fordìtottam hátat. Egy fekete póló volt rajtam amin fehér festék nyomok voltak,alul pedig egy fekete szaggatott nadrág volt rajtam 4 oldal lánccal.
- Neked én sose hazudnék! Amúgy szerintem ne fordíts többet hátat, mert akkor eskü nem bírok tovább magammal. - megfordultam és kinyújtottam a nyelvem.
Beszaladtam a táskám ért és már indultunk is. Üt közben alig beszélgettünk, inkább csak csendben setáltunk egymás mellett. Amikor a sulihoz értük szinte sokkot kaptam. Armin ott beszélgetet Rosaval mosolyogva. Kiakadtam, de nem akartam zavart kelltebi ìgy mosolyal az arcomon oda mentem. Castiel követett majd amikor meglátta Lyst köszönés nélkül lelépett
- Rád is ennyire lehet számítani. .. - mondram magamnak.
Amikor Armin meglátott gyorsan elköszönt és már ott sem volt. Ez furcs volt, azt hittem kihasznál majd minden helyzetet. Rosat próbáltam faggatni, de nem mondott semmit. Elindultunk felfelé a termehez amikor egy meg furcsább dolgot láttam. Castiel és Armin beszélgettek. Mondjuk nem barátiasan, de beszélgettek.
Végig unatkoztam a mai 5 órámat és utána lassan ballagtam egyedül haza. Rosával bejelentette hogy majd este átjön és nálam alszik,szóval ma remélem nem leszek egyedül. Ahogy haza értem elmentem zuhanozni és elkezdtem valami kaját csinálni. Amikor kész volt leültem enni és közben nyugisan tv-tem. Evés közben elkezdtem gondolkodni. Ma nem történt szinte semmi. Castiel és Armin is elkerült. Valami nem stimmel. Nem érdekel, most valahogy már nincs kedvem hozzájuk. Beraktam valami zenét és megkerestem a gitárom. Ma Emiliát használom.(Gitár gyüjteményem van. Van 6 Elektromos gitárom és mindnek van neve, van még 5 Basszus gitárom és 8 Akusztikus gitárom, ezeknek is mind van nevük. :)) Elkezdtem játszani és amikor épp bele éltem volna magam csengettek. Gyorsan leraktam a gitárom, megállítottam a zenét és szaladtam kinyitni az ajtót. Amikor kinyitottam az ajtóban Castiel, Armin, Lysander, Leight és Rosa fogadott.
- Mi az...? - mondtam haragosan - Csak rólad volt szó Rosa!
- Tudom, Tudom...de nem hagyhattam otthon öket! - mondta sajnálkozva Rosa  - Na létszi had maradjanak ök is! Létszi, létszi!
- Nem is tudom... - mondtam gondolkodást tettetve - Túl sok lenne a pasi...
Boci szemekkel nézett rám Rosa, aminek sose tudtam ellen állni.
- Amúgy is egyedül akarod tölteni az estét? - mondta Rosa - Ök legalább majd feldobják a napod - kacsintott Castiel és Armin felé.
- Legyen, de csak most az egyszer! - mondtam a számat elhúzva. - Gyertek be és érezétek magatok otthon.
Nem tudom Rosa mit tervezett, de jó nem lehet belöle az biztos...

Borzalom...

- Te mit keresel itt? - mondtam haragosan
- Hozzád jöttem szerelmem! Tudom hogy mindent rosszul csináltam de veled akarok lenni. Te vagy a mindenem! Kérlek ne haragudj rám, amiért olyan nem normális voltam. Öszintén sajnálom! - mondta könyörögve
Nem hatott meg a dolog igazán csak elhúztam a szám és amikor válaszolni akartam Castiel szólt közbe akiröl meg is feledkeztem...
- Te meg kivagy nyálas kis herceg? - kérdezte úgy ahogy a suliban szokott viselkedni. Gyorsan tudta váltakoztatni a személyiségeit.
- Èn? Inkább te ki vagy? Itt te vagy az egyetlen ismeretlen szóval a helyedben nem nagyon szólnék semmit.
 - Elég legyen!  - odítottam közbe, mielött egymásnak esnek - Ö itt Armin az elözö barátom, aki volt olyan kedves hogy egy smsben szakított velem és barátnömnél próbálkozott utána. - mondtam semlegesen - Armin ö pedig itt Castiel, ö az aki nem olyan hülye barom mint te! Es a barátom akinek fontosabb vagyok mint neked valaha is voltam vagy lennék!
- De drágám egyszer még olyan sokat jelentettünk egymásnak, nem lehetne ezt vissza hozni...mert én szeretlek! Igazán, teljes szívemböl! - mondta Armin csalódottan
- Nem akarok semmit vissza csinálni föleg veled nem! Azért vagyik itt hogy minden más legyen, meg akarok változni elakarom hagyni azokat a dolgokat amiket otthon szedtem össze! Új életet szeretnék kezdeni minden értelemben! - mondtam határozottan
- Akkor is én vagyok az egyetlen aki tudja a gyenge pontod és tudja uralni a vadabbik éned! - mondta Armin majd megfordult és elviharzott.
- Ez mit jelentett? - kérdezte Cas nagy szemekkel
- Hosszú lenne elmondani...de majd holnap mesélek inkább, nem lövök el mindent ma! - mondtam majd mosolyogtam egyet, megöleltem és bementem.
- Még mindig üres a lakás, de legalább már szenvedek is. Miért kell mindig mindenkinek megtalálnia... - mondtam elkeseredve.
Bementem a konyhába csináltam valami kaját, majd bekapcsoltam tv-t és próbáltam törölni a mai dolgokat. Legalábbis egy részét. Egészen addig próbálkoztam míg el nem aludtam. Az álmok világa próbált vígasztalni,de nem nagyon ment neki sem... Egész éjjel csak Castiel, Armin és néha Natalien arca villogott az álmaimban...a kellemes és a borzalmas keveredése volt az egész éjszakám...de reméltem hogy holnap minden más lesz mintha csak egy álom lett volna az egész...

