Talán vége lesz?...

Nem juttotam szavakhoz, csak ennyi jött ki belölem. Szavak nélkül tátogtam, míg ö csak nézett és kerek szemekkel vizslatott.
- Te amugy kije vagy? - kérdezte ö szúrós szemekkel.
Nem mondtam semmit berohantam felvettem minden cuccom.
- Majd jövök várd meg bent Casdtielt nyugodtan - mondtam majd rohantam ahogy csak tudtam.
Lehajtott fejjel rohantam. Az arcom fázott már a sok sírástól. Csak rohantam, rohantam és rohantam.

Egészen addig míg neki nem mentem valakinek vagy valaminek. Akkorát koppantam hogy elájultam.
Amikor felébredtem egy ismeretlen lakásban voltam. Ahogy felültem elkezdtem szédülni.
- Nem kéne annyira sietni cicus. - mondta Viktor ahogy kijött a konyhából egy zacskó jéggel
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem értetlenül
- Nekem jöttél az utcán, majd elájultál és idehoztalak hozzám. Nem akartam Castiel felhívni mivel sírva menekültél, gondoltam jobb ha nem viszlek haza és nem szólok neki sem. - mondta egyszuszra Viktor, majd a fejemhez nyomta a jeget.
- Au! - szisszetem fel
- Bocsánat - mondta majd nekem adta a jeget inkább - Amugy miért sírtál?
- Megjelent nálunk Castiel barátnöje, legalább is azt mondta hogy az - mondtam majd vissza döltem inkább a kanapéra.
- Kedves... - mondta Viktor és leült mellém
- Lehet egy kérésem?
- Neked bármit! - mondta miközben felcsillant a szeme
- Maradhatok pár napig? Nem tudom mit csináljak most Castielel, szóval kéne egy kis nyugalom meg gondolkodás... Ha érted mire gondolok... - mondtam zavarban
- Ha neked ez igy jó akkor természetesen maradhatsz. - mondta Viktor mosolyogva - De azt nem garantálom hogy nem teszek semmit. - mondta majd kiöltötte rám a nyelvét
- Nagyon vicces! - mondtam nevetve és hozzá vágtam a párnát, amin feküdtem. Egy ideig nevettünk, majd a telefonom rezgése zavart meg minket. Elö kutattam, Castiel volt az. Nem vettem fel. Viktor viszont kikapta a kezemböl és felvette.
- Igen - mondta a telefonba
- Viktor add vissza kérlek! - mondtam halkan
- Ne haragudj de nem fogom hagyni hogy tönkre tedd magad egy ilyen kis rohadék miatt! - mondta Viktor miközben eltakarta a telefont, hogy Castiel ne halljon semmit.
- Itt van velem, de nem megy vissza. - közölte Viktor a telefonba ridegen
Viktor rám nézett majd kiment a konyhába és becsukta maga mögött az ajtót hogy ne tudjak utána menni. 30 perc  múlva jött vissza, de nem volt hajlandó semmit sem mondani. Csak a kezembe nyomta a telefont, majd megfogta a csuklóm és elkezdett maga után húzni. Egy parkig mentünk így, ahol ott volt Castiel és az a lány. Vissza akartam fordulni és menekülni, nem is akartam öket látni, de Viktor nem engedett.
- Akkor most magyarázd el neki is! - kiabálta Viktor - Ès mondj egy okot hogy ne vegyem el töled most!
Castiel csak nézett haragosan. Ekkor vettem észre hogy Viktor az ujjait összefonta ez enyémekkel. Elrántottam a kezem. Castiel mély levegöt vett, maga elé lökte a lányt és elkezdte mondani...

Hogy mi?

Az ajtón egy csaj rontott be, akit Castiel a villám sebességével tüntetett is el. Csak értelenül bámultam után, fogalmam sem volt hogy mi van.
Amikor Castiel vissza ért nagyon mérgesnek látszott. Nem kérdeztem semmit, csak fogtam magam és ott hagytam. Elmentem és bezárkóztam a fürdöbe, nem nagyon akartam hallani ki volt az a csaj mert ha Castielröl volt szó túl sok minden szóba jöhetett. Elöször leakartam nyugodni aztán megkérdezni, sokáig csak álltam a fürdöben és csak néztem magam elé.
Egyszer csak valaki kiakarta nyitni az ajtó. Amikor nem nyílott kopogni kezdett.
- Neko, szeretnék veled beszélni. - mondta lágyan Castiel
Kinyitottam az ajtót de nem engedtem be. Csak megálltam az ajtóban és hallgattam.
- Mondd - mondtam érzelem mentesen
Közelebb lépett és megakart csókolni, de elhajoltam. Most valahogy jobban érdekelt a magyarázata.
- Ki volt a csaj? - mondtam ridegen
- Ne haragudj, egy senki volt. Egy senki a múltból. Nem tudom hogy talált meg, de semmi fontos nincs már köztünk. Söt nem is volt. Nem tudom mit akart csak elhajtottam. Sajnálom, kérlek higgy nekem, megígértem hogy téged szeretlek, és ehez tartom is magam! NIncs még egy lány akit ilyen gyorsan megszerettem volna ennyire! Te vagy a mindenem! Kérlek higgy nekem. - mondta szinte könyörögve.
Sose hittem volna hogy ennyire fél hogy elveszít. Sajnáltam hogy ilyen voltam vele. Közelebb mentem hozzá és megöleltem. Megsimogattam az arcát.
- Szeretlek, de tudom milyen a múltad és félek hogy egyszer egy exed megint feltünik és megint minden rosszra akar fordulni., csak félek. Meg egy kicsit féltékeny is vagyok. - mondtam kicsit zavarban.
- Szeretlek, csak ezzel foglalkozz és csak velem legyél! Csak engem láss, csak engem hallj, csak az enyém legyél! - mondta majd megcsókolt.
Castiel közelsége valahogy mindig megnyugtatott, de most valahogy túl feszült volt Castiel ahoz hogy gondolkodás nélkül mindent elhiggyek neki. Valami zavart még, de inkább nem szóltam.
Castiel elment fürdeni addig én az ágyon fekve gondolkodtam.

Másnap amikor felketem lassan mentem fürdeni és enni. Ugy éreztem ma nem érdekel majd senki és semmi, rosszul voltam kicsit fájt a fejem és kavargott a gyomrom is. Röviden minden bajom volt. Castiel suliba volt, és megígérte nekem hogy amint tud haza jön, de lógni nem fog, csak miattam, hogy tudjam mi a házi meg ilyenek. Nagyon aranyos volt. A reggelimet az asztalon hagyta egy rózsa csokor mellett.

- Bolond - suttogtam magamnak, a vázában egy csokor kék rózsa volt. Pontosan 13 szál és az illatuk, mennyei volt. A reggelimet gyorsan megettem ami szintén nagyon finom volt.

- Még jó hogy amikor ide jött azt mondta nem tud fözni és nem ért semmihez csak a gitárokhoz. - mosolyogtam és beszélgettem magammal.

Leültem utána filmezni. Bár a film nagyon nem érdekelt inkább csak gondolkodtam hogy mi is van. HIányzik Castiel és nagyon szeretem, de valami nagyon zavar azzal a lánnyal kapcsolatban. Valmai nem stimmelt amit Castiel nem akart elmondani. Csak nem értettem hiszen azt mondja hogy szeret akkor mmiért nem mondd nekem igazat. Vagy csak én reagálom túl a dolgokat. Mondjuk igazábol az utobbi idöben nekem kéne tepernem hiszen amennyi exem eddig feltünt és hisztizett. Csoda hogy Castiel velem van és bírja még.

