Nem Tudom.... Visszatértem!!!

A dolgok zavarosak voltak a fejemben, minden össze vissza kuszálódott és az egyetlen fix pont ami emlékezetes volt az csak annyi volt hogy Viktor szeret, és hogy vele vagyok most együtt. De ahogy rá néztem az arcára valami nem stimmelt. Fajdalom volt a szemében mintha valami rosszat mondtam volna és nem tudtam hogy mi lehetett az.
Csak gondolkodni kezdtem de az agyam a Viktor utáni részeknél leblokkolt. Nem emlékeztem semmire.
- Akarok beszélni Viktorral. - mondtam és magam elé bámultam
- Rendben. - mondta majd szinte kirohant a szobából.
Viktor lépett be az ajtón és leült mellém.
- Mondd el az igazat, hogy mi is van, kérlek, mondd el...- mondtam rodeg szavakkal
Nagyot sóhajtott.
- Két variációt is mondhatnék. Az egyik az lenne hogy velem vagy együtt és boldogok vagyunk míg a másik az lenne hogy ez hazugság és hogy velem már lassan évekota szakítottál. Castiel pedig szeret, és vele vagy együtt már jó ideje. Tény hogy arra pályáztam eddig hogy veled lehessek együtt és hogy Castielnek vissza vágjak, de ez igy nem az igazi. Sajnálom de nem velem vagy és tény hogy szeretlek de akkor sem tehetem ezt. Castiel az aki valóban szeret és vele vagy együtt. Vele laksz már jó ideje és ö az aki meg ad neked mindent. Sajnálom, de ez az igazság. - mondta majd felállt és háttal nekem oda állt az ablakhoz és csak bámult kifelé zsbre tett kézzel.
Nem tudtam mit mondjak. Csak néztem magam elé. A fejem elkezdett fájni és lassan a dolgok elhomályosultak. Minden fekete lett.
Valahol voltam de nem tudtam pontosan hogy hol. Csak lebegtem a hatalmas sötétségben. Hirtelen egy hideg szellö csapott meg. Fáztam és bár nem tudtam mi van körülöttem a magány hirtelen rám tört. Hangokat kezdtem el hallni amik hívogattak és azt akarták hogy ne adjam fel, de nem tudtam mit tenni.Hiába nyúltam felfelé és akartam menni nem mozdultam, söt inkább csak még mélyebbre sülyedtem.
Hirtelen megláttam egy kis fényt amihez ode tudtam menni. Meleg volt és szokatlanul ismerös. Nem tudtam kié vagy hogy pontosan honnan is ered, de jó volt érezni. Simogatta a kezem ahogy hozzá értem. Olyan boldog és barátságos dolognak tünt a sötétségben.
A fény kicsit nagyobb lett és amikor hozzá akartam érni, szinte átnyultam rajta. megilyedtem és megrántottam a kezem. Apró mozdulat volt a de a feketeség vészesen és haragosan kezdett hullámozni.
Majd valami furcsát éreztem.
Hozzá értem az arcomhoz ami meleg lett, olyan volt mintha valaki simogatná.
A szemeelött megjenet egy arc. Fekete haja volt a fiúnak, szürke szemei vadító mosolya és engem figyelt. A szemei engem figyeltek. Vagy is azt hittem engem figyelnek amikor is valaki átrohant rajtam.
Egy barna hajú lány volt, nagyon szép szemekkel. De a srác még csak rá Sem nézuett. Csak ült és nyomkodni kezdtea telóját.
Olyannak tünt mint egy kis múltbéli látomás, de valami nem stimmelt. Nem tudtam iért nekem kell ezt látnom és miert pont most.
A testem nehezebb lett és lassan a szeme is csukodni akart. Ugyan nem akartam de a testem valahogy nem engedett nekem, a szemeim lecsukódtak és ahogy kinyitottam újra Castiel szürke vadító szemei villantek fel elöttem.
- Castiel...Emlékszem...azt hiszem mindenre emlékszem... - mondtam kissé bizonytalanul.
Castiel nem válaszolt csak elmosolyodott és egy könnycsepp gördült le az arcán. Oda hajoltam, letöröltem mire ö hirtelen megfogta a kezem megcsókolt majd közel hajolt és az ajkaimra is lehelt egy lágy kellemesen meleg kicsit dohány izü csókot. Egy olyan csókot amit már oly rég óta hiányoltam...

***Igyekszem mostantól amilyen gyakran csak tudok majd új részekkel gazdagitani a blogot! ***