Hirtelen változás...

- Mégis mit képzelsz?! - löktem el magamtól úgy hogy szinte majdnem hanyatt estett. Az agyam hirtelen átkapcsolt aggresszív módba. Ördögi mosoly terült el az arcomon és felnevettem hangosan és bosszúra éhesen.
- Olyan aranyos vagy, hogy nálam próbálkozol kár hogy nem jó módot választottál... - mondtam lenézöen, legyintve.
- Hová lett az én cicusom vagy ez az igazi arcod...? - mondta felülve kacér mosollyal az arcán. - Nekem így is tetszel, söt még talán jobb is vagy így!
Meglepödtem, de nem estem ki a szerepemböl. Ritka amikor elöjön az agresszív énem. Még most sem tudom hogy ebben a pillanatban mi volt az ok hogy ilyen lettem. Az agyam magától védekezett és talán így reagálna. Nem tudom.
- Takarodj innen! - mondtam lehajtott fejjel az ajtóra mutatva - Ha majd akarok töled valamit kereslek, de most nem akarok kapcsolatot senkivel, sajnálom.
Èreztem hogy könnycseppek folynak az arcomon, de nem tudtam miért vagy minek. Térdre rogytam és csak neztem magam elé. Castiel oda jött és megölelt.
- Addig nem hagylak el ameddig nem mondod hogy szeretsz! - mondta a hajamat simogtva - Még akkor is hogy csak barát ként szeretsz akkor is mond ki! Kérlek!
A pillanatot egy telefon csörgése szakította meg. Castiel hirtelen felugrott és keresni kezdte a hang forrását. Amikor megtalálta csak simán kinyomta.
- Szóljak Rosának hogy rossz állapotban vagy vagy nem kell? - mondta a telefonjába merülve.
Közben én lassan felkeltem és rájöttem hogy tisztáznom kell már most az érzéseimet. Szép kis kezdet mondthatom.
- Castiel, sajnálom de még nem tudok szeretni senkit. Legyünk egyelöre csak barátok. Ismerjük meg egymást jobban és akkor majd megmondom mi lesz... - mondtam a szémebe nézve bocsánat kérö mosollyal.
- Semmi baj, nekem ez is elég még... - mondta kacér mosollyal - Mondjuk öszintén még én sem igazán tudom mit érzek, de egyet igen azt hogy akarlak. Azt akarom hogy csak az enyém legyél! De tudok várni... talán... de majd kiderül. - angyali mosolyt villantott, aminek nem tudtam ellen állni.
Oda mentem hozzá és megöleltem.
- Ameddig nem tudjuk mit érzünk a legnagyobb dolog köztünk legyen csak ennyi - mondtam lassan és óvatosan - Megfelel?  - néztem fel rá.
Ami fogadott azt nem vártam. A szemei öszintén és lágyan csillogtak, mintha élete legszebb dolgát kapta volna most meg. Megdobbant a szívem és elpirultam.
- Asszem jobb lesz ha most megyek, már várnak otthon. - mondta kedvesen,  suliban lévö énjének teljesen az ellentétje ként.
- Rendben akkor majd holnap talizunk a suliban. - mondta zavarosan
- Reggel érted jövök és együtt megyünk, mint barátok!  - kacsintott rám. Felvette a táskáját és elindult az ajtóhoz. Hirtelen vissza fordult és gyanus mosly került az arcára.
- Amúgy hívhatlak én is Nekonak? Vagy maradjak a cicusnál...
- Gonosz!  - kiabáltam rá mint egy durcis kis húg - Inkább a Neko, még a végén valaki megszól hogy cicusnak neveznek - kinyújtottam a nyelvem rá
- Vigyázz mert egyszer még leharapom!
- Na azt már nem! Szia Castiel majd holnap várlak! - nyitottam ki az ajtót neki és kísértem ki.
De a kapunál megtorpantam. Olyan ember állt ott akit soha nem akartam még egyszer látni...