- Nem szabad kételkednem! Biztosan szeret és én vagyok neki az egyetlen! - mondtam ki hangosan és jobban is éreztem magam.

Ahogy ezt kimondtam, elkezdett csörögni a telefonom. Viktor volt az. Nem tudtam felvegyem e vagy sem. Vettem egy mély levegöt és felvettem.

- Igen? - mondtam hidegen

- Szia Neko, hogy vagy? - mondta kicsit szomorkásan - Hallottam Castieltöl hogy tegnap meglettél és hogy nem lett semmi bajod.

- Igen, de ezt nem neked köszönhetem.

- Tudom és sajnálom, nem én voltam aki plakátolt söt tudom is hogy ki volt. Eltudok mondani mindent. - könyörgött nekem

- Rendben mondd! - mondtam idegesen

- Amber egyik barátnöjével kikezdtem, Linnel és hát, amikor megtudta hogy nem akarok vele lenni bosszút akart állni, ekkor mondta neki Amber hogy te vagy nekem a legfontosabb és most amugy is labilis vagy szóval mi lenne ha vele tennének próbát, és akkor találtak egy képet rólunk a neten, még a régi suli honlapján volt fennt. Sajnálom de tényleg hogy ez lett a vége. De elrendeztem mindent,sajnálom szeretlek. Mindent megteszek hogy újra higgy nekem és elfogadj engem! - mondta majd lerakta a telefont mielött mondhattam volna valamit is.

Ahogy lerakta kopogtak az ajtón. Gyorsan mentem kinyitni hát ha Castiel lesz az vagy valaki meglátogat. De nem, egy lány volt, még hozzá az a lány aki tegnap volt itt. 

Hosszú vörös haja volt, démoni vörös szemek, telet ajkak, nagy mellek, fehér bör és törékeny alkat. Helyböl magamhoz hasonltottam, ami nem tetszett benne az csak a szeme és a haja volt a többit azt rajtam is meglehetett találni. Bár nem voltam megelégedve sose magammal, most mégis örültem annak ahogy kinéztem.

- Ki vagy? - mondtam haragosan

- Szia, én Castiel barátnöje vagyok!A nevem Carol. Nem tudod hol van? Azt mondta majd valamikor itt talizunk a környéken. Már hiányzik. - mondta és közben pláza cicásat játszott.

- Hogy mi?!?! 

Szereplök...fixen...

Gondoltam segítség ként kirakom a szereplöket...vagy is a fö szereplöket...

Elöször a lányok...

A Fö szereplö ugye Neko akinek hosszú fekete haja van és barna szeme de mindig kontaklencsét hord ezért tenger kék szemi vannak.

Nagyon szabad stílusu, kicsit más gondolkodás, vad személyisége van. Nem szereti ha irányítják, ezért költözött el otthonrol is.

Barátnöi...

Meiko akit húga ként szeret és mindent megtesz érte. Nagyon gyerekes stílusu, túl szerelmes túl dramatizálós típus. Aranyos de néha nagyon idegesítö lány.

Kim

Egy furcsa, laza lány. Kicsit fiús, szereti a motorokat, illetve a művészeteket és a kézművességet. Élénk, őszinte karakter, de nem jó ötlet, ha felidegesíted.

Hajszín: fekete

Szemszín: zöld

Melody

Egy csendes és szorgalmas lány. Szeret sütni és zongorázni. Szereti a poénokat is. Nagyon kedvesen viselkedik a karaktereddel. A diáktanács tagja, jó viszonyban van Nataniellel is.

Hajszín: barna

Szemszín: kék

Viola

Egy csendes lány, akit vagy rajzgyűjtővel, vagy párnával a kezében láthatsz. Van egy plüssjátéka, amit mindig magával hord. Gyakran álmodozik

Hajszín: lila

Szemszín: szürke

Peggy

Az iskolaújság riportere és cikkírója. Nagyon szereti ezt a munkát, ezért állandóan nála van egy mikrofon és egy magnetofon. Könnyen megsértődik - de meg is bocsát, ha valami jó sztorit tudsz neki mondani. Gyakran benéz a tanáriba is, hogy kiderítse a legfrissebb híreket. 

Hajszín: sötétlila/lilásfekete

Szemszín: kék

Rosa

Kicsit szétszórt. Leigh a barátja. Ettől függetlenül kedves lány, a későbbiek során lesz egy cselekedete, ami neked is jól fog jönni. Csak nehogy lenyúld a pasiját (vagy legalábbis ne próbálkozz meg vele), mert sokáig fog rád ezért haragudni! 

Amúgy egy igen titokzatos lány jelenleg. 

Hajszín: fehér

Szemszín: arany

Az udvaron és a lépcsőházba találkozhatsz vele.

Szereti: a barátját, a segítőkészséget, az őszinte, kedves embereket

Nem szereti: ha összevesznek a barátjával, ha valaki megpróbálja lenyúlni a pasiját

Iris

Egy kedves, visszahúzódó lány. A suli énekkarába jár, sokszor segít neked az epizódok folyamán. Barátságos, talán egy kicsit unalmas. Mindenesetre megbízható lány.

Hajszín: vörös

Szemszín: kék

Az osztályteremben, a folyosón és a lépcsőházban találkozhatsz vele.

Szereti: a zenét

Nem szereti: Ambert és csatlósait

ÈS akkor a fiúk...

Natalien

A DÖK-elnök. Segítőkész, komoly, kedves fiú. Van egy kis stréber beütése, mert sokszor van a Dök-irodában, és rengeteg papírmunkája van miatta, így a humorérzéke egy kicsit megkopott.

Van egy húga, Amber, akivel nem jön ki annyira jól, főképp gyerekkorukban sokat veszekedtek.

Nem jön ki jól Castiellel egy lány, Deborah miatt.

Hajszín: szőke

Szemszín: sárgásbarna/aranyszínű/világosbarna

Leggyakrabban a DÖK-teremben fordul elő, de a folyosón is találkozhatsz vele, illetve egyszer-kétszer az osztályteremben is felbukkan.

Castiel

A suli rosszfiúja. Szeret lógni, zenét hallgatni (főképp a rockzenét kedveli), és morcosan sétálgatni az udvaron. Nehéz vele megtalálni a közös hangot, de ha sikerül, egy jó barátra tehetsz szert.

Van egy kutyája, Démon. Egy bandában játszik.

Deborah volt az exe.

Hajszín: eredetileg fekete, most vörös

Szemszín: barna

 Dake

 Meiko barátja. Együtt laknak. Mindenkire ráhajt, de valójában nem csal meg senkit. Imád szörfözni és rajong a tenger ért. Meikoval több éve vannak együtt, eddig messze voltak egymástól, de most hogy van Dakenek lakása már összeköltöztek.

Viktor

Neko exe, aki sosem akarja feladni. Minden áron Nekot akarja. Castielel haragban állnak. Vad személyiség. Motorozik és nem éppen a legjobb arc a suliban. Helyes ezért nagyon sok lány szerelmes belé. Nagyon szerelmes Nekoba és sose akarja elveszíteni ezért is jött vissza.