Ismerkedjünk...

- Szia cicus. - mondta egy dallamos hang. Ami szürke szemekhez tartozott. - Nem akarnál inkább mellém ülni? Szívesen leszek a mentorod...
Vissza rántottak a szavai a földre.
-  Ch.. pont te? - mondtam fintorral az arcomon - sajnálom de nem férek el az egód mellett...bocsi.
Láttam a szemén hogy megleptem a válaszommal, de tetszett neki nagyon hogy nem ugrottam a nyakába.
Megfordultam  és leültem.
- Látom megismerted Castielt. Borzalmas egy alak, de Lysander barátja szóval elviselem. - mondta Rosa mosollyal az arcán.
- Még mindig Leighel vagy együtt hogy Lysanderrel lógtok?
- Igen, még bírjuk egymást... - mondta elpirulva - amúgy tudtad hogy Lysnek van zenekara?
- Tényleg? Van gitárosuk? - fellelkesedtem a zenekar hallatán - Szívesen vállalom ezt a feladatot...
- Nem kell még egy! Én már itt vagyok! - mondta Castiel kacéran. - De ha akarsz más feladatot adhatok neked...
Felhúztam az egyik szemöldököm, gondoltam bele megyek a játékba. Kacéran elmosolyodtam.
- Sajna ma csak délután érek rá, de ha jó fiú leszel megtanítalak egy két dologra! - kacsintottam és dobtam neki egy puszit
Láttam hogy meglepődik és nem tud reagálni. Rosa meg csak nevetett mellettem. A kis beszélgetésünket a tanár szakította félbe.
- Most mehettek haza majd holnap folytatjuk a dolgokat!
Ahogy ezt kimondta nyúltam a táskám ért és már ott sem voltam. Az kapuban meg álltam és vártam Rosat. Közben rágyújtottam.
- Ejnye kis cicus! Nem szép dolog ilyet csinálni az iskola területén! - mondta egy ismerős hang
Arrébb léptem egy lépést.
- Már ne vagyok a suli területén. - nyújtottam ki rá a nyelvem és kacsintottam.
Hangosan felnevetett.
 - Merre laksz cica? Ha kell haza viszlek... - kacsintott rám
Ekkor kaptam a végszót...egy SMS-t Rosától...nem jön mehetek egyedül...
- Tuti hogy ellenem  dolgozol és nem vagyok Neko! - mormogtam magamnak - Amúgy arra lakom... - mutattam az irányt.
- Arra megyek én is - mondta kacéran - És mivel Rosa nem jön jöhetsz velem
Megfogta a karom és magával húzott. Nem nagyon tudtam ellenkezni így bele egyeztem. Egész úton hülyültünk és nevettünk. Nem is olyan rossz arc ez a Castiel.
- Én itt lakom - állt meg Castiel hirtelen
- Ln meg itt mellette egyedül. Ha gondolod átugorhatsz néha. Nagyon nem zavarsz majd senkit. - mondtam kedvesen. Amikor ezt kimondtam Castiel újra rángatni kezdett egészen a bejárati ajtómig. Kinyitottam az ajtót gyorsan és behívtam. A cuccaimat ledobtam a kanapéra és elmentem innivaló ért. Amikor vissza értem Castiel konkrétan megtámadott. Elvette a poharakat lerakta gyorsan és a falnak lökött. Lefogta a két kezem és megcsókolt...