 Leigh

Lysander bátyja. Ő is eléggé szótlan. Otthagyta a gimnáziumot, hogy a szenvedélyének éljen: a divatnak és ruhatervezésnek. A várisbeli butik vezetője. Rosalya a barátnője

Hajszín: fekete

Szemszín: sötétbarna

 Lysandre

Egy csendes, rejtélyes srác, Nem könnyű megtalálni vele a közös hangot, mert elég szótlan, magáról keveset árul el. 

Van egy testvére, Leigh.

Hajszín: világosszürke/fehér

Szemszín: bal szeme zöld, jobb szeme aranybarna

Szereti: a viktoriánus divatot, az őszinteséget

Nem szereti: az előítéleteket, a hazugságot

Csillagjegye: Skorpió

 Alexy

Armin iker testvére jóban van Nekoval. Sokszor mennek együtt vásárloni és sokat beszélgetnek a suliban is. Nagyon kedves és aranyos személyiség.

 Armin

Neko fogadott bátya és exe is. Szerelmes még Nekoba, de nem akarja elveszíteni ezért titkolja. Sokszor beszélget Castielel és a többiekkel. Számitógép mániás és nagyon szereti a pc és psp játékokat.

Kedves, aranyos, figyelmes személyiség akibe sok lány szerelmes.

Viktor...

Castiel  haragosan rávetette magát Viktorra és elkezdte ütlegelni. Mintha valami örült lett volna alig tudta Armin leszedni Viktorról. 

Viktorrank vérzett az orra, a szája és egy kicsit az arca is megkarcolódott. Öszintén nem sajnáltam hiszen megérdemelte. Sose akartam vissza menni hozzá, de amikor megcsókolt valami más volt mint Castielnél, de nem volt rossz. Ismertem a csókját és tudtam milyen. De valahogy ez most más volt. A kezem az ajkaimhoz emeltem és csak vissza gondoltam az akkori csókjaira és a mostaniakra. Miközben ök egymást szidták szavakban.

Amikor felnéztem Alexy és Armin fogta le Castielt, Viktor pedig a sebeit kezdte el vizsgálni.

- Tünj innen Viktor és vissza se gyere! - kiabáltam rá, haragos arccal

- Csak akkor megyek ha megígérde hogy még láthatlak és egyszer majd megint az enyém lesze! Valld be akkor is a sex az velem jobb és vadabb volt! - mondta majd kacsintott és elindult kifelé - Te pedig felejsd el hogy hagyom majd hogy Neko a tiéd legyen! Vissza fogom szerezni az életem árán is. - mondta majd csak csattant utána és a bátyáim után az ajtó.

Oda siettem Castielhez aki haragosan méregetett engem. Arminék gyorsan leléptek, mielött ök is belekeveredtek volna.

- Honnan ismered? Vagy mi történt közetetek? MOst mondd el azonnal az egészet! - kiabálta Castiel a földön ülve

- Nem volt sok minden... - kezdtem sóhajtva - Ö volt akkoriban a suliban a király srác mindenki szerelmes volt belé és mindenki öt akarta, de engem valahogy hidegen hagyott. Rossz fiú volt én meg rossz lány tehát nem passzoltunk össze. Legalábbis akkor igy gondoltuk. Aztán egy nap találkoztam vele egy kávézóban, ahol be volt öltözve, valami féle cosplay volt rajta és ott melózott. Meghívtam egy üdítöre és beszélgettünk akkor közel kerültünk egymáshoz. Majd aznap este feljött hozzánk és vele vesztettem el. Akkor minden szép volt évekig együtt voltunk, de egy nap eltünt. Szó nélkül. Csak egy kis üzenet maradt töle még vissza jövök de most vége. Azóta nem is halottam róla, mintha meghalt volna. De egy idö után már nem is érdekelt. Tovább léptem és minden ment tovább. Sose hittem volna hogy vissza jön és ilyen lesz. Régen sem volt másabb de sose hittem volna hogy nem változik ennyi év után sem. De mielött kombinálni kezdenél kérlek hallgass meg öszintén és figyelj rám. Téged szeretlek most és mind örökre! Ö amit tett velem sose bocsátom meg és sose tudna olyat  teni hogy ne téged szeresselek ezek után. Szeretlek csak ez legyen a fontos. - mondtam és megöleltem.

Arra a napra minden katasztrófa volt. Castiel ugyan megnyugodott és csak velem törödött valami még is zavart.
Másnap reggel elkísértem Castielt a suliba bár nekem nem kellett még mennem, még elvoltam tiltva 1 hónapig. A kapuban viszont megtorpantam. Az egész iskola az én képemmel volt tele amin Viktorral még régen pózoltam. Nagyon megilyedtem. Mindenki rólam sugdolózott és kinevetett. Összeestem és a fülemet fogva zokogni kezdtem. Castiel legugolt mellél és átölelt. Èreztem a védelmét, de akkor is valami fájt belül nagyon. Viktor sétált elém és bocsánat kérö szemekkel nézett rám mintha semmit nem tett volna.
- Sajnálom, higgy nekem Vad macska nem én tettem. Kérlek csak most az egyszer hidd el. - mondta és át akart ölelni.
Castiel a vad macska szó hallatán már támadni akart de nem mert engem egyedül hagyni. Nemszóltam semmit felálltam és elrohantam. Nem tudom merre mentem nem tudtam mit csináljak csak szaladtam és szaladtam. Féltem, reszkettem. Egyedül maradtam. Nem tudtam Castiel velem marad nem tudtam Viktor mit akarhat, nem tudtam ki tette ezt velem, nem tudtam semmit. Csak mentem és sírtam. Végül egy parkhoz értem, ami nem a diák park volt. Nem tudtam hol vagyok, csak oda mentem egy padhoz és szinte rá estem a padra.

Castiel szemszöge...

Ahogy Neko elrohant utána akartam menni. De mire észbe kaptam már nem láttam merre ment. 

- Ha miattad baja esik nem bocsátok meg neked sosem! Tudom hogy mi volt közetetek és azt is tudom hogy én tettem jóvá a te szarodat is! Szóval tisztulj ki és kopj le a csajomról! - kiabáltam Viktorra miközben az ingjébe kapaszkodtam a nyakánál.

. Nem lesz baja, nem hagyom! Ö az enyém lesz és senki másé! Tudom milyen hibákat tetem Nekoval kapcsolatban és azt is tudom hogy még szeret hiszen ha nem igy lenne nem éreztem volna a csókjában a régi elfojtott énjét. A haragos sexy énjét amit csak én ismerek! Nem engedem hogy veled legyen! - kiabálta vissza Viktor és elütötte Castiel kezét. 

Ahogy egymással szemben álltak mind ketten mások voltak olyanok voltak mintha nem is önmaguk lettek volna. Mindenki elképzelte öket és valahogy mindenkinek majd nem ugyan az ugrott be. Castiel olyan volt mint egy vérengzö kalóz, Viktor pedig egy titkos vérengzö gyilkosra hasonlított. Olyan volt mintha most kezdödött volna el csak igazán a harcuk.

Neko szemszöge...

Castiel rohant velem szembe amikor haza felé indultam bár fogalmam sem volt hol voltam. Àtölelt és éreztem a fájdalmát nem akartam bántani, de a veszekedéseik és a sulis dolgok megviseltek, de igy hogy Castiel  itt volt minden jobb lett. Viktorrol hallani sem akartam többet de tudtam hogy nem lesz ilyen hamar vége és hogy nem fog leszálni rólunk ilyen könnyen. Ismerem és tudom milyen. De reméltem minden jobb lesz és Viktor végre eltünik.

Castielel lassan ballagtunk haza.

Ahogy átléptem a küszöbött mindent töröltem a memoriámból és csak Castielt figyeltem. 

- Szeretlek - mondta Castiel majd átölelt és megcsókolt. Hevesen kezdtük csókolni egymást. Majd az ágyban kötöttünk ki. Minde ketten ugy tettünk mintha semmi sem történt volna, mintha minden a régi lenne, szerettük egymást és csak ez volt a fontos. Egészen addig ameddig a romantikánkat nem zavarta meg valaki...

Baj lesz...

Neko szemszöge...

Reggel Castiel fogadott reggelivel és egy kellemes forró csókkal ébresztett.

- Szerelmem van egy rossz hírem, ma suliba kell mennem és bent is kell maradnom. - mondta Castiel bün bánóan. - Meg kell szerveznünk a bulidat, szóval sajna maradnom kell, de cserébemegkértem valakit hogy veled legyen ha nem baj.

- Az attól függ hogy ki az. - mondtam mosolyogva, a reggelimet fogyasztva.

- Armin és Alexy megígérték hogy átjönnek, egy kcsit szórakoztatni, bár nem nagyon tetszik Armin miatt, de legyen. - mondta kicsit elhúzva a száját - Csak miattad megbízom benned.
- Szeretlek és nem kell aggódnod Armin miatt! - mondtam és nyomtam egy csókot az arcára.

- Szeretlek, de most siatnem kell - mondta majd nyomott egy forró hosszú csókot a számra és lassan elindult.
Megfogtam a tálcámat és lassan lesétáltam a konyhába, mire leértem addigra Alexy már velem szembe rohant. Kikapta a kezemböl a tálcát és elkezdett ölelgetni és rángatni mintha valami baba lennék. Armin csak mosolygott a háttérben.
- Mit csinálunk ma? Mit csinálunk ma? - mondta Alexy mintha egy kis kutya lenne, úgy ugrálva.
- Hé Alexy, nyugi. - mondta lazán Armin - Nekonak pihenni kell még, szóval ne tervezz semmi nagy dolgot.
- Mit szolsz egy kis tvzhez utána pedig egy kis séta, majd esetleg fözhetnénk valamit együtt. - mondtam mosolyogva
- Az nem fog menni én csak 2 óráig vagyok itt Armin marad végig, de én cak keveset tudok itt maradni, szóval lehetne hogy elöbb fözünk utána meg esetleg tvzünk, ha tudok maradni addig! Na létszi! - könyörgött Alexy kis kutya szemekkel.
- Legyen! D akkor választd ki gyorsan mit szeretnél! - mondtam nevetve
- Juhééé! - mondta Alexy és vidáman felugrott, majd beszaladt a konyhába.
Arminnal összenéztünk és elkezdtünk nevetni, de valami furcsa volt Arminban. Olyan más volt és kicsit zavarban is volt. De mind1, megígérzem Castielnek hogy nem lesz semmi. És ehez tartom is magam. Én csak Castilé vagyok senki másé! Ekkor Armin közelebb lépett és megakart ölelni. Vészesen lépkedtem hátra felé, amikor is csöngettek. Mire észbe kaptunk az ajtó már nyitódott is és 3 ember rohant be rajta.

- Hugica!!! - kiabálta egyszerre Alec és Alex az iker bátyáim. Akikel azóta nem találkoztam és beszéltem mióta leléptem otthonról. Nagyon nem hiányoztak, szeretem őket de anya mindig hozzájuk hasonlított mintha mindig olyannak kellett volna lennem mint ők. Alex menő grafikus lett, Alec pedig remek informatikus. De igazából ami még jobban zavart az Viktor volt. Ő volt a harmadik személy aki be lépett az ajtón. Köszönés nélkül oda sétált hozzám, megfogta a kezem és elrángatott.

- Jegyezd meg szép fiú, Neko örökre az enyém! Nem adom senkinek! Most hogy vissza tértem már nem adom senkinek! - mondta Viktor miközben fenyegető lépteket tett Armin felé.

- Hé! Állj le Viktor, 10 éve nem láttalak most meg itt adod a hős szerelmest? Na ne már, ha annyira szerettél volna akkor nem tüntél volna el olyan hirtelen! Tünj el és vissza se gyere! - mondtam és Armin elé léptem.

- Csak nem ő az új pasid? - mondta haragosan - Ilyen nyápicok kellenek neked? Emlékszem milyen vadóc voltál mindig, mint a verekedésben, mint az ágyban, cicus vald be még csak ki sem tudtak elégíteni az ilyen alakok, mondd csak ki! Csak én tudtalak rendesen kielégíteno! Én kellek neked a legjobban! Velem akartad a legjobban a sexet a motorozást és minden mást! Hagyd ezeket a hülye nyápicokat! Mmost hogy már itt vagyok nem kell neked senki más csak én! Szeretlek cicus és nem fogom hagyni hogy másé légy! Megértetted? - mondta nekem miközben Armint szemlélte

- Egy nem Armin a pasim! Kettő majd én tudom ki kell nekem és ne oktass ki! - mondtam agresszívan. 

- Akkor meg ki az a ficsúr? - kérdezte perverz mosolyal - Amikor ilyen vagy szívem mindig beindítasz! -  mondta és elkezdett ölelgetni és simogatni.

- Én vagyok az paraszt és Neko az enyém! - lépett be Castiel a lakásba - Itt lakom Nekoval és mindent megadok neki amit csak tudok! És én valóban szeretem!

Egy ideig csak méregették egymást, de nem léptek se közelebb se távolabb. Csak figyelték egymást és szinte majd nem gyilkoltak a szemükkel. A szemükkel gyilkolták egymást majd Viktor megszólalt.

- Ha annyira a tiéd akkor ezt figyeld! - mondta Viktor és magához rántva megcsókolt...

Ken...

Neko szemszöge....

Másnap reggel Castiel nélkül keltem. Az éjjeli szekrényen hagyott üzenetet.

Elmentem suliba, szerelmem, mivel te még nem jöhetsz így majd sietek hozzád vissza. 
Suli után hozok haza majd kaját is, úgy hogy nem kell sokat főznöd. Pihenj és vigyáz magadra.
Szeretlek! Sietek haza!
                                               Puszi Castiel
                           P.S. I Love You! 
                          Lesz majd egy jó hírem is! Ezer csók!