A nagy kezdet

Reggel nehezen keltem fel. Kómásan mentem ki a konyhába. Még nagyon üres volt a lakás, szinte víz hangzott az egész hely.
- Kéne vennem egy-két dolgot még hogy ne legyen ilyen elhagyatott ez a hely. - mormogtam magamnak
Lassan felöltöztem és elindultam a suliba. Az utat már többször megjártam, még a nyáron. Csak elő vigyázatosságból. Lassan ballagtam, mert még nagyon sok időm volt.
Ahogy oda értem a kapuhoz elolvastam a suli nevét. "Sweet Amoris".
- Még mindig nem hangzik jól...-elhúztam a szám.
- Maga az új diák igaz, Smeily kisasszony? - kérdezte a hátam mögül egy idős hölgy.
Hirtelen megfordultam, szinte túl hirtelen ugyanis a táskám meglendült velem és majdnem felborítottam egy szőke csajt.
- Bocsánat, igen én vagyok. - mondtam a fejemet vakarva
- Sajnos én nem érek rá,de ajánlom hogy keresse meg a DÖK elnököt, ő majd mindenben segít. A terem nevek az ajtó mellett vannak kiírva, szóval remélem megtalálja. Akkor a viszontlátásra és sok szerencsét. - mondta és megfordult és elment.
- Hát akkor hajrá... - indultam el lassan. Sok embert láttam, szinte mindenkinek más stílusa volt. Egyik furcsább volt mint a másik. Aztán megláttam egy fehér hosszú haj koronát. Már előre féltem. Meg látott és megtámadott.
- Neko úgy hiányoztál! Olyan régen láttalak! Mikor jöttél ide? És hol laksz? Olyan sok mindenről lemaradtunk egymás életéből! Ezt be kell pótolni minél előbb! - mondta a nyakamat szorongatva.
- Nekem is hiányoztál Rosa. De azért levegőt kaphatok? - mondtam fuldokolva.
- Jaj persze! - ugrott el hirtelen. - Amúgy melyik osztályba vagy?
-  1. b - mondtam miután levegőt kaptam - De megkéne keresnem előtte a DÖK elnököt. Tudod hol van?
Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Igen tudom! Képzeld én is abba az osztályba vagyok! - mondta mosolyogva
- Megmutatod hol van?
- Persze gyere! - mondta és elindult ugrálva
Végig mentünk az egész sulin szinte. Mindenki megbámult engem, de főleg egy vörös hajú srác bámult igazán. Elfintorodtam, bár a szeme színe megvadított. Tetszett ez a szürke. Rosa megállt egy ajtó előtt.
- Itt vagyunk! Én most itt hagylak, de foglalok helyet neked órán és megbeszélünk mindent!
- Rendben! - kacsintottam rá és nyitottam be a terembe.
Egy tágas terem volt egy nagy asztallal ami körül székek voltak. Volt egy könyves polc ami előtt háttal állt egy szőke hajú fiú.
- Szia, te vagy a DÖK elnök? - kérdeztem óvatosan
- Jaj, megijesztettél! - ugrott egyet - Amúgy én vagyok igen, a nevem pedig Natalien. Te pedig gondolom az új lány vagy! Meiko igaz?
- Aham
- A papírjaid meg vannak és amúgy minden rendben is van! Szóval nem is kellett volna igazán ide jönnöd. - mondta kedvesen. Amikor rá néztem láttam a csillogó barna szemeit. Egy pillanatra elvarázsoltak, de nem tudom miért.
- Ha szeretnél akkor körbe vezethetlek. - mondta elpirulva
- Emm... nem tudom... mert itt van barátnőm is Rosa... lehet megharagudna ha más vezetne körbe... - mondtam a fejemet vakarva
- Akkor majd találkozunk. Úgy is egy osztályba járunk. - mondta gyengéden elmosolyodva - Annyira örülök hogy megismertelek. - elpirult.
Elmosolyodtam én is.
- Akkor majd talizunk!
Elindultam a terem felé. Amikor beértem mindenki engem bámult.
- Kérem mutatkozzon be. Ha már késett. - mondta a tanárnő szigorúan
- Meiko Smeily vagyok az új lány és bocsánat, de sajna nekem volt elintéznivalóm is...- mondtam elhúzott szájjal fintorogva.
Nem nagyon tetszett a tanárnak, de annyit mondott gyorsan mutatkozzon be és menjen a helyére.
Gyorsan lerendeztem a dolgot és elindultam Rosa felé. Mellette volt egy üres hely lepakoltam gyorsan és amikor leakartam ülni egy szempárral találtam magam szembe. Egy villogó szürke szempárral...

Bemutatkozás

Sziasztok, a nevem Meiko Smeily. 17 éves vagyok és most új életet kezdek. Nem rég jöttem a városba egyedül. A édesanyám sokat dolgozik és sosincs itthon. Édesapám meg 3 éve meghalt egy autóbalesetben. most tehát egyedül költöztem ide, hogy végre minden más legyen.
Amúgy egy szabad stílusu lány vagyok. Sokat hallgatok olyan zenét amit nagyon senki nem ismer. Szeretem a rockos dolgokat és a ruháim 80% ezt tükrözi is. Sose volt senki ki nekem tudott volna parancsolni. Mindig vad voltam és néha félelmetes is, de ez csak a látszat volt.
Mindig hosszú fekete hajam volt, más-más színű tincsekkel. Kontaktlencsét használva mindig fekete vagy kék szemszínt varázsoltam magamnak, sose szerettem az eredeti színét... ami csoki barna volt....
A jegyeim mindig jók voltak, szóval a suli váltás nem lesz probléma...

Szeretnék mindent újra kezdeni és most végre kaptam lehetőséget is... Most minden megváltozik...