Amint elolvastam szinte verni kezdték az ajtót.
- Megyek! - kiabáltam és siettem az ajtóhoz, miközben felvettem valamit.
Amikor kinyitottam Kenbe és Arminba ütköztem.
- Hellóka kis beteg! - mondta Ken perverz mosollyal. Végig mért rendesen szinte minden pontom megbámolta, álcázás nélkül, majd csak fütyült egyet.
- Szia Ken bocsi de nálam ez nem jön be még akkor sem ha nagyon sexy a mosolyod és cuki is vagy! - kacsintottam - Èn már stoppolt vagyok Castiel számára.
- Majd meglátjuk... - suttogta szinte komoran
Nem nagyon értettem mit akar ezzel de nem is firtattam inkább hiszen Armin is itt van.
- Szia hoztunk ajándékot! - mondta sebesen Armin és a kezembe nyomott egy nyuszit. - Csak hogy ne legyél egyedül az ilyen napokon. Mit mondott a doki mikor jöhetsz újra?
- Jaj de cuki! Köszönöm!  - és nyomtam Armin arcára egy puszit - Nem tudom még sajna.
- Hé velem mi lesz!? - kiabált Ken
- Na jó gyere ide! - mondtam nevetve és nyomni akartam egy puszit az arcára de elfordította a fejét és szájra ment. Hirtelen Armin rántott el töle mert én totál lefagytam.
- Mit csinálsz Castiel ki fog nyírni! - mondta Armin.
- Nem csak fog! - kiabálta Castiel a kapuból
- Nem érdemled meg öt! Te egy senki ficsúr vagy! Nem fer hogy Neko a tiéd! Meg fogom szerezni magamnak és nem fogom hagyni hogy öt is úgy összetörd mint a többi kis hülye libát akivel jártál! - kiabálta Ken helyböl ahogy meglátta - Neko szeretlek tiszta szívemböl! Kérlek válasz engem ehelyett a ficsúr helyett!
- Ken te nem vagy százas... - mondta Armin a fejét rázva
- Neko beteg segítség kell neki és te ezt nem tudod megadni neki! Egy béna vagy aki nem tud semmit! Nem érdemled meg Nekot! Csak én érdemlem meg! Mióta ismerem szeretem! Nekem lehet rá egyedül szükségem neked nem! - hisztizett Ken
Amikor ezt meghallottam kattant egyet az a agyam. Az újjaim kiroppantottam és lendítettem a kezem és lendületböl arcon vágtam Kent ököllel. Hirtelen meghátrált. Ekkor Castiel akarta megütni de nem hagytam és megfogtam a kezét.

- Hagy rám majd én megmutatom mi is az igazság... - mondtam sötét szinte démoni hangon, örült tekintettel.
Nem akartam Kent bántani, de sose tűrtem ha valaki felettem ítélkezett és birtokolni akart. Nem szeretem az ilyen embereket, ezért költöztem el otthonról és ezért nem tartom sok mindenkivel a kapcsolatot.
Nem szeretem az akaratos makacs embereket, vagy is inkább az olyan embereket akik irányítani akarnak.
Ken elvetette a sulykot, tudom hogy szeret ezt mindig is éreztem de ez nem jelenti azt hogy dönthet az érzéseimmel kapcsolatban és tudhatja mit akarok és megmondhatja mit tegyek.
- Ken tünj el és vissza se gyere... Egy gyáva féreg vagy aki csak menekül. Parancsolni akarsz és megakarsz kapni mindent ami másé! - mondtam lassan és gyilkosan - Minden ami olyan emberhez tartozik aki feletted áll vagy jobb mint te, sikeresebb, helyesebb vagy jobb mint te felül akarod múlni! Azt hittem ismerlek de most már kétlem, menj és sose gyere vissza! - mondtam majd megfordultam és elakartam indulni, de megragadta a karom.

Hirtelen vissza rántott.

- Nem mondok le rólad! Tudtam hogy ilyen leszel ha ezt mondom! Ès ezt akartam elérni hiszen nekem így kellesz ahogy vagy! Ilyen harciasan! Tényleg szeretlek és nem fogom feladni! - mondta majd megpuszilta a nyuszim orrát.

Értetlenül néztem rá, de leráztam magamról a kezét és Castiel karjaiba menekültem. Nem mondtam semmit csak Castielt öleltem bocsánat kérön.

- Tünj innen nagyképüség! - kiabált Castiel

Ken megadóan elsétált, de elötte suttogott még valamit Castiel fülébe. Armin bocsánat kérön nézett rám. 

- Nem hittem hogy ez lesz, hiszen amikor elindultunk megígérte hogy visszafogja magát. Sajnálom, nem lett volna szabad ide hoznom. Az én hibám az egész, Castiel ne Nekot okold, majd az egész az én és Ken hibája. Sajnálom tényleg! Most inkább megyek, nem akarom mégjobban eláztatni magam. Ne haragudjatok majd kérlek. - mondta sajnálkozva Armin és menni akart

- Armin... - mondta Castiel - Te jó fej vagy és sose haragszom meg addig rád, míg Nekonak az arcára mosolyt csalsz addig nekem is haver vagy! De Kent ne merd többet ide hozni különben szét verem! Ès a csókot ne mond majd el senkinek, nem szeretnék bajt belöle. - mondta és olyat tett amit nem gondoltam volna. Rá mosolygott Arminra és átölelte a vállát.

Armin elöször lefagyott majd vissza mosolygott és bólintott, majd elindult.

- Sajnálom Castiel... - mondtam amikor már Armin eltünt a ház elöl.

- Tényleg megilyesztesz néha! Soha többet ne hagyd hogy más csókoljon! Csak ez enyém vagy most! Megígéred nekem hogy csak én érhetek így hozzád? - mondta Castiel a hajamba temetve arcát

- Csak a tiéd örökre... - suttogtam a fülébe - Mi lenne ha a mait elfelejtenénk és végleg törölnénk?

- Rendben! Akkor menjük enni valahova! - mondta Castiel kisit vidámabb hangon, de egy dolgot valahogy éreztem mostantól óvatosnak kell lennem, ha azt akarom hogy Castiel velem mradjon többet nem szabad ilyennek történnie.

Hirtelen szédülni kezdtem, lassan elkezdtem össze zuhanni. Castiel hangja volt az utolsó amire emlékeztem.

Castiel szemszöge...

- Neko! MI történt? Neko! Hallasz engem? - ahogy össze esett hirtelen felkaptam és az ágyba vittem, csak kiabáltam és kiabáltam hozzá.

Lassan nyitotta ki a szemét.

- Asszem sok volt ma már a feszültség jobb ha pihensz inkább, nem szeretném ha nagyobb bajod lenne! - mondtam majd betakartam és melléfeküdtem.

- Castiel kérlek hoznál nekem valamit inni? - mondta elhaló hangon. Közben hozzám bújt és nem tudtam neki nemet mondani. 

- Persze szerelmem - mondtam - Mindjárt hozok inni is meg enni is drága! - felugrottam és leszaladtam. Gyorsan felpakoltam, vittem fel makarónit amit hoztam Lystöl és egy kis szörpöt, mert talán nem lenne most jó a kóla.

Mire felértem már Neko az ágyon ült és tvzet. 

- Itt van edd meg mindet! - mondtam neki mosolyogva és nyomtam egy puszit a homlokára. - Szeretlek! 

Elkezdett lassan falatozni majd kóstolgatni kezdte a szörpöt is elöször nem nagyon tetszett az íze, de aztán gyorsan lehúzta. Nem sokat evett, aztán félre tolta.
- Finom volt, de a kórházi koszt óta nem nagyon tudok enni, finomat föztél tényleg. Sajnálom de ígérem holnap megeszem. - mondta majd mosolygott és már jobban is nézett ki.
- nem én föztem cicus, hanem Lys csak hogy jobban legyél. De ajánlom hogy holnap megedd mert holnap jön át és ha nem eszed meg engem megölnek. - mondtam a fejemet vakarva.
- Rendben van! - mondta és mosolyogva kiöltötte rám a nyelvét.
- Amugy mit szólnál hogy ha valamikor jövö héten amikor jobban vagy csinálnánk egy kisebb bulit szülinapodra? - mondtam lassan
- Hm... - mondta és a fejét vakarta - Nem is tudom...szerintem mehet olyan hétvége felé de nem tudom majd meglátjuk.  - mondta mosolyogva - Nem is tudtam hogy ilyen figyelmes vagy!
- Veled ez természetes! - mondtam és szájon csókoltam.
Bebújtam mellé az ágyba és együtt néztük tovább a tvt, addig ameddig Neko el nem aludt. Lassan bebújtunk a takaró alá, én még nem aludtam de Neko szuszogása nagyon megnyugtatott, bár a gondolataimba valahogy megint Ken és a monológja kezdett el járni.
- Nekem csak te kellesz Castiel, csak téged szeretlek.... - szólalt meg álmában Neko mintha tudta volna mire gondolok és nyugtatni szeretett volna. - Szeretlek! - mondta majd a fejét a mellkasomra hajtotta és így aludt tovább.
- Rendben, megértettem... mondtam majd nyomtam egy csókot a feje tetejére és magamhoz öleltem.
Végül engem is elnyomott az álom...

Ùjra együtt... (18+++)

Castiel szemszög...

Reggeln a növér ébresztett hogy Neko haza mehet de nagyon vigyázni kell magára. Suliba is jöhetett aminek én nem annyira örültem de a dokival nem ellenkezhettem nagyon. Mindent szépen összepakoltunk és lassan elindultunk haza felé, lassan sétáltunk és élveztük hogy egymás karjaiban lehetünk újra. Amikor haza értünk, Neko valahogy furcsa lett.
Ahogy becsuktam az ajtót hirtelen megcsókolt és a keze elkezdett kalandozni a testemen. Furcsa volt mert eddig mindig én kezdeményeztem.
- Mi történt szivem? Ennyire kiéheztél...? - kérdeztem perverz mosollyal
- Nem is tudod mennyire, az orvosok elött nem tehettem ezt, de te tudod hogy valójában ilyen vagyok és mennyire szeretlek és mennyire hiányoztál te is és a tested is - mondta suttoga és a szemében megcsillant a vágy.
Nem tudtam magamon uralkodni. Felkaptam és felvittem az ágyra. Fölé másztam és elkezdtem csókolni ahol csak értem. Szinte téptem róla a ruhát és ahol tudtam ott simogattam és csókoltam, haraptam és öleltem. Már csak egy ing volt rajta, ekkor feltámaszkodtam és csak csodáltam.

- Gyönyörü vagy kedvesem! Imádlak! Szeretlek! Imádom a teste és csak a te kis buja tested kell nekem! - mondtam és nem bírtam tovább.
Elkezdtem simogatni a lába közét és lassan levettem róla az inget és a fehérneműt is. Gyönyörü volt a teste és teljesen fel volt hevülve a simogatásomtól és a csókoktól. Hevesen martam az ajkai után és közben az ujjaimmal lassan játszani kezdtem. Egyre hangosabb nyögéseket csikartam ki belőle ami nagyon is beindított. Amikor már két ujjammal is kínoztam és elértem a leggyengébb pontot hatalmasat nyögött fel. Piszkosul beindultam ez a hang után.
- Most már nem menekülsz kedvesem! Az enyém leszel egész éjszaka! - mondtam és kacsintottam
- Miért is menekülnék? - mondta Neko és megfordította a párosunkat. Gyorsan vetkőztetett és szinte marta az ajkaim.
Amikor nem volt rajtam már semmi teljesen át vette az uralmat.

Csókokkal borította testem és szépen lassan haladt lefelé. Egy két helyen harapott is, de utána forró csókokkal borított be. Amikor levette a nadrágom, perverz mosollyal vigyorgott rám.

- Mi lenne ha egy kicsit megnevelnélek? - és megnyalta az ajkait.

Értetlenül néztem rá. Amikor is leesett hogy mi van. 

Lehúzta az alsóm és a keménységem kezdte el simogatni, majd lassan elkezdte izgatni a szájával. Borzalmasan jó érzés volt, szinte alig bírtam magammal. Nem tudtam szinte uralkodni sem magamon, csak mély nyögésekkel jeleztem hogy piszkosul jó érzés. 

Amikor abba hagyta, nem vesztegettem az idöt. Vissza fordítottam a párosunk és martam az ajkait.

- Kérlek most akarlak magamba! Ne késlekedj, akarlak most! - nyögte Neko alattam két csók közt.

Ahogy ezt kimondta rögtön belé hatoltam. Mindketten felnyögtünk. 

- Folytasd kérlek, gyere még mélyebbre! - nyögte miközben lassan elkezdtem mozogni.

Gyorsabban kezdtem mozogni és közben szinte harapdáltuk egymás ajkait. Amikor megálltam egy pillanatra Neko kihasználta. Fölém kerekedett és perverz mosollyal nézett rám. MIelött tehettem volna valamit is Neko elkezdtett önkéntesen mozogni.

- Neko kérlek ha ezt csinálod nem bírom sokáig... - lihegtem

- Nem baj, ma minden biztonságos és nem érdekel amugy sem mi lesz, veled akarok lenni! Hozzád akarom magam kötni, ha akarod gyerekkel ha akarod anélkül nem érdekel, csak legyél velem! - nyögte miközben egyre hevesebben kezdett mozogni.

Nem bírtam tovább és mindent kitöröltem a fejemböl. Felültem és a kezét hátra fogtam, a csípöm elkezdtem mozgatni és közben a mellbimbóját kezdtem el szivogatni. Neko hatalmasakat nyögött és kiabálta hogy "Még kérlek Castiel még!" Teljesen elvesztünk mind ketten a másik forróságában. Amikor az utolsó lökéshez értem, mindketten hatalmas nyögéssel élveztünk el. Egymás karjaiba omlottunk és csak lihegve feküdtünk, lassan egymás mellé feküdtünk és betakaróztunk, majd egymás karjaiban aludtunk el. A lehetö legszebbet álmodtam, ami az volt hogy Neko és én végleg egy pár vagyunk. Az öröké valóságig. 

Reggel amikor felkeltem Neko bohókás tekintete fogadott. Ahogy megláttam csókkal köszöntöttem a szerelmem és magamhoz húztam vissza a takaró alá. A jelenetet az szakította meg hogy csengettek...

**Megjegyzés: Mennyire legyen perverz vagy legyen ennél jobban vagy részletezzem vagy így jó lesz már a perverzkedés...?**

A Kórházi élet...

Neko szemszöge...

Reggel amikor felébredtem nem tudtam hirtelen hol voltam csak annyit tudtam hogy Castiel karjaiban vagyok. Olyan volt mint minden másik reggelem, Castiel karjaiban ébredtem és minden csoda szép volt. Amikor a doki belépett megköszörülte a torkát.
Castiel lassan kelt fel és a fejét vakarta a száját huzogatva. Nagyon nem tetszett neki a dolog hogy el kellett engedni csak a doki miatt muszáj volt.
- Kis hölgy hogy érzi magát? - mondta a doki mosolyogva
- Egész jól, annyira már nem fáj semmim és a lábam is kezd javulni. Legalább is így érzem én - mondtam vissza mosolyogva.
- Akkor ha nem baj megvizsgálnám rendesen mindenhol! - mondta a doki - Kérem vegye le a pólóját.
Ahogy elkezdtem levenni Castiel helyböl támadt.
- Miért is kell ez doki? A lába sérült nem a melle! - mondta feszült hangnemben - Ha meg csak meg akarja bámulni a mellét valakinek keressen mást!
- Elnézést fiatal úr, majd én tudom mit kell vizsgálnom egy sérültnél. - mondta nyugodtan a doki, akit most hogy megnézek nem is rész ki olyan rosszul.
Hosszúkás arca volt és kedves mosolya. Fekete haja volt és sötét zöld szemei. Ha az arcát néztem nem mondtam volna 25nél többnek.
- Szép fiú doki bácsi csak ne beszéljen nekem, most az egyszer megengedem de többet ilyet nem fogsz csinálni ameddig itt vagyok az fix! Ha bámulni mered, eskü megverlek az tuti! - mondta Castiel féltékeny hangnemben és támadó tartásban mellém állt.
- Rendben, rendben - mondta a doki megadóan - Csak gyorsan megvizsgálom azt kész is!
Ahogy ezt kimondta gyorsan elkezdett vizsgálni, 5 perc alatt készen is volt és már ment is.
- Remélem tetszett a sebességem a fiatal úrnak - mondta majd rám kacsintott és kiment.
Castiel csak a száját húzta és nem válaszolt semmit. Megfogtam a kezét és egy kicsit megsimogattam.
- Kicsim, nyugodj meg csak a tiéd vagyok ne aggódj. Meztelenül csak te láthatsz és csak neked fogok levetközni is teljesen. Rendben, drága? - mondtam és lehúztam egy csókra, hevesen csókolt, de gyorsan meg áljt parancsolt magának hiszen egy kórházban voltam.
- Mit szólsz szivem hogy ha meghívlak ebédre? - mondta Castiel mosolyogva
Kérdön néztem rá és nem nagyon értettem mire gondol.
- Majd megtudod szivem! - mondta és nyomott egy csókot a számra - Elmegyek és holnap sietek vissza, mivel most már kijöhetsz, mondjuk 3ra gyere az udvarra.
- Rendben.

....Másnap....

A reggel szokásosan indult.
Felkeltem, felöltöztem reggeliztem és vártam.
3 környékén fogtam egy könyvet és leballagtam az udvarra, hátha jön majd Castiel valamikor. Belemerültem a könyvbe amikor egy hang elkezdett nekem kiabálni.
Visszakiabáltam és csak utána néztem fel, Castiel rohant felém egy papír zacsival a kezében.

Bocsánat kérön néztem rá, de ö nem reagált semmit a kiabálásomra csak hevesen megcsókolt és szinte harapta az ajkaim.

- Ennyire ki lennél éhezve kedvesem? - kérdeztem levegö után kapkodva és simogtava az arcát.

- Hát persze! Sok mindennel kell ezek után pótolnod! Föleg hogy holnap este már az enyém vagy otthon, az ágyban! De nem lesz menekülés! Addig kínozlak míg csak bírom! - mondta és villantott egy pervez mosolyt.

- Rendben drágám! - mondta és csókot nyomtam az arcára.

Gyorsan ettünk és közben rengeteget hülyültünk és beszélgettünk, a többi beteg csak úgy bámult minket, de ez minket csöppet sem zavart. A heves csókok a vándorló kezek csak öket zavarta.

Castiel nálam aludt megint. Boldog voltam hogy Castiel mellettem van, de valahogy ö nem volt nyugodt ezt éreztem amikor megölelt. Àm amikor elaludtunk minden olyan gyugodt és békés volt mint régen. Mind ketten a holnapra gondoltunk és csak boldogok voltunk mert egymással lehetünk...

Remény...

Mi? Nem fogtam fel elsöre mit is hallottam, nem akarta az agyam elhinni hogy az aki a legfontosabb nekem egy kórházban fekszik és nem tudom mi van vele.

- Hol vagytok?- kérdeztem hitetlenkedve, elhaló hangon

- A Szent Andreas Kórházban, az intenzíven… - mondta Jin érzelem mentesen.

- Azonnal oda megyek, sietek, ahogy tudok, kérlek, mondd az orvosoknak, hogy engedjenek majd be! - mondtam és válasz nélkül kinyomtam és rohantam, ahogy csak tudtam nem figyeltem a forgalmat, semmit csak rohantam.

Nem hagyom, hogy baja essen, ö számomra a legfontosabb. Nem lehet, hogy baja esett! Ez nem lehet igaz!

Amikor a kórházba értem már a dokik tudták ki vagyok csak mennem kellett velük. Ahogy a szobába beértem egy világ dőlt bennem össze, az én szerelmem egy ágyban feküdt teljesen fehéren, semmi érzelem nem volt az arcán. Csak feküdt és semmi jelet nem adott. Oda mentem az ágyához és összerogytam csak zokogtam. Nem tudom mennyi időn át voltam ott összerogyva az ágy mellett, de azt tudom, hogy egy idő után álomba sírtam magam. Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a fejem. Fáradtan néztem fel, de amikor megláttam Neko mosolygó arcát hirtelen minden álmosságom elszaladt.

- Jó reggelt szerelem! - mondta mosolyogva - Remélem jól aludtál, ugye nem aggódtál nagyon?

- De hogy is nem! - mondtam gondolkodás nélkül - Te vagy az életem akármi lesz, én veled leszek, veled élek, veled halok! El sem tudod képzelni mit éltem át! - lassú csókot nyomtam a szájára amibe beletettem minden érzésem.

Az orvos kopogott be ekkor és magával hívott.

- Mondja mikor jöhet haza Neko? - kérdeztem rögtön

- Ha minden jól megy csütörtökön már otthon lehet - mondta a doki bizakodva - De egy dologra figyeljen kérem a bal lábában sérültek az idegek egy kicsit, nem szabadna legalább egy 2-3 hónapig megerőltetni. Tudna erre figyelni?

- Persze semmi probléma! - mondtam vidáman

- Remek akkor gondolom, majd még találkozunk, de addig is sok szerencsét és remélem, nem nagyon látjuk majd egymást viszont! - nevetett a doki és kezet nyújtott

- Remélem én is! - mondtam és kezet ráztam vele, majd gyorsan mentem is vissza Nekohoz.

Amikor beértem a szobába Neko kérdőn nézett rám. Oda mentem hozzá összekulcsoltam az ujjainkat és elmondtam neki mindent.

Nem sokkal később Lysander és egy fehér hajú lány jött be. Valahonnan ismerős volt a lány, de nem tudtam honnan. Nem is foglalkoztam igazán vele csak Neko érdekelt most.

A lány odaszaladt hozzánk és szinte Neko nyakába ugrott.

- Remélem minden oké veled! - mondta szinte sírva.

- Persze Momo minden rendben lesz. - mondta Neko teljesen nyugodtan

Kérdön néztem Nekora hogy ki is ez a lány.

-Ö az én egyik volt munkatársam és hát ja… - mondta a fejét vakarva - Jin és Jun is ismeri és hát gondolom ök szóltak, mondjuk azon csodálkozom hogy Rosa nincs még itt vagy a többiek. A lányok nagyon megijedtek és nem nagyon tudták mit tegyenek, ha akkor Ken nem lett volna ott szerintem nem lennék most itt. - hirtelen a kezét a szája elé tette mintha véletlen mondott volna csak el valamit.

- MI a baj Kennel? Miért nem szabadna tudnom hogy ö hozott be? - mondtam lassan és kíméletesen

- Tudod Ken kb 1 hete szerelmet valott nekem… - kezdte lassan - Amikor volt a nyulas party a suliban és te nem voltál akkor ott. Ken mindig jött velem és megkérdeztem hogy mi van és erre szerelmet vallott, de én vissza utasítottam mert már akkor rettenetesen szerelmes voltam beléd. - lesütötte a szemét sajnálkozva.

Nem mondanám hogy boldog voltam, de azzal hogy Neko azt mondta szeret, minden kétségem eltöröte azonnal. Szeret és én viszont szeretem. Ennyi számomra a lényeg.

- Semmi baj édesem, h a szeretsz addig nincsen baj. - mondtam majd homlokon csókoltam, mintha semmi sem történt volna.

Ekkor a szobába Armin és Alexy rontott be és mintha ott sem lettem volna Alexy megtámadta Nekot, aki csak tehetetlenül lógott a karjai közt. Kicsit ilyesztö volt, de nem zavart hisz Alexy fixen meleg volt. Legalábbis igy tudom, bár mostanában mindenki lehet minden.

Sokáig beszélgettünk amikor bejelntték a többiek hogy mennek, a doki engedéjével ki engedték Nekot hogy kikísérhesse a többieket. A kapuban Aelxy egy újjabb folytogató öleléssel búcsúzott.

Amikor mindenki elment meg kértem a dkikat had aludjak itt. A növér elöször nm nagyon örült, de végül megengedte. Az nap este egy kis kórházi ágyban összebújva aludtunk el boldogan, gondok nélkül és nem is sejtve, hogy ki vagyis mi közeledik még most felénk…

**Megjegyzés vagyis kérdés... Legyenek még perverz részek? vagy egyenek gyakrabban perverz részek? Mert nem tudom mennyire tetszett nektek...szóval muszáj megkérdeznem...**

Hogy érezze...

MOst egy ideig Castiel szemszögéböl fogok majd írni hiszen most ez lesz a buli miatt a legcélszerübb...

Reggel amikor felkeltem Neko nem volt mellettem ami kicsit nagyon megijesztett. Gyorsan keltem ki az ágyból hogy megkeressem amikor egy papírt láttam meg az asztalon. Neko írásával volt csak pár sor ráírva.

Elkell mennem egy kicsit szerelmem, de délutánra haza érek sietek csináltam neked kaját ott van minden a hüttöben. Lysander közben szólt hogy átjön majd hozzád és akar valamit beszélni csak amikor hívott nem voltál még ébren. Szeretlek drága és sietek vissza hozzád, cserébe este pótolni foglak, ez biztos!

                                                 Ezer csók mindenhová a testeden Neko <3

- Az úgy kellemes drágám... - mondtam magamnak a kihalt lakásban - Miért hagysz mindig egyedül?

Ahogy ezt kimondtam csengettek, valami ruhát magamra vettem és rohantam kinyitni, alvó tempóban. Amikor kinyittotam Lysander, Iris, Kim, Melody és Viola fogadott az ajtóban.

- Sziasztok mit is szeretnétek pontosan? - kérdeztem kerek szemekkel a fejemet vakarva

- Szia gondoltam mivel Neko ma nincs itthon tervezhetnénk egy kicsit a bulit, vagy nem akarod már? - kérdezte Lys miközben a  vállam veregette és a hajam akarta összakócolni még jobban, amire alergiás vagyok.

- De persze, akkor gyertek be... - mondtam miközben elkezdtem löködni Lyst - amugy miért vagytok ennyien? Azt hittem max csak 2en leszünk.

- Ök tudnak a legjobban segiteni Iris és Kim tudja mit szeret Neko és mi lenne jo neki, Melody tud szervezni és Viola a legjobb a berendezés terén, jómagam pedig meg írja neked a dalt. Ha így megfelel. - darálta Lysander.

- Bocsi Lys de sajna van pár ember akit elfejtettél. - mondtam elhúzva a szám

- Mint pl ki hiányzik? - vágta hozzám Kim

- Azok akiket nem nagyon akarok hogy itt legyenek de Neko szereti öket - mondtam ugyan azzal az éllel a hangomban mint Kim - MInt pl Armin, Natalien, Meiko, Dake és Rosa is.

- Nyugi srác, ök is jönnek csak még valami bajuk van söt még Alexy is és Ken is jön és segit, de ne akard tudni hogy ennek mi votl az ára, amugy a zenekarral kapcsolatban kéne valamit beszélni.. - mondta Lys óvatosan.

- Mit is? - mondtam gyanakodva

- Azt hogy hogyan álljunk újra össze, az oké hogy mi benne vagyunk, de mi van Nataliennel és a basszus gitárossal? - fagatott Lysander a kanapén elhelyezkedve

Az igaz hogy régen amikor még tényleg volt valami oka annak hogy játszottunk Natalien is a bandában volt, de nem tudom, azota történtek dolgok és nem tudom Natalien mennyire akarna velünk lenni, a basszusos meg mindig más volt, mióta Daniel elment New Yorkba azóta nincsen szinte senki normális aki a helyére léphet. Nem tudom mi legyen.

- Beszélni kéne Natal, még ma, csak nekem - ahogy ezt kimondtam csengettek és Rosa rontott be és a nyakamba ugrott.

- Szia mindenben segítek Cast és csak azért mert Nekoval vagy együtt! Ja és hoztam segítséget is! Itt van Leight, Ken, Natalien, Armin, Alexy,  Meiko és Dake is! De sajna ök nem akarnak ingyen dolgozni. - mondta Rosa túl mimikázva.

- Semmi baj és még egyszer hogy is hívtál?! - mondtam gyilkos mosollyal

- Nyugi akkor is Cast maradsz nekem! - öltötte ki a nyelvét.

Sokat hülyültünk meg beszélgettünk még feleslegesen a témán kivül, de végül meg egyeztünk hogy hol lesz mikor és Rosa és Kim az ajándékot is bevállalta, de azt mondták nekem is kell majd valamit venni. Natalient meggyöztük hogy játszon a bandában újra és ahogy kinéztek a dolgok lehet újra jóban leszünk bár nem hiszem és nem is akarom, hisz megint a csajomra pályázik. Dake apjának van egy garázs és ott tartjuk majd ezt az egészet. MIvel még volt idönk mindannyian elindultunk a dolgunkra. Lysander, Armin, Rosa, Natalien és én elindultunk berendezni a fö helyet ahol lesz majd a szinpad, Rosa elszaldt kajá ért, mi pedig rendezkedtünk ahogy csak tudtunk.

MIndent megteszek azért hogy Meiko boldog legyen és érezze amit én érzek. Mindent megteszek hogy tényleg jól mennyenek majd a dolgok. Szeretném ha tényleg együtt lehetnénk mindig és ezért bármit megteszek majd, ezt már most tudom. Szeretem Nekot és csak vele akarok lenni, jobban szeretem mint eddig bárkit is.

Ahogy haza felé mentem, a telefonom csörögni kezdett, egy ismertelen szám volt, de azért felvettem.

- Szia itt Jin, ne haragudj hogy most hivlak de van egy kis baj Nekoval... - mondta Jin elhaló fájdalmas hangon - Neko kórházban van, balesete volt....